Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1990 / 6. szám

zetekkel közvetlen kapcsolatot tarthassunk;

— a MTESZ és az MHT kapcsolatát a kölcsönös előnyök alapján újra kell rendezni, beleértve a területi MTESZ és a területi szervezetek kapcsolatát] Is;

— mindenfajta intézményes (minisztérium, pártok, Akadémia) irányítást ki kell zárni és ezt az alapszabályban kell kinyilvánítani;

— a minisztériumokkal és más szakintézményekkel (egyetemek, főiskolák, kutató intézetek, stb.) létesítendő kapcsolatainkat írásos szabályozással kell szorosabbá és rendszeresebbé tenni, és ide tartozik az alternatív szervezetekkel — szakmai kérdésekben — kialakítandó kapcsolat és kezdeményezés körülményeinek a tisztázása is.

A Társaság szakmai munkájának

tükröznie kell az említett hangsúlyáthelyezést. Tehát

— az ágazatra háruló feladatok megoldásánál kezdeményező szerepünk növelését;

— a szakmai vélemények ütköztetését szolgáló nyilvános vitafórumok létrehozását;

— a nemzetközi szervezetekben a

közreműködésünk szakmai-tudományos súlyának a növelését és

— a tudományos és gyakorlati ismeretek terjesztésénél a szakmai közvélemény számára vonzó (érdeklődést kiváltó) és ezért hatékonyabb rendezvények szervezését: kevesebb, de színvonalasabb és körültekintően szervezett előadóülésekre van szükség, melyeken a választott szakterület tekintélyt szerzett szakemberei is szívesen részt vesznek és a fiatalabb szakemberekkel gyümölcsöző

párbeszédet (eszmecserét, vitát) folytathatnak.

A fiatalság feltűnő érdektelensége a Társaság munkája iránt már-már az MHT jövőjét fenyegeti. E folyamat megállítása, illetve visszafordítása a sürgős feladatok között első helyen szerepel. Ebben segíthetnek az alábbi javaslatok:

— a fiatal szakembereknek és az ágazat szakmai és gazdasági vezetőinek találkozását kell ösztönözni, melyhez keretül szolgálnak a már említett vitafórumok, a klubélet intézményesítése, de elsősorban azok a színvonalas előadóülések, amelyeken az ágazat elitje is aktívan közreműködik.

— Ugyanezek a fórumok biztosíthatják a fiatalok szakmai ismereteinek, látókörének bővítését is, melyről meggyőződve az MHT tagság az előmenetelüknek, fejlődésüknek és közérzetük növelésének eszközévé válhat.

— A szellemi teljesítményt felmutató fiataloknak elismerést és nyilvánosságot kel! kapniuk.

Az MHT tagfelvételénél az önkéntességet a jövőben is alapelvnek kell tekinteni, függetlenül a társasági munkában való közreműködés intenzitásától. Egy kis létszámú, de aktív „elit” kialakítása talán segítheti a napi feladatok ellátását, de ellentétes a Társaság alapvető célkitűzéseivel. Remélhető, hogy a szakmai munkánk vonzerejének a növekedése és az MHT tekintélyének a növelése kedvezően fogja befolyásolni a taglétszám alakulását és tagjainak aktivitását, sőt a tagdíjbefizetéssel kapcsolatos fegyelmet is.

Hasonló megállapítások érvényesek a jogi tagokra vonatkozóan is. A velük tartott kapcsolat kiszélesítését a jogok és kötelezettségek egyensúlyának a megteremtése biztosíthatja.

Végül meg kell vizsgálni a társadalmi munka elértéktelenedésének okait is. Ezek között az anyagiasság térhódítása a legszembetűnőbb, amelytől meg kell szabadítani a Társaságot. Szerepet játszik az értékvesztésben az is, hogy a társadalmi munkában gondosan kidolgozott javaslatok rendre hatástalanok.

