Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
A víz és környezete címet viselő II. fejezet rövid, szakszerű áttekintést ad a vízgazdálkodással összefüggő alapkérdésekről, a vizeknek, mint élőhelyalakító tényezőknek a szerepéről, a szárazulatokról, mint élőhelyekről, valamint a víz és a mezőgazdasági környezet kapcsolatáról. Ez utóbbi téma kapcsán a szerző kiemelten foglalkozik a vizek nitrátosodásának problémájával és rövid áttekintést ad azokról a folyamatokról, amelyek során a nitrát a talajvízbe, illetve a vízkészletekbe jut, majd utal azokra a megoldásokra, melyek egyrészt optimalizálják a növénytermesztés nitrogénfelhasználásának hatékonyságát, másrészt minimalizálják az ívóvízkészletek nitráttartalmának növekedését. E fejezetben utalást találhatunk a savas esőkkel összefüggő problémákra is. Ennek kapcsán a szerző felvillantja azokat a gondokat, melyek a csapadékvíz minőségének kedvezőtlen változása miatt a növénytermesztésnél felmerülnek, rámutatva egyúttal a megoldás néhány módozatára is. A jelenségek és folyamatok c. III. fejezet a témával összefüggő fogalmak tisztázása mellett részletes áttekintést nyújt az evapotranszspirációt (ET) érintő problémákról. Kifejti többek között az ET tényezői közötti kölcsönhatásokat, az ET- tel összefüggő mérési módszereket, számításokat, bemutatva a külföldi és hazai számítási-becslési módszereket. A IV. fejezet a mezőgazdasági vízgazdálkodás fejlesztését megalapozó kérdésekről ad alapos áttekintést. A növényállományok vízigénye és öntözővíz igénye, vízfogyasztása kérdéskörének tárgyalása mellett ez a fejezet mutatja be az agrohidropotenciált érintő tudnivalókat, a földhasználattal összefüggő vízkészlet-gazdálkodást, az öntözővíz-normákkal és az öntözővíz minőségével kapcsolatos kérdéseket és befejezésül felvillantja a magyar mezőgazdasági vízgazdálkodás vázlatos jövőképét az alábbi témakörök szerint csoportosítva : — A mezőgazdasági vízgazdálkodás a XX. sz. második felében. — öntözési és vízrendezési prognózis: = A természeti erőforrás prognosztizálása. = A várható változások főbb tendenciái. = Az öntözési prognózis néhány eredménye. = A vízrendezési prognózis. A korszerű ismeretek nyújtására vállalkozó kiadvány V. fejezete a nagy vízi létesítmények mezőgazdasági környezeti hatásaival kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Elismerés illeti ennek a témakörnek a beiktatását, mivel a természeti erőforrások megőrzésének fontos feltétele, hogy körültekintő hatásvizsgálatok segítségével előzzük meg a különböző létesítmények negatív hatásait. Mivel az elmúlt időszakban a társadalmi érdeklődés homlokterébe került a kivitelezés alatt álló nagy vízi létesítményünk, a Bős—Nagymarosi Vízlépcső építésének ügye, ezért érdeklődésre tarthat számot a szerzőnek az e témát érintő hatásvizsgálattal kapcsolatos okfejtése. Ebből vegyük szemügyre az alábbi gondolatokat: A vízgazdálkodási beavatkozásokkal kapcsolatos történeti és földrajzi összehasonlítások önmagukban nem lehetnek érvek sem a létesítmények, illetve az alkalmazott megoldási módszerek és technológiák ellen vagy mellett. A máshol és máskor szerzett tapasztalatok megismerése és elemzése azonban olyan tudásbank, amelyből hozzáértéssel a feltételek, célok és eszközök szükségesnek talált helyettesítésével, tehát „a módosítandók módosításával", műszaki-ökológiaiökonómiai tervek, cselekvési alternatívák képezhetők. Indokolt hangsúlyozni, hogy megítélésünk szerint minden vízlépcső komplexum, mint rendszer (a folyó, a műtárgy, a természeti és a művi környezet) alrendszerekből áll. Ezek az alrendszerek földrajzi helyenként pl. ugyanazon folyón, vagy ugyanazon időszakban épített vízlépcsők esetében is lényegesen különbözhetnek egymástól. Különösen a természeti és művi környezet mutat nagy változékonyságot. Mindegyik vízlépcső komplexumnak vannak egyedi és vannak általános jegyei és sajátosságai. Ezért minden „vízlépcső komplexum” más mint a másik, azt is mondhatnánk, hogy egyedi és meg nem ismételhető. Mind a történelmi, mind a földrajzi tapasztalatokat ezzel a szemlélettel igyekeztünk kezelni és értékelni a Bős— Nagymarosi Vízlépcső komplexum mezőgazdasági-környezeti