Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 3. szám
— a hordképesség kihasználhatóságának kb. 20%-os növelését, — olyan hajózási viszonyok biztosítását, amelyek megfelelnek a nemzetközi, IV. osztályba sorolt víziutakra — beleértve a Duna—Majna—Rajna víziutat s a Dunát, mint annak szerves részét — az ENSZ-EGB-ben a tagországok által elfogadott paramétereknek. E kérdésekhez kapcsolódva kívánom itt is nyomatékosan javasolni — amint azt évek óta szóban és írásban eddig meghallgatásra nem találva, de szakmai felelősségem tudatában tettem — hogy a tervezett nagy hajózsilipekbe a felső zsilipfőtől 120 méterre építsenek be ún. közbenső kaput. Ezt egyrészt az átzsilipelésnél víztakarékossággal, másrészt a szólóban közlekedő hajók (önjáró hajók, önjáró áruszállító hajók, nagy utasszállító hajók) átzsiIipelési idejének a lerövidítésével lehet indokolni. Továbbá itt és ezúton is javasolom a gyorsjáratú utasszállító hajók (hordszárnyas és légpárnás hajók) menetrendjének biztosítása, tehát a gyors átzsilipelés érdekében a nagy hajózsilipek mellett egy kisebb hajózsilip megépítését, melynek szükséges méreteit legalább a MAHART szárnyashajóinak az adatai figyelembevételével kellene meghatározni. Hogyan képzelik el a t. illetékesek, hogy az 1995-ben feltehetően Budapesten és Bécsben megrendezésre kerülő Világkiállítás résztvevőinek egy részét hajókkal — elsősorban gyorsjáratú hajókkal — lehet majd szállítani, amidőn a nagy zsilipeknél az átzsilipelési várakozás és maga az átzsilipelés ideje joggal teheti kérdésessé a gyorsjáratú hajók igénybevételének jövőbeni realitását. Ahhoz, hogy a dunai hajózás felkészüljön a Duna—Majna—Rajna vízi út forgalmára és további fejlődésnek nézhessen elébe, feltétlenül szükséges, hogy a dunai országok az egymás közti és majdan a nyugat-európai (rajnai) országokkal létrejövő külkereskedelmi szerződéskötéseiknél sokkal erőteljesebben figyelembe vegyék a dunai (majdan a Duna—Majna—Rajna víziúti) szállításokban rejlő hatalmas lehetőségeket s törekedjenek ezeknek a jelenleginél hatékonyabb kihasználására. Az ismertetett nautikái, külkereskedelmi és dunai áruszállítási adatok és tények, remélhetőleg ráirányítják majd az európai országok — köztük Magyarország — illetékeseinek a figyelmét a hatáskörükbe tartozó teendők mielőbbi megtételének szükségességére és fontosságára, valamint kellőképpen érzékeltetik az esetleges mulasztásokból eredő felelősség nagyságát egész Európa jövő nemzedékei előtt. Dr. Fekete György c. egyetemi tanár, a közlekedéstudomány doktora Nemzetközi összefogás az ózonkárosodás ellen A közelmúltban döntött a Minisztertanács arról, hogy Magyarország is csatlakozik az úgynevezett Montreali Egyezményhez, amely az ózonréteg roncsolása ellen összefogó nemzeteket tömöríti. Az egyezmény egyik legfontosabb célja, hogy 1993. júliusáig 20 százalékkal, 1998. júliusáig pedig további 30 százalékkal, így tehát összességében 50 százalékkal csökkentsék a csatlakozó országok a felhasznált ózonrongáló anyagok — elsősorban a freon- és halonszármazékok — mennyiségét. (A viszonyítási alap az 1986-os felhasználási szint.) Az egyezmény 1989. január 1- jén lépett hatályba, addigra csaknem 30 ország ratifikálta, köztük azok is, amelyek a legtöbb freont és halont állítják elő. A megállapodás magában foglalja azt a követelményt is, hogy ezeket az anyagokat kizárólag olyan országokból lehet vásárolni, amelyek ugyancsak csatlakoztak az egyezményhez. Ez a megszorító kitétel közvetve hozzájárul ahhoz, hogy ösztönözze az ózonkárosító anyagok helyettesítését célzó kísérleteket, erőfeszítéseket. A világon évente hozzávetőlegesen 900 ezer—egymillió tonnányi ózonkárosító