Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 1. szám

művek erőteljes hatására, az előre becsültnél szélesebb melegvíz-csóva Baja térségében már elérte a bal partot, és ezt követően a Duna egész keresztszelvényének kis mértékű felmelegedését eredményezte.

— A kialakított modellek alapján számított előrebecsléshez képest a meleg víz bevezetése alatt egy-két kilométeren belül a melegvíz-csóva gyorsabban hűl le, majd a bevezetéstől távolabb a lehűlési folyamat, a többlethőmérséklet értéke kisebb mértékben csökken.

— A vízben lebegő mikroszervezetek (zooplankton) a hűtőrendszeren való átvezetés során 50—80 százalékban elpusztulnak.

— A fitoplankton (a növényi szervezetek) úgynevezett hősokkot kapnak, melynek következtében aktivitásuk jelentősen csökken, az elsődleges termelés értéke mind a meleg vízben, mind a kifolyás alatti két kilométeres sávban 20—40 százalékkal csökken.

— Az atomerőmű esetleges bővítése során a kibocsátott meleg víz maximális hőmérsékleti értékét 30 °C-ban kell maximálni.

Együttműködés

A környezetvédelmi szakágazatok kapcsolatrendszere lényegesen fejlődött. Jó kapcsolatokat építettünk ki a területünkön működő olyan szervezetekkel, vezetőikkel, munkatársaikkal, akik a környezeti elemek vizsgálatával, megítélésével, szervezetünkhöz nem tartozó környezetvédelmi feladatokkal foglalkoznak (többek között: Kiskunsági Nemzeti Park, Köjál, Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás, Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Meteorológiai Szolgálat, tűzoltóság), valamint a megyei és helyi tanácsokkal. Ezek a kapcsolatok nagyban hozzásegítettek bennünket a környezetvédelmi állapotfelmérések (Bács-Kiskun megyei és igazgatósági), a környezetpolitikai koncepció és a monitoring-rendszer állapotáról készült felmérések öszszeállításában. Közreműködésükért e helyen is köszönetét mondok.

Jó munkakapcsolat alakult ki a szomszédos igazgatóságokkal, Bács-Kiskun megyei témákban a szegedi, szolnoki, a Dunát érintő ügyekben a győri, budapesti és székesfehérvári kollégákkal.

Végül meg kell említeni a magyar—jugoszláv együttműködést. Rendszeres közös mintavételeket, vizsgálatokat hajtunk végre, információkat cserélünk és értékeljük a környezeti állapotot a határmetsző vízfolyásokon, a Magyar —Jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság vízminőségi és a Duna radioaktív- hőszennyezés elleni védelmével foglalkozó albizottságok munkája keretében.

A fentieket összefoglalva, az igazgatóság működési területén létrejött szervezet, az abban dolgozó, környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek munkája során — mivel a környezeti ártalmak túlnyomó részének megítélése egy helyen történik — jobban érvényesíthető a komplex szemlélet, és ez kedvezőbb feltételeket biztosít a környezeti állapot felméréséhez, az ahhoz szükséges adatbázis kialakításához. Nőtt a környezetvédelmi munkakörben foglalkoztatottak száma, a szakaszmérnökségi környezetvédelmi felügyelők és az ott dolgozó munkatársak a környezetvédelem stabil területi bázisát alkotják. Az elmúlt évben az igazgatóság területén jelentősen emelkedett a környezetvédelmi szempontból ellenőrzött üzemek, intézmények száma, ezek hatására javult számos környezetszennyező magatartása.

Simor József

Belorusszia Csernobil után

Nyugtalanító kép

A hatalmas anyagi áldozatok és számos ember önfeláldozó munkája ellenére Belorussziában nem sikerült elérni a talaj és a mezőgazdasági termékek, elsősorban a tej, radionuklid szennyezésének tervezett csökkentését. A csernobili katasztrófa következményei elleni harc bonyolultabbnak bizonyult, mint első pillantásra tűnt. A jelekből ítélve, jóval több anyagi eszközre, időre és a küzdelem új szervezeti formáira van szükség. Erre a kiábrándult következtetésre jutottak a szakemberek nem sokkal a csernobili események harmadik évfordulója után.