hatásvizsgálatánál is. A különböző alrendszerekre vonatkozó folyamatok az előkészítés és tervezés különböző szakaszaiban nem azonos színvonalon és mélységben, időbelileg olykor késve vagy lassan haladtak. E környezetgazdálkodási szemléletű összehasonlító és a tárgyra vonatkozó feltáró munkának sommás eredményét a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által e célból létesített ad hoc bizottság keretében 1982-ben fogalmazhattuk meg. A bizottság jelentése szerint a Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer létrehozását kizáró mezőgazdasági-környezeti okokat nem találtak. Ilyennek lenne tekinthető a gazdaságosan nem kiküszöbölhető ökológiai összeomlás a hatásterület nagy értéket képviselő részén vagy részein. Főbb vonásaiban már megállapítható volt, hogy a vízlépcső építése lényegesen módosítani fogja, sőt módosíthatja a hatásterület vízháztartási viszonyait; időszakosan vagy tartósan, lokálisan vagy nagyobb összefüggő térségben. Ezek a változások természeti, társadalmi szempontból lehetnek előnyösek és hátrányosak. Abban az időben különösen fontosnak tartották ösztönözni a gyorsított ütemű feltáró-tervező munkát abból a szempontból, hogy ezeket a lehetséges hátrányokat hogyan lehetne megelőzni, mérsékelni vagy ésszerűen tűrni. Az említett bizottságban néhány utalással szóltunk arról is, hogyan lehetséges a mezőgazdasági környezeti előnyöket fokozni, vagy azokat ésszerűen kihasználni. Az azóta eltelt években sokoldalú, olykor igen éles vitákra és további vizsgálatokra került sor a még fel nem tárt mezőgazdaságikörnyezeti hatások mibenlétének és számszerűsítésének érdekében. A környezeti hatásértékelés alapján lehet és kell megítélni, hogy a vízlépcsőrendszer létesítése és üzemeltetése a mezőgazdasági természeti erőforrások milyen értékcsökkenésével, pusztításával, illetve milyen új értékek teremtésével járhat. Ez nem egyszerű, hiszen az értéktartalom és nagysága időben is változó megítélés tárgya. Azonkívül egyaránt lehetnek természetiek, gazdaságiak és társadalmiak (politikai) is. Járható megközelítésnek azt találtuk, hogy a meder, illetve a hatásterület természeti-társadalmi-gazdasági értékeinek csoportosításából induljunk ki. Ezeket az értékeket a tényleges és lehetséges terület- és vízhasználati értékek tükrözik. Ezek a következők: az agroökológiai, hidrobiológiái, ipari és kommunális, üdülési, közlekedési (hajózási) potenciálok, továbbá természetvédelmi, történeti (természet és társadalom) és tájesztétikai értékrendek, végül a káros mértékű víztöbbletek, illetve hiányok elleni kockázat csökkentése (ár- és belvízvédelmi és aszálybiztonság). Mindezek egy része kifejezhető pénzben, más része mint „praectio affectionalis” („előszereteti érték”) azonban nem. Az ilyen értékrendek mellőzése mégis súlyos hiba lenne. Bonyolítja a gyakorlati megítélést az is, hogy a felsorolt potenciálok és értékrendek különböző minőségű „értékalrendekből” formálódhatnak (ökológiai, technológiai, ökonómiai és/vagy politikai, szociológiai), továbbá mindezek helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi érdekviszonyokban jelenhetnek meg. Miután minden döntés érték- és érdekviszonyok meghatározása (becslése), összehasonlítása és rangsorolása, a hatástanulmányok feladata a természeti, társadalmi értékrendek és érdekek minél teljesebb feltárása, amennyire lehet számszerűsítése. Az elkészült hatástanulmányok a mezőgazdasági-környezeti értékek és érdekek számszerű vizsgálatával foglalkozó része átfogóan és fő megállapításaival — egyes fehér foltok és egyszerűsítések ellenére — megfelel a hatástanulmány említett feladatának. Kinek ajánlható Petrasovits Imre sok új ismeretet nyújtó, alapos felkészültséget tükröző könyve? Elsősorban a mezőgazdaságban, másodsorban a környezetvédelemben és vízgazdálkodásban dolgozó tervező, üzemelő műszaki és agrármérnökök, valamint szakmérnökök számára, mivel nagy segítséget nyújt mindennapi munkájukhoz. L. F. Helyesbítés Lapunk 1989/2. számában közzétett Dr. Kiss—Dr. Szepesi: „A hazai eredetű és a külföldről származó légszennyezettség helyzete Magyarországon" cimű cikkben az 1/a és az 1/b ábra felcserélve jelent meg. 28