anyagot gyártanak. A legnagyobb gyártók közé sorolható az Egyesült Államok és az NSZK, de jelentős menynyiségeket állítanak elő Japánban és a Szovjetunióban is. Hazánk nem tartozik az ilyen anyagokat gyártók közé, ám évente mintegy 5—5,5 ezer tonnányi freon- és 600—700 tonnányi halonszármazékot importálunk különböző országokból, elsősorban Angliából, de vásárolunk például a Szovjetuniótól és az NDK-tól is. Nálunk a freont és a halont főként a kozmetikai készítmények, valamint a poliuretánhab előállításához használják fel. Magyarország, s a többi állam is elsősorban azért vállalja a montreali egyezményből származó kötelezettségeket, mert tudományos úton igazolt az ózonréteg roncsolásának „kilyukadásának" visszafordíthatatlan káros hatása. A tudósok bizonyították, hogy az ózonréteg csökkenése hosszú távon együttjár a bőrrák elterjedésével. Az úgynevezett üvegházhatás is bekövetkezik, azaz megindul a felmelegedési folyamat, az Északi- és a Déli-sarknál olvadni kezdenek a jéghegyek, ami a tengerek szintjének emelkedésével, a szárazföld egy részének elárasztásával járhat. A világban érezhetően felgyorsultak azok a tudományos kutatások, amelyek környezetbarát anyagokkal igyekeznek helyettesíteni a freont és a halont. Ezzel párhuzamosan megkezdődtek a toxikológiai vizsgálatok is, hiszen csak olyan anyagok jöhetnek szóba, amelyeknek — a freonhoz és a halonhoz hasonlóan — nincs az emberi szervezetre semmiféle káros hatása. Egyébként Magyarország is bekapcsolódott ezekbe a kísérletekbe: Pamper Viktor feltaláló a sűrített tisztított levegőt ajánlja hajtógáznak a freon helyett, mások a propán-bután gázzal próbálkoznak. A nemzetközi egyezményekhez csatlakozók részére hozzáférhetővé teszik a kísérletek kedvező tapasztalatait, így igyekeznek elősegíteni, hogy a környezetbarát technológiák mihamarabb tért hódítsanak az egész világon. Kiállítás mindenkinek A múzeumok közművelődési funkciójukat legfőképp a begyűjtött és általuk gondozott anyagoknak kiállítások formájában történő közreadása által gyakorolják: a tárgyakat és dokumentumokat gondosan úgy helyezik el vitrinekben, hogy általuk minél tisztábban, közérthetőbben szólhasson hozzánk az élet nagy tanítómestere, a történelem. A múzeumokban koncentrálódott kultúrjavak közvetítésének létezik azonban egyszerűbb, de sok helyen való bemutathatósága miatt nagyon praktikus módja is: tablókon — képek és lényegretörő rövid szövegek által — jelenít meg egy-egy témát. Ennek a ,,kiállítás"-nak az a nagy előnye, hogy könnyen szállítható, bonyodalom nélkül, szinte bármely intézményben felállítható. Ezeket a kiállításokat alkotóik eleve arra a sorsa szánják, hogy vándoroljanak! A Magyar Vízügyi Múzeum az egész ország vízügyi szervezeteivel tartja a kapcsolatot és fontos feladatának tartja időről időre vándorkiállítások készítését. Egyik ilyen kiállításunkat azonban nemcsak a „vizes berkek” igényeinek kielégítésére szántuk — oktatási intézmények vagy akár gyárak, üzemek is hasznát láthatják: SZÉCHENYI ISTVÁN életét és életművét mutatja be 23 db 80ХЮ0 cm-es, könnyű fakeretbe foglalt tablón. Felfüggesztésük akár műszaki rajzszeggel is megoldható. Szállításukra, hogy a képeket a sérüléstől megóvjuk, egy lezárható ládát készítettünk. Kiállítási anyagunk Esztergomon kívül megjárta Debrecent, Nyíregyházát, Baját, Székesfehérvárt, Győrt stb. Legutóbb a Tát-Kertvárosi Általános Iskola mutatta be. Vándorkiállításunkat szívesen ajánljuk mindazok figyelmébe, akik érdeklődnek Széchenyi személye iránt és készséggel bocsátjuk rendelkezésükre intézményükben való kiállításra. A kölcsönzés ingyenes. Címünk: Esztergom, Kölcsey u. 2. 2500. Telefon: 325. Dr. Deák Antal András 3
