Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
A HULLADÉKOK FŐBB TÍPUSAI (I) a keletkezési hely (forrás) alapján 1. Termelési hulladékok — kitermelő, feldolgozó és szolgáltató (fenntartás, szállítás stb.) tevékenységből származnak, lehetnek = technológiai (eredetű) hulladékok = amortizációs (eredetű) hulladékok 2. Települési hulladékok — elosztási és fogyasztási tevékenységből származnak, — összetételük és mennyiségük az életszínvonaltól, az életmódtól és ezen belül a fogyasztási szokásoktól erősen függ. 3. Különleges kezelést igénylő (veszélyes) hulladékok — közvetlenül vagy közvetve (bomlási vagy átalakulási termékeiken keresztül) az emberre, az élővilágra káros hatást fejthetnek ki. 1—2—3. — Egyaránt lehetnek folyékony, iszap és szilárd halmazállapotúak, — fizikai, kémiai tulajdonságaikat tekintve igen változatosak, — különösen a termelési hulladékok rendelkeznek — a termelő tevékenység jellegétől függően — rendkívül eltérő minőségi jellemzőkkel. 3. táblázat 4. táblázat A HULLADÉKOK FŐBB TÍPUSAI (II.) 1. Termelési hulladékok eredetük szerint: 1.1. A gyártási tevékenység során az anyagátalakítási műveleteknél természetszerűen képződő hulladékok (a tevékenység szükségszerű velejárói). 1.2. A fenntartás, időszakos üzemleállás, termékváltás során szükségszerűen képződő tisztítási maradékok. 1.3. A technológiai fegyelem be nem tartása és a berendezések hiányosságai miatt képződő hulladékok. 1.4. Az adminisztratív és szociális létesítményekből, valamint az üzemépületek takarításából származó hulladékok. 1.5. A termelő létesítmények üzemi közterületeiről származó hulladékok. 1.1.—1.2.—1.3. — jelentős hányada különleges kezelést igénylő (veszélyes) hulladék (mérgező, korrozív, tűzés robbanásveszélyes, fertőző) és — radioaktív hulladék. 1.4.—1.5. — a települési hulladékokhoz hasonló minőségi jellemzőkkel rendelkeznek, ezért azokkal lehet és célszerű együtt kezelni. 5. táblázat A HULLADÉKOK FŐBB TÍPUSAI (III.) 2. Települési szilárd hulladékok Különböző méretű és összetételű szerves és szervetlen anyagok keverékei, amelyek a települések — lakóépületeiben (lakóházi „szemét”), — közintézményeiben (intézményi szemét), valamint — közforgalmú és zöldterületein (utcai, piaci, stb. „szemét”, kerti hulladék) keletkeznek. — elhasznált, nagy méretű, tartós fogyasztási cikkeik (ún. nagydarabos hulladékok, elhasznált közlekedési eszközök, gumiabroncsok). Elkülönített (különleges) kezelést igényelnek: — a kórházak és az egészségügyi intézmények fertőző hulladékai, — a kutató-fejlesztő intézmények veszélyesnek minősülő hulladékai, — javító-szolgáltató magán-kisipar és a kiskereskedelem hulladékai, — a lakossági fogyasztásból visszamaradó veszélyes anyagok, kémiai áramforrások, fáradt olajok, növényvédő szerek, gyógyszerek, háztartási vegyi áruk, szórópalackok, lakkok, festékek stb. 6. táblázat A HULLADÉKOK FŐBB TÍPUSAI (IV.) 2.2. Települési folyékony hulladékok keletkezési helyük szerint: — a közcsatornára nem kötött, emberi tartózkodásra szolgáló épületekből (azok szennyvízgyűjtőjéből) származó — túlnyomórészt települési (kommunális) eredetű szennyvizeket befogadó közüzemi és nem közüzemi árkok és csatornák, csatornarendszerek, szennyvíztelepek fenntartásából, tisztításából származó hulladékok — települési (kommunális) szennyvizek tisztításából képződő nyers, vagy rothasztott szennyvíziszap. Nem tartoznak e fogalomkörbe — a termelési tevékenységből származó folyadék és iszaphulladékok. A hulladékok kezelése során alkalmazandó gondosság mértéke szerint négy hulladékkezelési osztályt különböztetünk meg. Ezek: — I—III. kezelési osztály: különleges kezelést igénylő (veszélyes) hulladékok; — IV. kezelési osztály: települési hulladékok. A különleges kezelést nem igénylő termelési hulladékok (pl. csomagolóanyagok, környezetre nem veszélyes iszapok) a települési hulladékok kezelhetők akkor, ha a települési hulladékok feldolgozására, illetve végső elhelyezésére alkalmazott eljárást az ilyen termelési hulladékok rendszerbe vitele kedvezőtlen irányba nem befolyásolja. Ez azonban mindig csak esetenként, az adott hulladékféleségek anyagi jellemzőinek és az alkalmazandó eljárásnak ismeretében dönthető el. A települési hulladékok szervezett, rendszeres kezelése a köztisztasági, valamint a településtisztasági szervek, a termelési hulladékok kezelése viszont a „hulladéktermelők” feladata. 2.3. Szennyeződés és szennyezőanyag, a hulladékok környezetkárosító hatásai A hulladékok egy része — műszaki vagy gazdasági okok miatt, illetve emberi mulasztásból eredően — a környezetbe, illetve védett környezeti közegbe kerül, szétszóródik, ott szennyeződést, külön előírásokban meghatározott koncentrációk fölött káros szennyeződést okoz. Ezt az anyagot szenynyezőanyagnak kell tekinteni, melyre mind műszaki, mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból más elvek érvényesek. A környezet ily módon szennyeződött elemei nem tekinthetők hulladéknak. Ezen elvet — gyakorlati okok miatt — kizárólag a káros szennyezettség következtében kitermelt talaj esetében indokolt megváltoztatni. A környezet szennyeződése — bizonyos határok között — reverzibilissé tehető, a szétszóródott, diszpergálódott anyag összegyűjthető, elkülöníthető és ezután ismét hulladéknak minősül (pl. a szennyvíztisztítás iszapja). A nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek. Egyrészt valamely környezeti elem (víz, levegő, talaj) szennyezését okozzák, ezáltal nagy népességet érintenek, és a káros hatás sok eseb 5
