Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
más ágazatai, mert ezek egyenkénti légszennyező-kibocsátása a MAT-énál lényegesen nagyobb. Ugyanakkor azonban az alumíniumkohók közül különösen Inota a fluorkibocsátása miatt kedvezőtlen hatásáról ismert, és a közelmúltban az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohót is elmarasztalták. A MAT vállalatainak légszennyezési birsága 1981—86. évek során 96 MFt-ot tett ki. Vízfelhasználás (évi 107 millió m3) tekintetében különös helyzete van a MAT-nak a rendkívül sokszínű ipari tevékenysége miatt. Jellemző azonban az, hogy a nagy vízmenynyiséggel dolgozó gyárakban a vízfelhasználás rendkívül kulturált, ismételt vízfelhasználás száma néhol eléri a 15-öt is, ami azt jelenti, hogy a frissvíz-pótlás nem több 6,6%-nál. A vízszennyezés miatti büntetés évente csak mintegy 300 EFt. Az elmúlt időszakban konkrétan környezetvédelemre (tájrendezés és vörösiszap tároló nélkül) fordított összegek 1978 41 MFt 1982 65 MFt 1979 48 MFt 1983 54 MFt 1980 67 MFt 1984 27 MFt 1981 18 MFt 1985 35 MFt Az 1981—1985 közötti időszakban a beruházások 2,1%-a volt környezetvédelmi célzatú. 1986—1990-ig terjedő időszak tervezett környezetvédelmi kiadásai: Bauxitbányászat Timföldgyártás Aluminium kohászat Félgyártmánygyártás Készárugyá rtás 750,— MFt 150,— MFt 210,— MFt 130,— MFt 12,— MFt MAT összesen: 1 652,— MFt A MAT minden vállalatánál környezetvédelmi felelős dolgozik, de a Székesfehérvári Könnyűfémműben környezetvédelmi laboratórium is van, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohóban, valamint a Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyárban külön környezetvédelmi osztály is működik. A lég- és vízszennyezés mértékének ellenőrzésére a vállalatok még nincsenek felkészülve, hanem megbízásos alapon, külső cégekkel végeztetnek időszakos méréseket. A MAT központi mérőállomást és mérőlaboratóriumot tervez felállítani, és vállalatainál a rendszeres ellenőrzés megvalósításával megteremti annak lehetőségét, hogy az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak megfeleljen. Ezt az tette szükségessé, hogy a Minisztertanács és az OKTFI együttes rendelete — amely 1986. január 1-jén lépett életbe — a korábbinál sokkal szigorúbb követelményeket támaszt és lényegesen nagyobb szennyezettségi bírságokat helyez kilátásba. A Magyar Alumíniumipari Tröszt irányítása alá az alábbi vállalatok tartoznak: 1. Ajkai Timföldgyár és Aluminiumkohó, Ajka 2. Almásfüzitői Timföldgyár, Almásfüzitő 3. Aluminiumipari Gépgyár, Zalaegerszeg 4. Alumíniumszerkezetek Gyára, Hódmezővásárhely 5. Alumíniumszerkezetek Gyára, Mindszent 6. Bakonyi Bauxitbánya Vállalat, Tapolca 7. Balassagyarmati Fémipari Vállalat, Balassagyarmat 8. Bauxitkutató Vállalat, Balatonalmádi 9. Fejér Megyei Bauxitbányák, Kincsesbánya 10. Kőbányai Könnyűfémmű, Budapest 11. Kecskeméti Alumíniumpigment Gyár, Kecskemét 12. Inotai Alumíniumkohó, Várpalota 13. Magyaróvári Timföld- és Műkorundgyár, Mosonmagya róvár 14. Székesfehérvári Könnyűfémmű, Székesfehérvár 15. Tatabányai Alumíniumkohó, Tatabánya 16. Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet, Budapest 17. Alumíniumipari Kereskedelmi Vállalat, Budapest A MAT 17 vállalata közül az utóbbi kettő nem termelő vállalat, környezetvédelmi kiadásai nincsenek. A továbbiakban szakágazati bontásban részletezzük a MAT jellemzését. Bauxitbányászat Az Európában bányászott bauxit 30%-át adó magyar bauxitbányászat a bauxit településétől függően mélyműveléses, vagy külfejtéses jövesztéssel dolgozik. A bányászat mindkét módozatánál, de különösen a külfejtéseknél károsítják a talajt, az alapkőzetet, a vizeket és az élővilágot is. A mélyműveléses bányaüzemek jelentősebbek a terület igénybevételében és a termelésben, de kisebb gondot okoznak a föld védelme szempontjából. A külfejtések erőteljes beavatkozást jelentenek a látható környezetünkben. Ezért a helyreállítás a szokásosnál fokozottabb gondoskodást, körültekintést és anyagi eszközöket igényel. A bauxitbányászati tevékenységnek a földfelszínt károsító hatásán túl a vizekre gyakorolt hatása a legjelentősebb, közülük is leglényegesebb az a hatás, melyet a felszín alatti vizekre gyakorol, ebből is elsősorban a karsztvíz rendszerekre, másodrendűén a réteg- és talajvíz rendszerekre. A bányászati műveletek biztonságát szavatoló vízszintsüllyedés által keletkezett károk közül legfontosabb a vízhasználatokban (források, kutak) keletkezett károk, melyeket a bányászatnak pótolni kell. Ebbe a csoportba tartoznak azok a langyos- és melegvízű gyógyforrások (budai források, Hévízi-tóforrás), melyek nagyobb mértékű károsodása rendkívül súlyos helyzetet teremtene, ezért a káros vízszintcsökkenés megelőzése, a károk elhárítása legújabb feladata lett és lesz a bányászatnak. A Hévízi-tó problémájáról külön kell említést tenni rendkívüli fontossága miatt, ugyanis két nagy természeti kincsünk, a Hévízi-tó és a legjobb minőségű hazai bauxit közel fekszik egymáshoz. A közelség miatt kivételes gondoskodással és szaktudással kell egymás mellett hasznosítani ezt a két népgazdaságig jelentős értéket. A tájrendezésre fordított összegek MFt-ban: 1981 0,2 1985 16,6 1982 2,7 1986 4,7 1983 25,8 1987 44,5 1984 31,7 1988 30,7 Timföldgyártás A hazai timföldgyártás az általánosan alkalmazott ún. Bayer eljárással dolgozik. Ennek a gyártásmódnak az a lényege, hogy magas hőmérsékleten (245 °C) és nagy nyomáson (46 bar) marónátron oldattal kioldják a finomra őrölt bauxitból az AI2C>3-at. Ezt követően az oldatból kikristályosítják a kioldott Al203-at, majd leszűrik és forgódobos kemencében 1100 °C körüli hőmérsékleten izzítják kohósításra alkalmas timfölddé. A kioldási maradék az ún. vörösiszap többlépcsős ellenáramú mosás után szivattyús szállítással vörösiszap tározó tavakba kerül. A vörösiszap 1—80,a nagyságú szilárd hidratált szemcsék halmaza, s emiatt a kiszáradt vörösiszap laza szerkezetű és porlékony. A gyártáshoz felhasznált nagytömegű folyadéknak bizonyos hányada hulladékba kerül, melyet semlegesítés után engednek ki a gyártelepről. Az izzítás folyamán — a porleválasztó rendszer meghibásodásakor — apró szemcsés timföld kerülhet a légtérbe. A rövid leírásban említett gyártásmód környezetszennyeződési lehetősége: 1. A szennyezett elfolyó víz 2. A légszennyező porkibocsátás 3. A nagytömegű vörösiszap keletkezése 1. Az üzemeltetés során előforduló zavarok esetén bizonyos gyárrészlegben lúg, illetve lúgtartalmú zagy nagyobb mennyiségben kerülhet padozatra. Ha a kiömlött anyag a rendelkezésre álló hulladékszállító rendszer teljesítményét meghaladja, s nem adható vissza a körfolyamatba, akkor a csatornarendszeren át közvetlenül élővízbe, patakba, folyókba kerülhet. A bekerült lúg — tömegétől függően — kárt tesz az élővíz növény- és állatvilágában. Hasonló kárt okoz a talajba beszivárgó — s onnan a talajvízzel ugyancsak a folyóba kerülő — lúg is. Mindhárom timföldgyárban kidolgozták azokat a megoldásokat, amelyek megvalósításával megszüntethetők, legrosszabb esetben is minimálisra redukálhatok az üzemzavarból eredő folyóvíz lúgosítások. 2. A légszennyezést okozó porokból és gázokból pontszerű kibocsátókon 830 t, diffúz szennyezőkön át további 430 t jut a légtérbe évente. 23
