Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
A konferencia helye: az aggteleki Csepkö Hotel Or. Pados Imre Észak-Magyarország vízgazdálkodásáról tartja előadását A szeminárium résztvevői a Sajólódi Vízműben minőség és a közegészségügy kapcsolatának Borsod megyei tapasztalatairól számolt be. Eddig csak szőkébb szakmai közegben volt ismeretes az úgynevezett „radon" kérdés. Mint megtudtuk, a tudományos vilqg mintegy 100 évvel ezelőtt figyelt fel arra, hogy az ércbányászok körében gyakoribb a tüdő daganatos megbetegedése, mint az átlag populációban (még gyakoribb volt az uránbányászok körében). Ekkor kezdték vizsgálni a radont és bomlástermékeit, mélyről kiderült, bogy rendkívül nagy a szövetkárosító hatása. A 70-es években arra a megállapításra jutottak, hogy nemcsak a bányászok, de az átlagos lakosság is veszélyeztetett, mivel a radon a természetben csaknem mindenütt (talajban, vízben) jelen van és valamilyen mértékű radonexpoziciónak mindenki ki van téve. Ekkor kezdték (az USA- bain) a lakásokban levő radonkoncentráció vizsgálatát. A hasonló vizsgálatokat a Borsod Megyei KÖJÁL 1979-ben kezdte meg és jelenleg is végzi — elsőként és egyedül a szocialista orszáigok közül. Mint megtudtuk, a legnagyobb radonkoncentrábió a vályogházakban mérhető, míg az alápincézett, szilikát-blokkból épült házakban élők jóval kisebb ilyen hatásnak vannak kitéve. A főigazgató-főorvos beszélt még a megye Jievegőszenynyezettsógéről, a nitrogén és kén-áioxid, valamint a szálló por egészségkárosító hatásáról. Megállapította, hogy Borsodban a légúti eredetű halálozási arány az országos átlag fölött van. További értékes előadás hangzott el a dunántúli karsztvízkészlet és a Hévízi-tó veszélyeztetettségéről, a hévizek és gyógyvizek termeléséről, hasznosításáról, az elhelyezés környezeti hatásairól, Borsod és Heves megye gyógy- és hőfürdőiről, azok fejlesztési lehetőségeiről. A hulladékgazdálkodás, hull ad ékelhelyezés témakörében az Ipari Minisztérium szakemberei mellett egyetemi tanárok, kutatómérnökök és az államigazgatási jogkörben eljáró hatóság szakembereinek véleménye került egymás mellé. Megtudhattuk, hogy a hulladéklerakó-helyek kijelölésénél jól használható az Országos hulladékelhelyező kataszter, mely a Földtani Intézet „Magyarország földtani atlasza" térképsorozat részeként jelent meg. Haliihattunk az e területen folyó országos és megyei kutatásokról is. Az Ipari Minisztérium részéről beszámoltak a veszélyes hulladékok elhelyezésének, ártalimaitlanítáisámak, hasznosításának időszerű kérdéseiről, a működő veszélyes hulladéklerakók üzemi tapasztalatairól. A hallgatók első kézből a Közép-Duna-völigyi KÖVIZIG igazgatójától kaptak fényképekkel illusztrált tájékoztatást az országosan is nagy port kavart apajpusztai hulladéklerakásról és a kárelhárítás tapaszitailaitaitaiiról. Előadások hangzottak még el a hulladékégetés lehetőségeiről, a befoglalásai ártalmatlanításról, a radioaktív hulladékok csomagolásáról, szállításáról, elhelyezéséről, továbbá a huUadékeJihelyezés, ártalmatlanítás észak-magyarországi feladatairól. Gavallér István, az É KÖVIZIG környezetvédelmi igazgatóhelyettese a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát hangsúlyozta, mellyel külföldi tapasztalatok szerint 40%-kal csökkenthető a keletkező hulladékok mennyisége. A légikor, a térség és a talaj témakörében a levegőminőség javításának hazai feladatairól és a nemzetközi együttműködés szükségességéről, a savas esők környezeti hatásáról, a száraz és nedves kihullások erdőkárosításáról, valamint a talajsavanyodás okairól. A szeminárium utolsó előadása az Aggteleki Nemzeti Parkról hangzott el, melyet helyszíni bemutatás, barlanglátogatás követett. A bairlangtúra résztvevőit a hangversenyteremnél meglepetés várta: a Miskolci MÁV Fúvósok 40 perces műsora olyan élményt nyújtott a hallgatóknak, melyre mindig szívesen fognak visszagondolni. A környezetvédelímii szeminárium mérlegét az utolsó napon dr. Stéfán Márton, az É KÖVIZIG igazgatóhelyettes-főmérnöke vonta meg. Hangsúlyozta: a tanfolyam célja az volt, hogy az állaim igazgatás, a közműszolgáltatás és a gazdálkodás, a termelési szféra szakemberei felé olyan szemléletet és cselekvési módozatot közvetítsenek, amely a rendszerszemléletű megközelítést tartja fontosnak és elfogadhatónak. Szükséges lenne a magatartási formákat azonosítani és úgy rendezni, hogy egy közös cél elérését szolgálja, bölcs mértéktartással és egymás gondja iránti toleranciával, mert a rabló—pandúr szerepében való tetszelgés nem vezethet eredményre. Megállapította, hogy a környezetvédelem társadalmasítása sem kielégítő. A környezetvédelmet az oktatás minden területén (általános iskolától az egyetemig) az oktatás részévé kell tenni. Fontos, hogy a propaganda, az ismeretterjesztés váljon a mindennapok gyakorlatává. Ugyanis vannak a környezetvédelemnek, a vízgazdálkodásnak olyan eredményei, melyet semmi okunk eltitkolni, mindenképpen érdemes a közvélemény tudomására hozni. Ezt követően az ágazatok képviselői a hallgatók kérdéseire válaszoltak, majd dr. Czibere Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár, a TIT Borsod Megyei Szervezetének elnöke átadta a hallgatóknak a látogatási bizonyítványt és bezárta a szeminőriumot. Sallai Ferenc 8
