Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 3. szám

állandó lerakó létesítésének előkészítését határozta el, továbbá 19 megyei átmeneti tároló létrehozása lett előirányozva.

Az égetők, valamint a végleges lerakók megvalósításáért az Ipari Minisztérium (IpM) a felelős, amely a Vegyi és Robbanóanyagipari Felügyeletet (VRF) bízta meg az előkészítő és a szervező munkával.

Ismeretes, hogy több közepes kapacitású ipari égetőmű

— elsősorban vállalati gondok megoldására — már épült Magyarországon (Nitrokémiai Ipartelepek, Tiszai Kőolajfinomító Vállalat stb.).

A gazdaságossági vizsgálatok viszont azt bizonyították, hogy regionális (országos) feladatot ellátó berendezés optimális kapacitása a 25 ezer t/év értéknél kezdődik.

Részben a népgazdaság helyzetének kedvezőtlen alakulása, de véleményünk szerint jórészt az érdektelenség és a szervezetlenség következtében is ma már látható, hogy 1990-ig csupán a Kőbányai Gyógyszergyár beruházásában épülő, 25 ezer t/év kapacitású Dorogi Égetőmű, valamint a 10 ezer m3/év kapacitású aszódi végleges lerakó telep fog elkészülni.

Az elmaradásból származó veszélyt egyértelműen érzékelteti, hogy a program teljesítése esetén a tervezők mivel számoltak: „A program végrehajtásával az évente keletkező kb. 150—170 Kt égethető, 500—700 Kt lerakható hulladék

— amely veszélyt jelent mind a talajra, mind a vízre —, ártalmatlanítása érdekében megtesszük az első és talán legnehezebb lépést. Ezek azonban az égethető hulladéknak csak 25—30 %-át, a már működő ipari égetőműveket figyelembe véve 50 %-át, a lerakható hulladék 8—12 %-át teszik ártalmatlanná korszerű megoldással." (9:16—17)

Azt gondoljuk, hogy a fentiekhez nem kell megjegyzést fűznünk.

4.2. A Baranya Megyei Tanács Környezet- és Természetvédelmi Bizottságának cselekvési program-javaslatáról*

Az OKTH Dél-dunántúli Felügyelősége 1986. évi — vállalati önbevalláson alapuló — felmérése alapján, Baranyában éves átlagban 110 207 t veszélyes hulladék képződik. (Ebből 22 641 t hasznosított, 7856 t ártalmatlanított, 57 631 t átmenetileg tárolt, 22 079 t ártalmatlanítása egyáltalán nem megoldott.)

Az országban az első között épült 1978—80-ban Garé— Szalánta—Bosta községek körzetében az a vállalati ideiglenes lerakó, amelyet a Pécsi Bőrgyár, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint a Budapest Vegyiművek hoztak létre.

Ez a maga idejében példamutató kezdeményezés, mai állapotában a követelményeknek már nem felel meg, ezért felszámolásáról gondoskodni kell, mégpedig az IpM—OKTH

1987-ben kidolgozott és elfogadott cselekvési programjának megfelelően.

A Baranya Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának 2/1986. sz. határozata előírja, hogy további intézkedéseket kell tenni a garéi veszélyes hulladék kezelő és ártalmatlanító telep kiépítésének és üzembe helyezésének meggyorsító sá ra.

Az 1988. júniusában elkészült cselekvési program célját és tartalmát az alábbiak szerint lehet összegezni:

„A program célja mindazon konkrét feladatok, intézkedések, létesítési és üzemeltetési feltételek meghatározása, gazdasági és szervezési kérdések áttekintése, amelyek révén Baranya megyében a termelési hulladékok keletkezését mérsékelni, a különleges hulladékanyagokat környezetkímélő módon kezelni, egy körzetben elhelyezni, ártalmatlanítani (égetés, végleges lerakás), vagy hasznosítani lehet. Ez a megelőző jellegű program azt is célozza, hogy a nagyrészt még csak feltételezett ökológiai és egészségügyi kockázatok, amelyek a toxikus (mérgező) hulladékok meg nem felelő kezeléséből származnak, jelentősen csökkenthetők, illetőleg elkerülhetők legyenek.

