Magyar Vízgazdálkodás, 1990 (30. évfolyam, 1-6. szám)
1990 / 4. szám
ország első elektromos meghajtású szivattyútelepének, a tápéi szivattyútelepnek a felépítése, az algyői főcsatorna, valamint a fehértói halastó és belvíztározó megvalósítása. Ezek a művek ma is üzemelnek. Építőmunkája mellett megkülönböztetett figyelemmel gondoskodott a társulat kezelésében levő árvízvédelmi töltések fenntartásáról és fejlesztéséről. Részt vett a társulat árvízvédekezési és belvízvédekezési munkáiban, többek között az emlékezetes 1932. évi rendkívüli tiszai árvíz elleni védekezésben. A II. világháború alatt belföldi műszaki szolgálatot teljesített. A háború után tevékenyen részt vett a megrongált vízügyi létesítmények helyreállítási munkáiban. 1948-ban az Országos Vízgazdálkodási Hivatalba helyezik, ahol két évig csoportvezetőként dolgozik. 1950 és 1957 között az Állami Mélyépítési Tervező Intézet (ma MÉLYÉPTERV) vízépítési osztályának vezetője, ahol különféle vízépítési létesítmények tervezését irányította, olyanokat, mint például a Dunai Vasmű kikötője, a pécsi uránbánya vízrendezése, a hortobágyi halastavak és a miskolci papírgyár vízellátása. Az árvízvédelem terén kiemelkedő jelentőségű az árvízvédelmi töltések kialakítására kidolgozott javaslata és széles körű gyakorlati bevezetése. Tervezőintézeti működése alatt is részt vett az árvizek elleni védekezésben. Kormánybiztosként kiemelkedő munkát végzett a rendkívüli 1954. évi nyári és az 1956. évi jeges dunai árvizek elleni védekezésben. 1957 és 1968 között ismét az Országos Vízügyi Hivatalban szolgált, először mint az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Osztály vezetője, majd mint az Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Főosztály vezetője. Ez utóbbi feladatkörében most már országosan irányította az árvízvédelem, a folyó- és tószabályozás, a víziutak szakfeladatait, az ezekkel összefüggő tudományos kutatási és műszaki fejlesztési tevékenységet. Az ő feladata volt az árvízvédekezés országos vezetése is. Irányításával jelentős kutatási és műszaki fejlesztési eredmények születtek mind az árvízvédelem, mind a folyó- és tószabályozás területén. Nevéhez fűződik az ország árvízvédelmi szervezetének megreformálása, az ütőképes védelmi szervezet megalapozása, az ország jégtörőhajó parkjának létrehozása, a vízügyi repülőgépes szolgálat felállítása, a vízügyi hírközlő hálózat kifejlesztése. Kiemelkedő munkát végzett hazánk és a szomszédos országok közötti kétoldalú vízügyi kapcsolatok kiépítésében, különösen a közös árvízvédelmi tevékenység megalapozásában. Egy évtizedig volt a magyar—csehszlovák Közös Műszaki Bizottságban (ma Határvízi Bizottság) a magyar kormány meghatalmazottja. 1968 és 1972 között a magyar és a csehszlovák kormány által közösen alapított Rajka—Gönyű Folyami Igazgatóság igazgatói, majd igazgatóhelyettesi tisztét töltötte be. E tevékenységi körében a magyarországi Duna-szakasz legnehezebben hajózható szakaszán irányította a folyószabályozási, hajóútfenntartási és kitűzési munkálatokat. Hetvenéves korában, 47 évi szolgálat után, 1972 decemberében innen ment nyugdíjba. Bokor Mihály kiváló felkészültségű, páratlan gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező mérnök volt. Sokirányú felelősségteljes munkakörei mellett mindig talált módot arra, hogy tudását átadja az őt követő generációknak. Nyugdíjba vonulása után még évekig — egészségi állapotának megromlásáig — a VITUKI