Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
A szénbányászat, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar stb. környezetgazdálkodási problémáinak a megoldását az árak alacsony — esetenként negatív előjelű — tiszta jövedelemhányada rendkívül nagy mértékben akadályozza. Ugyanakkor például a jelentősen exportorientált élelmiszeripar külpiaci lehetőségeit a környezetgazdálkodás színvonalának elhanyagolása számottevően veszélyezteti. 3.3.2 A támogatások, az elvonások és a hitelszféra szerepe A fejlett piacgazdasággal rendelkező országok sem tekinthetnek el egyes tevékenységek közvetlen vagy közvetett úton történő segítésétől. A leggyakoribb és a legismertebb ilyen tevékenységi körök az infrastruktúra, az élelmiszertermelés és a környezetvédelem. E tanulmány keretén belül természetesen csak az utóbbi kérdéskörrel foglalkozunk. A külföldi szakirodalom tanulmányozása, valamint a nemzetközi konferenciákon folytatott személyes konzultációk legfőbb tanulsága e tekintetben abban foglalható össze, hogy eltérő módon és mértékben, de valamennyi tőkés országban megfigyelhető olyan gyakorlat, amely a környezetvédelemmel összefüggő externáliák internalizálására a piaci árak mellett más eszközöket is igénybe vesz. Amellett tehát, hogy az „aki szennyez, az fizessen" elvet nálunk jóval következetesebben érvényre juttatják, a környezetgazdálkodás „társadalmi költségeit" (social costs) az egyes gazdálkodó szervek és a társadalom egésze, vagy kisebb csoportjai között ők szükségképpen megosztani igyekeznek. Szándékosan nem a gazdálkodók és az állam közötti költségmegosztást emeljük ki, mert az országonként igen eltérő mechanizmusok közös jellemzője a környezetvédelmi felelősség és a hatáskör hazainál jóval decentralizáltabb jellege. A hazai társadalmi-gazdasági folyamatok előrehaladásával mind nagyobb lesz a jelentősége annak, hogy az egyes megyék, városok, községek milyen önálló anyagi erőforrásokkal fognak rendelkezni. A fejlett tőkésországok gyakorlata ugyanis azt mutatja, hogy az országos, kiemelt jelentőségű (pl. a nukleáris) kérdések országos szintű vezérlése és központi alapokból történő támogatása mellett az egyes államoknak (pl. az USA-ban), illetve tartományokban (pl. az NSZK-ban), valamint a kisebb-nagyobb területi közigazgatási egységeknek (megyéknek, városoknak, községeknek) joga és kötelessége a környezetvédelmi tevékenységek figyelemmel való kisérése, ellenőrzése és szükség esetén (pl. a foglalkoztatás fenntartása érdekében) anyagi eszközökkel való támogatása. Hazánkban a környezetvédelmi célú központi alapok forrását a 80-as évek közepéig alapvetően a vállalatok befizetései képezték (ezek döntő hányada környezetvédelmi bírságokból származott), az utóbbi években feltehetően megnövekedett az állami költségvetés részesedése, erről azonban megfelelő adatok nem állnak rendelkezésünkre. Úgy gondoljuk, hogy belátható időn belül nem csökkenthetők a vállalatokat ésszerű környezetgazdálkodásra ösztönző állami támogatások, még a költségvetési egyensúly érdekében teendő általános támogatásleépités időszakában sem. Hosszú távon is szükségszerűen lesznek olyan környezetvédelmi beruházások, amelyeket nagyobbrészt (például a veszélyeshulladék-égetők és a végleges lerakók központi beruházásait), vagy legalábbis részben (például a komplex meliorációs beruházásokat) az állami költségvetés finanszíroz. A környezetgazdálkodás szabályozásában a mainál sokkal jelentősebb szerepet kell kapniuk az adópolitikai eszközöknek. Szükség lenne arra például, hogy az adórendszer a környezetgazdálkodással összefüggő beruházásokat feltétlenül és egyértelműen mentesítse az általános forgalmi adó (ÄFA) alól.