Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
nyezetbarát eljárásokkal váltsák fel. Ezzel egyidejűleg szükség van olyan új környezetgazdálkodási technológiák kidolgozására is, amelyek a régebben képződött és felhalmozódott vízszennyező anyagokat, hulladékokat és melléktermékeket (pl. ipari szennyvíziszapokat) hatástalanítják. A vizekre káros szennyező anyagok csökkentésének, vagy megszüntetésének a gyártástechnológiához kapcsolódás helyétől és mértékétől függően három lehetősége van: — a technológiai lánc végén a gyártástechnológiától független szennyvíztisztító berendezések alkalmazása, — a technológiai lánc közbenső szakaszában, a gyártástechnológia környezetkritikus pontjain a szennyező anyagok részleges visszaforgatásával, hulladékdúsító technológiák alkalmazásával, — a technológiai lánc egészére kiterjedő melléktermék- és hulladékvisszaforgatás, zárt tiszta technológiák alkalmazása. Az iparra különösen nagy feladat hárul a káros vízszenynyező anyagok csökkentése terén. Alig van iparág, amelyben a fogyasztók által igényelt termékek mellett oly nagy arányban keletkezhetnek veszélyes melléktermékek, hulladékok és vízkárosító anyagok. A vegyiparban szükséges vízvédelmi program feladatai három fő csoportot alkotnak: — termékkel kapcsolatos feladatok, — a gyártási eljárással kapcsolatos feladatok, — a hulladék környezetkímélő hasznosítása, megsemmisítése. A vegyiparban elsődlegesen fontos az olyan termékek gyártása, amelyek szakszerű felhasználás esetén sem az emberre, sem a környezetre nem károsak. Ennek megvalósításához a termék és a felhasználó környezet között kialakuló kölcsönhatást ismerni, vizsgálni kell. Ez a Vizsgálat például egy rovarirtó szer esetében a vizekre, a vizek élővilágára, a derítőiszap baktériumaira, a hasznos rovarokra és a madarakra is kiterjed. A vizsgálati eredmények összevetése után határozható meg egy anyag alkalmazásának kockázata. Ha a veszélylehetőség nagyobb, mint ami a tudomány mai állása szerint megengedhető, a termék nem hozható forgalomba, természetesen egy ipari terméknél nem lehet a „nulla kockázat” elérésére törekedni, csak a termék használati értékével arányos, abszolút értékben minél kisebb veszélylehetőségre. Környezet- és vízkészlet-védelmi szempontból fontos célkitűzés, hogy olyan technológiai eljárásokat alkalmazzanak, amelyeknek a lehető legkisebb a fajlagos hulladékanyaga. Az integrált technológiafejlesztésnek a minőség, a költségek, az energiaigény, a nyersanyagigény mellett a környezetvédelmi szempontoknak is figyelmet kell szentelni egy optimális eljárás kidolgozása során. Déri József Limpar Gyula (1920-1990) Munkáját, hivatását szerető kolléga, Limpár Gyula, a Vízügyi Tervező Vállalat nyugalmazott gazdasági igazgatója távozott ismerősei, barátai, szerettei köréből, amikor 1990. július 16-án 70 éves korában hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt. 1958-tól dolgozott a vízügyi szolgálatban, 1981. évi nyugállományba vonulásáig. Ezen időszak alatt 2 évet az OVF főigazgatójának titkáraként, 20 évet pedig a VIZITERV főkönyvelőjeként, illetve gazdasági igazgatójaként tevékenykedett. Életpályája során sok nehézséggel kellett megküzdenie. Kereskedő segédből szorgalma, hivatásszeretete, szakmai ismeretszerzése és gyakorlata alapján vált elismert gazdasági vezetővé. Munkája alapján többször részesült kitüntetésben, de számára a kitüntetéseknél nagyobb elismerést jelentett az a kapcsolati rendszer és bizalom, amely a vízügyi szolgálaton, illetve a vállalaton belül a partnerek és munkatársak részéről megnyilvánult felé. Magatartását mindig az őszinteség, a megbízhatóság, a segítőkészség jellemezte. Halálával nemcsak egy hivatásának élő kollégát veszítettünk el, hanem egy olyan igaz embert, akinek emlékét mindörökre megőrzik, akik őt ismerték és tisztelték. Bokor lUlihaly gyémántdiplomás, okleveles mérnök (1902-1990) A vízügyi szolgálat ismét búcsút vett egy nagy egyéniségétől, Bokor Mihálytól, a mindenki által szeretett és tisztelt Miska bátyánktól, aki 1990. március 25-én hosszú betegség után elhunyt. Halálával egy olyan kiváló mérnökét veszítette el szolgálatunk, aki egész életét a hazai vízügyek szolgálatába állította és aki fáradhatatlan munkabírásával mindig példát mutatott munkatársainak. Bokor Mihály 1902. február 27-én született Szegeden. Itt végezte középiskolai tanulmányait is. A M. kir. József Nádor Műegyetemre 1921-ben iratkozott be. Mérnöki oklevelét 1926-ban szerezte. Még ebben az évben munkába lépett a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál, ahol jelentős vízgazdálkodási létesítmények tervezésével foglalkozott. Nevéhez fűződik az 6
