Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
Az évről-évre megrendezett Komárom Megyei Környezetvédelmi napok keretében folyamatosan értesült az ország közvéleménye a társulás eredményeiről. László Ferenc a következőket tartja különösen kiemelendőnek: „A Társulás megalakulása óta eltelt néhány esztendő tapasztalatait elemezve örömmel állapíthatjuk meg, hogy itt a team munkában rejlő lehetőségek céltudatos kihasználása révén igen jelentős olyan megoldások születtek, amelyek hatékonyan járultak hozzá a térség környezeti állapotának javulásához. Ennek igazolására megemlítjük, hogy például a veszélyes hulladéknak minősülő gyógyszergyári szennyvíziszap elhelyezését, annak technológiai tanulmánytervét olyan team dolgozta ki, amelynek munkájában geológiai, hidrológiai, vegyész, földhasználati, földértékelési, környezetvédelmi, közegészségügyi szakemberek mellett a helyi sajátosságokat jól ismerő, termelőmunkát irányító szakember is részt vett. Ugyancsak team munka révén előrelépés történt az olajtartalmú hulladékok, a galvániszapok problémájának megoldásában, a veszélyes hulladékok széles körének ártalmatlanításával kapcsolatos eljárások kimunkálásában, az erőmű pernye hasznosításában, a faapríték-tüzeiés módszerének kialakításában stb. Ezek mögött— a nem teljes körűen felsorolt — műszaki megoldások mögött igen jelentős gazdasági eredmények húzódnak meg.” (14:11) 4.4. A gazdasági társaságról szóló 1988. évi VI. törvény adta lehetőségek a Baranya megyei veszélyes hulladék lerakót illetően Ismeretes, hogy az országgyűlés 1988. év október 5-én fogadta el a gazdasági társaságokról szóló törvényt, amely 1989. január 1-jén lépett hatályba. A törvény gazdaságpolitikai céljai Sárközy Tamás szerint az alábbiak: — a piaci viszonyok fejlesztése, — a tőkeáramlás szervezeti kereteinek a megteremtése, — az állami tulajdon új hasznosítási formáinak kialakítása, — a biztonságos állampolgári vállalkozás alátámasztása, — a lakossági megtakarított eszközök termelésben-gazdálkodásban való hasznosítása. — külföldi anyagi eszközök népgazdaságunkba való bevonásának alátámasztása. A Baranya megyei — vagy bármely más megyei — veszélyeshulladék-lerakók létesítése szempontjából természetesen a másodikként említett cél, a „tőkeáramlás szervezeti kereteinek megteremtése” érdemel kitüntetett figyelmet. Az új társasági törvény hat gazdasági társaságot szabályoz: — a közkereseti társaságot (rövidítve kkt-t), — a betéti társaságot (rövidítve bt-t), — az egyesülést, — a közös vállalatot, — a korlátolt felelősségű társaságot (röviden kft-t), — valamint a részvénytársaságot (rövidítésben rt). A fenti formákra vonatkozó jogi szabályozás alapos áttanulmányozását követően arra a következtetésre jutottunk, hogy a veszélyeshulladék-lerakó létesítése érdekében szerződő társasági formák közül az egyesülés létrehozása tűnik a legcélszerűbbnek. Az egyesülés mint társasági forma nem számit újdonságnak, a magyar gazdasági reform 1967—1968. utáni jogalkotásának a terméke, legutóbb 1978-ban került szabályozásra. Sárközy Tamás kiemeli, hogy: „Az új törvény az egyesülés eddigi szabályaihoz képest a gyakorlati igényeknek megfelelően főleg az egyesülési gazdálkodást tette rugalmasabbá." (25:5) Alapvetően fontos momentum, hogy az egyesülésnek nem célja saját nyereség realizálása, hanem mint koordinativ szervezet, a jogi személy tagok gazdasági tevékenységének összehangolását, szakmai érdekképviseletét, valamint a saját gazdaságunkban végzett tevékenységük alátámasztását segíti elő. A törvény ugyanakkor kimondja, hogy: „Az egyesülés az összehangolási feladatokat előmozdító szolgáltatás és az együttes feladatok teljesítését segítő egyéb közös gazdálkodási tevékenységet... is végezhet.” (4:1103) Végezetül hosszú évek gyakorlati tapasztalatai alapján azt a következtetést vontuk le, hogy bármely társasági formát válasszanak is a tagok, a sikeres vállalatközi együttműködésnek négy alapvető feltétele van: — ne legyen „kényszertársulás", — a célkitűzésiek) legyen(ek) világos(ak), — kölcsönös bizalomra van szükség, — s végül, de nem utolsósorban meg kell találni azt az érdekeltségi formát, amely a tagok kölcsönös érdekeit a leginkább kielégíti. Dr. Szabó Gábor—Dr. Tamás Lajos A Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatainak hatása a környezetre és az okozott károk megszüntetésének programja Világszerte növekszik a környezet védelmére kifejtett akciók száma. Jelentős kezdeményezések teszik világossá környezetünk megóvásának fontosságát, azonban nehezen képzelhető el bányászati és nehézipari tevékenység a környezet károsítása nélkül. A civilizált életkörülmények pedig jelentős mennyiségű és sokféle használati cikk előállítását követelik meg. Ezek miatt alakult ki, illetve van kialakulóban az árutermelés és a környezetben okozott kár megszüntetésének egyidejű összhangja. Általános társadalmi igény a bő áruválaszték mellett a körülöttünk lévő világ jó állapotának megőrzése. A kettő természetesen — gazdasági adottságoktól függő — kompromisszum eredménye lehet csak. Gazdaságilag erős államok költségvetései nagyobb környezetvédelmi beruházási terveket bírnak el, mint a gyengébb államoké. A közeli években jelent meg a Brundtland Bizottság öszszefoglaló jelentése, melynek talán legfontosabb megállapítása lehet — sok egyéb fontos megállapítás mellett — az, hogy a gazdasági fejlődés gyors ütemét éppen a környezetvédelem érdekében optimálisra kell csökkenteni. Hazai viszonyainkra a közepes ütemű fejlődés és nagyon lelkiismeretes gazdálkodás követelménye a jellemző. Dolgozatunkban bemutatjuk a Magyar Alumíniumipari Trösztöt (a továbbiakban MAT) környezetvédelmi helyzete, tevékenysége, szervezetei és feladatai tükrében. A magyar alumíniumipar kizárólag hazai nyersanyagot dolgozott fel eddig. A mintegy 20 000 főt foglalkoztató Magyar Alumíniumipari Tröszt átfogja ezt az iparágat a bauxit bányászatától az alumínium félgyártmánygyártásig, sőt a készárutermelésben is jelentős kapacitással rendelkezik. Bányatelepekkel együtt a MAT létesítményei az országnak több mint 50 településén, illetve telepén találhatók. A MAT az ossz légszennyezőanyag-kibocsátás tekintetében — a maga 2,5 Kt/év mennyiségével — kedvezőbb helyzetben van, mint a vaskohászat, a cementipar és a vegyipar 22