* (Ismeretes, hogy a múlt évben a Dorogi Égetőműnél, az Aszódi Veszélyes Hulladéklerakónál stb. milyen komoly problémák merültek fel annak következtében, hogy a költségvetésük az AFA-val nem számolt.) Meggondolandónak tartanánk, hogy a kifejezetten környezetgazdálkodási célokat szolgáló termékeket (például elektrofiltereket stb.) „0” forgalmi adókulccsal lehessen értéke* Az érvényben levő rendelkezések szerint egyedül a szennyvízelvezetési és víztisztítási beruházások esetén igényelhető vissza az AFA teljes összege már az első évben. (27) siteni. (E tekintetben pozitív jelenség, hogy a környezet- és természetvédelmi szolgáltatásokra már ma is „0" adókulcs érvényes.) Elképzelhetőnek tartanánk azt is, hogy azok a vállalatok, amelyek meghatározott időn belül jelentős és mérhető környezetgazdálkodási eredményeket érnek el, előre megállapított mértékű vállalkozási nyereségadó-kedvezményt kapjanak, mégpedig adóvisszatérítés formájában. A fejlett tőkésországok gyakorlata azt mutatja, hogy az adókedvezmények a vállalatokat erőteljesen ösztönzik a környezetbarát magata rtásra. Jelentős előrelépésként értékelendő az a múlt évben életbe léptetett rendelkezés, amelynek értelmében egyes lakossági közműtársulati befektetések 30%-a (pl. szennyvízcsatorna-építés esetén) a személyi jövedelemadó alapját képező adóalapból levonható. A környezetgazdálkodás szempontjainak érvényesülését illetően tekintsük át, hogy mi a helyzet hitelezési elveinkben és gyakorlatunkban. A hitelpolitkai irányelvekben a környezetvédelmi összefüggések csak áttételesen jutnak érvényre. Az elmúlt években kivételt csupán az anyag- és energiatakarékossággal, a vízminőség-védelemmel, valamint a másodlagos nyersanyagok hasznosításával összefüggő tevékenységek jelentettek. Ehhez képest érdemes egy pillantást vetni a 3. táblázatra. A 3. táblázatban a környezetgazdálkodás jelentősége úgy tűnik, hogy felértékelődik. A víztakarékossági és vízminőség-védelmi beruházások jelentőségére s a mögöttük álló szervezet és személyek érdekérvényesítő képességére utal, hogy azok a környezetvédelmi beruházások mellett külön is kiemelésre kerültek. A kedvezményes hitel- és kölcsönkamatok végül is az állami költségvetés által dotált vállalkozási nyereségadó-kedvezmény formájában jutnak érvényre. Ezzel a konstrukcióval nyilvánvalóan azt az ellentmondást kívánják a szakértők feloldani, amely a bankrendszer szervezeti átalakulása, az üzleti alapon működő kereskedelmi bankok megalakulása, valamint a jelentősebb járulékos környezetvédelmi beruházással „terheit", és ezért a hagyományos értelemben kevésbé jövedelmező vállalati rekonstrukciók, fejlesztések között fennáll. A kedvező irányú szemléletváltozást e téren nyilván jelentős mértékben elősegítette az a körülmény, hogy a különféle világbanki hitelek igénybevételénél — legalábbis elvben — komoly környezetvédelmi követelményeknek kell eleget tenni. Ahhoz, hogy fiskális és monetáris politikánk az ésszerű környezetgazdálkodás szempontjainak megfeleljen, alapkövetelmény, hogy az elbírálás alapjául szolgáló hatékonysági mutatók kiszámításánál az ökológiai tényezők állapotváltozása is figyelembe legyen véve. Ehhez azonban nyilvánvalóan meg kell teremteni mind a gazdálkodó szervek, mind pedig a társadalom természeti javakra is kiterjedő vagyonérdekeltségét. Az előzőekben tárgyalt szabályozó elemek együttes hatásának eddigi mérlege oly módon vonható meg, hogy a restriktiv jellegű gazdaságpolitika következtében a vállalatok, szövetkezetek jövedelmi helyzetének, mozgásterének meggyengülése nem tette lehetővé még a szerény lehetőségek kihasználását sem. Az egyes területeken való előrelépés mellett (pl. a Balaton vízminőség-védelme, filter program, rekultivációs tevékenység stb.) katasztrofális lemaradás tapasztalható többek között a veszélyes hulladékok lerakása és ártalmatlanítása területén. 3.3.3. Egyéb közgazdasági megfontolások A hazai körülmények és a KGST-relációjú importlehetőségek ismeretében alapvető fontosságúnak tartjuk a hazai környezetvédelmi háttéripar kifejlesztését. Ugyanis hiába válna szigorúvá és következetessé az ellenőrzés, hiába állnának rendelkezésre megfelelő pénzügyi erőforrások, ha a vállalatok nem juthatnának hozzá jó minőségű és megfelelő árfekvésű elektrofilterekhez, víztisztító berendezésekhez, kazánokhoz stb. A hazai erőforrások ezirányú átcsoportosítására és egyben a külföldi működő tőke bevonására nyújt ösztönzést az új társasági illetve vállalkozási nyereségadó törvény. A vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavaslat 14. paragrafusában többek között a következőket olvashatjuk: 19
