Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 6. szám
A vízerő-hasznosítás világhírű tudósának, még ma is tevékeny gyakorlati szakértőjének nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük 1990, november 10-én, s mindnyájunk külön örömére szolgál, hogy erre Budapesten kerülhetett sor. Magyar sors, hogy a haza mostohán bánik tehetségeivel, akiket azután az egész világ elismerése ismertet meg újra idehaza. Mosonyi Emil a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után, már a 30-as években a hazai vizerö-hasznositás kérdéskörében mélyedt el. Magyarország átmeneti területgyarapodásainak időszakában az ország gazdasági céljai helyezték előtérbe a vízerő-hasznosítás, a víztározás, és általában: a vizekkel való nagyobb térségi gazdálkodás feladatait, egyidejűleg szolgálva ezzel az energiafejlesztés, az öntözéses mezőgazdaság, vagy az árvízvédelem érdekeit. A fenti célok azonban — némi módosításokkal — érvényben maradtak 1945 után is, most már az ország mai, döntően síkvidéki vizein is. A második világháborút követő békés időszakban világviszonylatban is megnőtt a vízerő-hasznosításnak a jelentősége. Nálunk akkor szerencsésen támogatta a vízerőhasznosításnak, és ezen át a vízgazdálkodás egészének elismerését az a tény, hogy a Szovjetunióban kiterjedt építkezések folytak a vízerő-hasznosítás érdekében, s gazdaságpolitikánk a „példakép”-et ezen a téren is követni igyekezett. Mosonyi Emil irányításával épült meg az 50-es évek első felében a tiszalöki vízlépcső, s ugyanakkor kezdték meg a kiskörei vízlépcső építésének tervezési munkáit, valamint a Bős—Nagymaros Vízműrendszer létesítésének műszaki előmunkálatait. Mosonyi Emil ebben az időben a Vízerőmű Tervező Vállalat, illetve a jogutód Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója volt. 1947 és 52 között a Budapesti Műszaki Egyetemen meghívott előadóként, 1952 és 57 között tanszékvezető tanárként működött. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, a Magyar Hidrológiai Társaság elnökévé választotta, az akkori kormányzat Kossuth-dijjal tüntette ki. 1956-ban Mosonyi professzor szerepet vállalt a műegyetemi forradalmi bizottságban, amiért 1957-ben elvesztette Or. Mosonifi Emil 80 éves műegyetemi katedráját és összes társadalmi megbízatását. Az akkori Országos Vízügyi Főigazgatóság ugyan továbbra is fontos megbízatásokkal igyekezett ellátni, de külföldi megbízatásainak ellátása sokszor politikai akadályokba ütközött. Végül, 1964-ben kapott nemzetközi megbízatását követően külföldön maradt, elfogadva a németországi Karlsruhe város műegyetemének meghívását. Innen kezdve a hivatalos magyar kormányzat megtagadta, itthon maradt egykori tanítványai, a vízügyi szakma hazai képviselői pedig csak a külföldi szakirodalomból értesülhettek tevékenységéről, vagy a műszaki életben betöltött, világszerte becsült szerepéről. Nem volt olyan pontja a nyugati világnak, ahol ne vették volna igénybe szakértői szolgálatait a vízerőművek, a vízerőhasznosítás érdekében. Elméleti munkássága a korlsruhei hidraulikai laboratórium kísérleti és mérési eredményeiben, tanulmányaiban tükröződik. Különösen figyelemre méltók a Rajna—Majna—Duna csatornarendszer műtárgyaira vonatkozó, csaknem 1:1 méretarányban lefolytatott kismintakísérletei. Mosonyi Emil professzort számos nemzetközi szakmai szervezet tüntette ki, vagy választotta tagjává. Ezek közül csak egyet említünk itt: az Angliában működő Nemzetközi Életrajzi Központ a műszaki tudományok területén kifejtett tevékenységéért olyan Nemzetközi Érdemrenddel tüntette ki, amelyet a szabályzat szerint egyidejűleg csak ötszázán viselhetnek. A Magyar Hidrológiai Társaságnak csak 1990. évi közgyűlésén nyílott lehetősége arra, hogy tiszteletbeli tagjává választhassa. A Magyar Tudományos Akadémia és a Budapesti Műszaki Egyetem is csak most, nyolcvanadik születésnapja tiszteletére nyilváníthatta semmisnek minden, 1956- tal kapcsolatosan hozott hátrányos intézkedését. Mi, régi tanítványai, Mosonyi Emil professzort az iránta soha meg nem változtatott tisztelettel köszöntjük, s velünk együtt kíván neki még sok további tevékeny évet a magyar vízügyi társadalom egésze is, amelynek ő lélekben mindenkor tagja maradt. Dr. Vágás István 18