A hosszabb távra szóló cselekvési program döntően a hulladéktermelők közös finanszírozásában, az általuk megbízott gesztor vállalat (beruházó, üzemeltető) szervezésével és irányításával, valamint az érdekelt területi és helyi szer* E pontban foglaltak írásánál alapvető módon támaszkodtunk a dr. Földvári János és dr. Polgár Antal által összeállított anyagra. (6)

vek (tanácsok, környezetvédelmi, vízügyi, közegészségügyi építésügyi hatóságok stb.) közreműködésével, a követelmények következetes érvényre juttatásával valósul meg. A VII. ötéves tervidőszakban a megyei veszélyes hulladék átmeneti tároló kiépítésének mielőbbi beindítására kell koncentrálni az erőket.” (6:3)

A program tartalmilag kiemelt, valamint részletes feladatokat határoz meg.

A kiemelt feladatok a hulladékszegény technológiák előtérbe helyezését, a másodlagos nyersanyagok hasznosítását, valamint a hulladékkezelés háttériparának fejlesztését szorgalmazzák.

Az ún. részletes feladatok négy csoportba sorolhatók:

— a Baranyában képződő veszélyes hulladékok felmérése,

— a megyei hulladékelhelyezési koncepció korszerűsítése (ennek szerves részét képezi a beruházásban és a későbbi üzemeltetésben érdekelt megyei vállalatok, szövetkezetek és intézmények gazdasági társulásának a létrehozása),

— a megyei átmeneti tároló telephelyének kijelölése,

— a létesítés és az üzemeltetés feltételeinek megteremtése (10 évre elegendő befogadóképesség lett előirányozva a megyei igények figyelembevételével, több költségtakarékos alternatívában gondolkodva).

A program végrehajtásának gazdasági és szervezeti kérdései körül kiemelendő annak igen jelentős forrásigénye.

Az érvényes ÁTB sz. határozat szerint az átmeneti tárolók létesítési költségeinek 30%-át a Központi Környezetvédelmi Alapból állami támogatásként, 30%-át állami alapjuttatásként, 40%-át pedig az érintett vállalatok vagyonalapjából, illetve hitelfelvétellel kell fedezni. (A vállalati pénzeszközök iránti igény kb. 90—500 millió Ft közé tehető.)

Az előkészítő munkáknál központi és tanácsi forrásokat szükséges igénybe venni.

Az elképzelések szerint a szükséges megyei ártalmatlanító kapacitások kiépítésére — az anyagi erőforrásoktól függően — csak 1993—1995-ben kerülhet sor. Több mint elgondolkoztató, hogy:

,,A tanácsok a programban szereplő feladatok megoldásához pénzügyi eszközökkel nem rendelkeznek. Tanácsi források hiányában a tennivalókhoz felelős és határidő nem kapcsolható" (6:7)

A hatósági és szakmai felügyeletet a program végrehajtását illetően 1988. július 1-jétől a KVM Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósága látja el, a megvalósítás tekintetében azonban a Baranya Megyei Tanács VB szakigazgatási szervei és az érdekelt helyi tanácsok jelentős szerepet kell, hogy játsszanak.

Személyes tapasztalatok alapján úgy véljük, hogy a baranyai kollégák hasznos tapasztalatokat meríthetnek az ország környezetvédelmi társulatainak gyakorlatából, amelyek közül a Komárom megyei a legismertebb.

4.3. A Komárom Megyei Környezet- és Természetvédelmi Társulásról

Az ország első környezetvédelmi társulása 1982. év őszén alakult meg 25 vállalat, intézmény részvételével.

A tatai székhellyel létrejött társulás tagjainak a száma ma a 60-at meghaladja.

A „Társasági szerződés:... a környezetvédelem és területfejlesztés elméleti eredményeinek gyakorlati megvalósítása, valamint a természeti erőforrások ésszerű, optimális, környezetkímélő kihasználása terén jelentkező közös gazdasági érdekek feltárása, koordinálása, elősegítése érdekében." (10:1) jött létre.

László Ferenc a „Magyar Vízgazdálkodás" c. lap 1986. évi 1. számában elsőként adott hírt e társulás megalakulásáról és célkitűzéseiről.

A társulás tevékenységi köre igen sokrétű, annak részletes felsorolására itt nem vállalkozunk.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor megjegyezni, hogy: „Tevékenységében elsődleges a tagok részére nyújtott közvetlen segítség, de emellett a működési szabályzatban körvonalazott feladatkörökben közös érdekeltségű, közösen finanszírozott munkát végez, elsősorban a Tatai Medence vonatkozásában, de ezen túlmenően a megye más területein is." (13:18)

A siker kulcsát abban látjuk, hogy egy kis létszámú főfoglalkozású apparátus mellé rugalmasan szervezett interdiszciplináris teameket hoztak létre.

21