Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
ben idővel elhúzódó. Másrészt a hulladékok egyes alkotói a növényi, állati szervezetekbe beépülnek és a táplálékláncon keresztül végső soron az embereket károsítják. Itt elsősorban a környezetre veszélyes, mérgező hatású anyagok okoznak gondot, a bioakkumuláció és a toxicitás miatt. A növényzet és az állatok fejlődését a toxikus hatású anyagok kifejezetten gátolják, egyes anyagok pedig a szervezetben felhalmozódva okoznak elváltozásokat. A települési szilárd és a folyékony, valamint egyes termelési hulladékok (pl. hígtrágya, vágóhídi hulladék) fertőző mikroorganizmusai különböző fertőző betegségek okozói lehetnek. A nem megfelelő hulladékkezelés fényére gyakran éppen az ártalom létrejötte hívja fel a figyelmet. Ezekben az esetekben a környezet szennyezettségének a megszüntetése, ha egyáltalán lehetséges, nagy költségekkel jár (Monori erdő, Apaj-puszta). 2.4. Hulladékkezelés A környezet minőségének védelme, a hulladéknak —megengedett koncentráció fölött — a környezetbe, a védett környezeti közegbe kerülésének megelőzése érdekében a hulladékot kezelni kell. A hulladékkezelés fontosabb fogalmi elnevezéseit a 7. sz. táblázat, a kezelés — az életben nagy gyakorisággal előforduló — fogalmainak kifejtését a 8. sz. táblázat tartalmazza. 7. táblázat HULLADÉKKEZELÉS Egységes, összehangolt technológiai rendszer 1. A keletkezés helyén való összegyűjtés 2. Előkezelés 3. Átmeneti tárolás 4. Elszállítás 5. Feldolgozás 5.1. Ártalmatlanítás A hulladéknak környezevédelmi és közegészségügyi szempontból megfelelő feldolgozása vagy elhelyezése, célja: a hulladéknak környezetre nem káros, környezetet nem szennyező állapotba hozása (pl.: égetés, hőbontás, rothasztás). A feldolgozásos ártalmatlanítási eljárások többnyire valamilyen hasznosítási elemet is tartalmaznak. 5.2. Hasznosítás A hulladék közvetlenül (átalakítás nélkül, eredeti állapotban) ún. visszaforgatással vagy közvetetten (átalakítást követően) történő felhasználása a termelés szolgáltatás folyamatába való visszajuttatása — másodnyersanyag — energiahordozó — fél-, illetve késztermék formájában. Alapfeltétel: a termékek biztonságos értékesíthetősége kedvező áron. A maradékanyagok további ártalmatlanítást igényelnek. A hulladék égetése nem minősül hasznosításnak. 6. Végső elhelyezés 6.1. rendezett lerakás, 6.2. rendezett biztonságos lerakás. 8. táblázat A HULLADÉKKEZELÉS FONTOSABB FOGALMAI GYŰJTÉS: A további kezelés feltételeivel rendelkező hulladékok környezetet nem szennyező módon, a hasznosításig, átmeneti tárolásig, illetve ártalmatlanításig történő tárolása. ELŐKEZELÉS: Az a művelet (műveletsor), ideértve a hulladékok keletkezését eredményező tevékenységhez (technológiához) kapcsolódó kiegészítő műveletet is (pl. semlegesítés, méregtelenítés), amelynek végrehajtásával a hulladékok ártalmassága csökken, vagy kezelhetősége előnyösen megváltozik. ÁTMENETI TÁROLÁS: Azon hulladékoknak a környezet védett elemeitől és az embertől elzárt elhelyezése, amelyeknek ártalmatlanítására, illetve hasznosítására nincsenek meg a feltételek. ELHELYEZÉS: A hulladékok rendezett lerakásos ártalmatlanítása a talajon vagy talajban. RENDEZETT LERAKÁS: Különleges kezelést nem igénylő szilárd, folyékony települési és termelési hulladékok egészségügyi és környezetvédelmi előírások szerinti, előre megszabott technológiai rendben történő elhelyezése talajban lévő üregben, vagy a talaj felszíne felett (ÉVM szakmai irányelvek). RENDEZETT BIZTONSÁGOS LERAKÁS: Különleges kezelést igénylő hulladékok lerakása fokozott, meghatározott biztonsági követelmények szerint (9001/1985 (TK13) OKTH sz. közlemény). 3. A hulladékok mennyisége A hulladékok káros hatása elleni védelem legnagyobb problémája a megfelelő pontosságú, megbízható mennyiségi adatok beszerzése. Ezért az országban évenként keletkező hulladékok és melléktermékek mennyiségéről csak iránymutatásnak tekinthető adatok állnak rendelkezésünkre. Az adatok bizonytalansága egyrészt abból származik, hogy a hulladékok keletkezése dinamikus folyamat eredménye (ennek során megszűnő, illetve újonnan induló gyártásokkal is számolnunk kell), másrészt abból, hogy a különféle nyilvántartások más és más víztartalommal veszik figyelembe a (legtöbbször vizes rendszerként keletkező) hulladékokat. A közölt adatok viszont a feladatok jellegét, összetettségét és nagyságrendjét jól mutatják (9. sz. táblázat). Évente mintegy 100 millió tonna melléktermék és termelési hulladék keletkezik, illetve közel 22 millió m3 szilárd és folyékony települési hulladékot gyűjtenek be. A hulladékok mennyiségében, minőségében és feldolgozásában az utóbbi években összességében érdemi javulás nem mutatható ki. 3.1. Termelési hulladékok Az elmúlt évtizedek gazdaságfejlesztése során e hulladékok mennyisége és veszélyessége nőtt. Az indokoltnál kisebb figyelem kísérte az adott társadalmi cél eléréséhez felhasznált anyagok mennyiségét és minőségét. A termelés céltermékei és a hulladékai egyre inkább a természeti anyagoktól eltérő minőségűek lettek. 3.2. Települési hulladék A keletkezett szilárd települési hulladékok közel 80%-át begyűjtik. A folyékony települési hulladékoknál ez az arány az általánosan elterjedt szikkasztás miatt nehezen becsülhető. Jellemző azonban, hogy a lakosságtól összegyűjtött települési folyékony hulladék mennyisége a csatornán el nem vezetett szennyvíz alig 4%-át teszi ki (9. sz. táblázat). Azt azonban biztonsággal állíthatjuk, hogy a közműolló nyitásával mennyisége folyamatosan nő, a háztartások kemizálása pedig a toxikus összetevők (veszélyes anyagok) részarányának tartós növekedését eredményezi. A települési hulladékok tömegét növeli az azzal együtt kezelt termelési hulladékok jelentős része is. A mennyiségen túl a települési szilárd hulladék minőségére hatással van a forgalmazás, a vendéglátás, a kereskedelem, a szolgáltatás és a kisipar hulladéka is. A további teendők meghatározása szempontjából említésre méltó, hogy a települési szilárd hulladékban fokozatosan nő a toxikus összetevők — pl. kémiai áramforrások, fáradt olajok, növényvédő szerek, gyógyszerek, háztartási vegyi áruk, festékek, lakkok stb. — mennyisége. Lassúbb ütemben nőtt a települési szilárd hulladékok tömege, jóval nagyobb ütemben nőtt annak térfogata az egyszer használatos eldobó műanyag, üveg, csomagolóanyagok stb. révén. 6