Vajon az eredményezte-e a kialakult helyzetet, hogy a köztársaság hatósági szervei valamiben tévedtek a baleset következményeinek felszámolása során, vagy nem megfelelően tevékenykedtek? A közvélemény által feltett e kérdésre egyelőre nem tudunk válaszolni.

Ha egy pillantást vetünk a térség térképére, láthatjuk, hogy a csernobili atomerőművet jelölő pont Ukrajna Belorussziával határos északi részén van. A közeli belorusz falvakból az energiablokkok épületeit szabad szemmel is látni lehet. Ez a körülmény meghatározó szerepet játszott a 11 millió lakosú köztársaság sorsában. A radioaktív felhő mozgása és az esőzések szeszélye következtében, a baleset után a légkörbe került hosszú életű radionuklidok legnagyobb része Belorusszia területére került. A szakemberek csak fél év múltva tudták kellő pontossággal megállapítani a sugárzó anyagok fajtáit. Csak ezután rajzolták meg, de még mind a mai napig pontosítják a radioaktív szennyezések térképét. A kép nyugtalanító. Jelenleg Belorusszia területének 18 százaléka szennyezett, és ezen a területen több mint félmillió ember él. Tegyük még azt is hozzá, hogy épp ezeket a te'ületeket használták a legintenzívebben mezőgazdasági termelésre.

A csaknem kéttucatnyi radionuklid fajta közül a többség a Csernobilt övező 30—50 kilométeres zónába hullott. 1986 májusának első napjaiban Belorusszia fertőzött területeiről 25 ezer embert telepítettek ki. A katasztrófa után itt mérték a legmagasabb gammasugárzást, a rövid életű jód—131

miatt. Ezen kívül felfedezték a hosszú életű cézium—137-es, stroncium—90-es és a plutónium—239—240-es izotópot.

A baj azonban nem korlátozódott ezekre a helyekre. A gomeli terület 11, a mogiljevi terület 6 járásában jeleztek erős cézium—137-fertőzést, vagyis négyzetkilométerenként 15 curiet, vagy ennél többet, holott a talaj radioaktív tartalma természetes körülmények között négyzetkilométerenként jóval kevesebb 1 curienél. Ezen a területen 415 lakott település található, ahol több mint százezer ember él. A gammasugárzás szintje nem haladta meg a megengedhetőt, a talajba került nagy mennyiségű izotóp azonban azzal a veszéllyel jár, hogy a táplálékkal, a vízzel és a belélegzett porral az emberi szervezet belülről veszélyes mértékben fertőződhet. Ma ezek a területek jelentik a legnagyobb gondot. Nagy nyugtalanságot kelt az emberek körében, hogy 3 évvel a csernobili katasztrófa után, újabb húsz olyan falu lakosait telepítik ki, melyeket korábban veszélytelennek nyilvánítottak. Milliós nagyságrendű anyagi eszközöket fordítottak e települések sugármentesítésére, területük rendezésére, a szociális infrastruktúra javítására, aminek a feltételezések szerint azt kellett volna eredményeznie, hogy a lakosság belső sugárfertőzését meggátolják. Tehát miről is van szó?

— 1988 júniusától októberéig a Szovjetunió Radioaktívvédelmi Nemzeti Bizottsága kidolgozta azokat az alapelveket, amelyek eligazítást nyújtanak arról, hogy a radionuklidokkal szennyezett területeken milyen feltételek mellett tekinthető biztonságosnak a lakosság ottélése — mondja Viktor Burjak, a Belorusz SZSZK egészségügyi miniszterhelyettese. — Ez a koncepció a radioaktív sugárzás azon maximálisan megengedhető szintjén nyugszik, amelyet egy ember egészségének károsodása nélkül, életének egész tartama alatt elviselhet. E szint 70 év alatt nem haladhatja meg a 35 bárt. A szakemberek előrejelzése szerint azokban a falvakban, amelyekről előbb esett szó, a sugárzás szintje meg fogja haladni a 35 bárt. Több mint 60 másik faluban a sugárzási szint meghaladja a 35 bárt, ha nem tesznek intenzív lakosságvédő intézkedéseket. Ez a koncepció rendkívül szigorú, ám ugyanakkor figyelembe veszi a tényleges helyzetet.

18