E pont első részében utalás történt arra, hogy a tudományos társadalmi egyesület nem veheti magára a szélesebb körben értelmezett érdekképviselet feladatkörét. Ennek letéteményese a Mérnöki Kamara lehet, amely az elmúlt évben megalakult, sőt, ez év január 25-én megalakult a Mérnöki Kamara Vízimérnöki Tagozat is. Ügy gondolom, hogy a közeljövőben foglalkoznunk kell a Mérnöki Kamarával kialakítandó kapcsolataink formájával, tartalmával. A két szervezet tevékenysége nem mond ellent egymásnak, hisz a Mérnöki Kamara tevékenységi körébe nem tartoznak olyan feladatok, amelyek a tudományos társadalmi egyesületek alapfeladatai. A Mérnöki Kamara nem kíván önálló szakmai tudományos tevékenységet végezni, ugyanakkor minden tekintetben fel akarja vállalni a mérnökök érdekképviseletét. Úgy gondolom, hogy itt igen sok lehetőség van a tevékenységi területek egyeztetésére és a szakmai társadalmi együttműködésre is.

A Társaság új elnökévé dr. Juhász Józsefet, a Miskolci Egyetem tanárát, főtitkárává pedig Raum Lászlót választották.

Munkájukhoz sok sikert kívánunk.

Magút a La Manche alatt

Megtörtént a 20. század egyik legnagyobb műszaki „kalandja" és egyben változás a Föld évmilliárdos geológiai történetében: nem sziget többé Anglia! Az angol és francia munkások fúrópajzsai találkoztak több mint 40 méterre a La Manche-csatorna medre alatt. A tervezés hét évvel ezelőtt kezdődött, 1986-ban a fúrás, s most létrejött a kapcsolat. 1993 őszére elkészül a másik két közlekedő alagút is, amelyekben ellenkező irányokban a TGV Express négy és fél óra alatt teszi meg az utat Párizs központjától London központjáig vagy megfordítva. Az express Párizstól az alagútig 260 kilométeres átlagsebességgel halad, itt lecsökkenti 130 kilométerre, majd amikor ismét felszínre bukkan, az angol partokon 110 kilométeres gyorsasággal halad Londonig.

Autóköílekedés nem lesz, mert semmiféle elszívó berendezés nem tudná kiüríteni a gépkocsik füstgázát, ellenben az autókat és kamionokat speciális vagonokban szállítják át.

Az alagutakat 375 méterenként egy-egy úgynevezett galériával bővítik, ha netán a közlekedő vonatokkal valami műszaki hiba történne, vagy tűz ütne ki, akkor az utasokat legyen hová menekíteni. Az alagútnak számos ellenfele is volt, s néha kritikussá vált a helyzet. A pénzügyi fedezetet illetően ugyanis a kezdeti 46 milliárdos előirányzat már a 80 mill iárdnál tart.

Vízhiány a Közel-Keleten

A Közel-Keleten katasztrofális méreteket ölt a vízhiány. Az egész térségben a közeljövőben gazdasági válságot, éhínséget, sőt háborút idézhet elő. A drámai hangú figyelmeztetést és felhívást, hogy gyors akciókkal mentsék meg ami menthető, a világ vízügyi szakemberei tették közzé.

A Közel-Keleten a következő évtizedben a természeti katasztrófa méreteit öltő válság fenyeget, amely helyi háborúvá fajulhat a megmaradt víztartalékok ellenőrzéséért — állítja Joice Star ismert vízügyi szakember. Négy év alatt kiapadnak a víztartalékok, ha nem születnek államközi megegyezések a fogyasztás ellenőrzésére. Joice Star az izraeli rádióban felfedte azt a tényt is, hogy az amerikai adminisztráció közreműködésével Izrael, Egyiptom, Jordánia, Törökország és Irak képviselői már két éve konzultációt folylatnak a vízhiányról.

Mordechai Yacobovitsh, az izraeli vízgazdálkodási igazgatóság vezérigazgatója a napokban kijelentette, hogy az ellenőrzés nélküli vízfogyasztás, a hosszú, forró, száraz nyár miatt az ivóvíztartalékok katasztrofálisan kicsik. A Jeruzsálem és környéke ellátására szolgáló vízforrások csak a szükséges mennyiség egynegyedét adják. A Kineret-tó vízállása — 231 méter — ebben az évszázadban a legalacsonyabb szinten volt. Ugyanakkor az arab—izraeli ellentétek lehetetlenné teszik a megállapodást Izrael, Jordánia és Szíria között a Jordán folyó vizének felhasználásáról, amely ha nem is oldaná meg az ivóvíz hiánya miatt bekövetkező válságot, de enyhítené a küszöbön álló katasztrófát.

5