szaktanácsadója volt és eredményesen támogatta a kutatók munkáját. Tudását társadalmi keretek között is igyekezett közkinccsé tenni. Aktív tagja volt a Magyar Hidrológiai Társaság Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Szakosztályának. Társadalmi tevékenységének elismeréseként a Társaság tiszteletbeli tagjává választotta. Számos állami kitüntetés birtokosa. A kollégák, a tanítványok, a vízügyi szolgálat és a Magyar Hidrológiai Társaság nevében végső búcsút véve Bokor Mihálytól egyet tehetünk: megfogadjuk, hogy emlékét megőrizzük és igyekszünk úgy szolgálni hivatásunkat, ahogy Ű tette, ahogy Ő tanította. Zorkóczy Zoltán Magyar—osztrák együttműködés Környezetvédők a Lajtáért Burgeníand hangulatos kisvárosában, a Lajta-parti Bruckban a közelmúltban magyar és osztrák környezetvédők rendeztek közös sajtókonferenciát. A tájékoztatót stílusosan a folyó mellé épült Magyar Korona Szállóban tartották. A szervezők, a Mosonmagyaróvári Környezetvédő Egyesület és a burgenlandi Grüne Bildungswerkstatt (a zöldek képző pódiuma) vezetői ugyanis annak a közös munkának a mozzanatait ismertették a sajtó képviselőivel, amelyet a Lajta megmentése érdekében végeznek. Dr. Tóásó Gyula, a mosonmagyaróvári környezetvédők elnöke elmondta, hogy az egyesület tagjai az elmúlt években folyamatosan vizsgálták a Lajta vízminőségét. Megdöbbentő eredményeket kaptak mind a szennyezőanyagok összetételét, mind a szennyezőforrások számát tekintve. (Csak Mosonmagyaróvár belterületén 200 szennyvízbefolyó ömlik a folyóba.) Az adatok ismeretében nyilvánvalóvá vált, ha önmaguk nem tesznek lépéseket megmentése érdekében, a Lajta előbbutóbb közönséges szennyvízcsatornává válik. A mosonmagyaróváriak a program kidolgozásában nagy segítséget kaptak a burgenlandi zöldektől. Májusban közös alapítványt hoztak létre, amelyet az eltelt rövid időben számos — éppen a Lajtát szennyező — nagyvállalat is támogatott. A következő lépés egy jelenleg is zajló nemzetközi vándortábor. A szakemberek a folyó te4jes hosszában végeznek felméréseket. (Kisalföld, jún. 30. 1. oldal) Tisztább lesz Miskolc levegője Miskolc „poros” város. Ezt levegőszennyezettségi mutatók nélkül is bárki megállapíthatja. A várost évente 38 500 tonna szén-monoxid, 4314 tonna hullópor és 2004 tonna nitrogén-oxid szenynyezés éri. A СО-szennyezés 80%-át, a porszennyezés 70%-át és az NO,szennyezés 46,2%-át a DIMAG Rt. (volt LKM) okozza. A helyzet tarthatatlanságát a gyár vezetői is érzik. Elhatározták, hogy olyan szerkezetváltást hajtanak végre, mellyel a kibocsátott levegőszennyezés számottevően csökkenthető. A már leállított I. sz. kohó után leállítanák a II. sz. kohót is (mindkettő rendkívül korszerűtlen) és egyidejűleg a 18. sz. ívkemencét is üzemen kívül helyeznék. A környezetvédelmi technológiai korszerűsítéshez — mely a III. sz. kohó intenzifikálását és a kohógáz hasznosítását is magában foglalja — a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a megyei tanács anyagi támogatását is szeretnék elnyerni. A Környezetvédelmi Minisztérium illetékes miniszterhelyettese, aki márciusban járt a gyárban, a DIMAG törekvéseit kedvezően ítélte meg és a lehetőségekhez képest a minisztérium támogatásáról biztosította a gyárat. Jó lenne, ha a tervezett korszerűsítések mielőbb elkezdődhetnének, és maradéktalanul meg is valósulnának. Ez ugyanis olyan átütő erejű változást eredményezne Miskolc levegőtisztasági helyzetében, amit a lakosság is érzékelne. Sallai 7
