Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 8. szám

Bemutatkozik a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság Az Igazgatóság működése Baranya egész és Somogy megye területének egy részére terjed. A terület nagysága 9832 km2. Az itt található települések száma 533 (1988. XII. 31.), ezekre fő­ként Baranyában az alacsony lakossági arány — az apró failvasság jellemző. A lakosság vízellátottsága Baranyában 86 — Somogybá n 87%-os, a csatorna - hálózattad ellátott lakosság aránya 47 —, illetve 34%-os, mindezek mögött figyelembe kell venni a városok Pécs, Komló, Kaposvár, Balaton-környék ma­gasabb szintű és a falvaik alacsony szintű és színvonalú ellátását. A tér­ségben 13 927 km a kezelt vízfolyások hossza, ebből 755 km az állami keze­lésű vízfolyás. Az árvízvédelmi fővona­lak 105 krn-t tesznek ki, 109 többszö­rös hasznosítású víztározó és 306 ha­lastó van a működési területen, közel 5400 ha vízfelülettel. A térségre termelési struktúrát ille­tően jelenleg fejlettebb agrár- és az élelmiszer-, valamint feldolgozó ipar­ágakat kivéve, stagnáló nehéz- és könnyűipari termelés a jellemző. Az 1988-as adatokat figyelembe véve évente 1 millió m3 mennyiséget meg­haladó települési hulladék, és 116 000 t üzemi hulladék, ebből 80 000 t a ve­szélyesnek minősülő, keletkezik itt. A hulfadékbejelentésre kötelezettek szá­ma 450. A szilárd települési hulladék összegyűjtése a városokban a kiemelt üdülőhelyeken és a nagyobb falvaikban biztosított, de a hasznosításra jelenleg még próbálkozások sem folynak — így az összegyűjtött hulladék lerakása je­lentős környezetrombolással jár. Az ipari hulladékok feldolgozása is ala­csony fokú, bár néhány üzemnek a megoldásokra megnyugtató és gazda­ságos elképzelései vonnak, ezek ki­munkálása folyamatban van. Levegőtisztaság-védelmi szempont­ból a működési területen belül a két miegye állapota jelentősen eltér. So­mogy megye az ország legtisztább le­vegőjű területei közé tartozik, míg Ba­ranyára ugyanez nem jellemző, első­sorban az ipartelepek és a sűrűbben lakott városok (Komló, Pécs, Bene­­mend) körül vannak gondolk. A helyhez kötött légszennyező for­rások emisszióinak döntő többségié a fosszibifis energiaihordozók eltüzelésé­ből adódik. Mind a két megyében je­lentős a közlekedési eredetű tégszeny­­nyezés. Ez elsősorban annak a követ­kezménye, hogy Budapest után Pécsett, illetve Baranyáiban a legnagyobb a jár­ni űsűrűség. A zaj- és rezgésvédelmi helyzetet az országos átlagtól eltérően elsősorban az bonyolítja, hogy viszonylag sok az üdülő- és idegenforgalmi terület, ahoi igényesebb helyzetet kellene teremte­ni. A zajforrások között a közlekedés a lényegesebb (balatoni vasút), míg az ipari létesítmények által kibocsátott zaj a lakosság kisebb részeit érinti. Egyébként a zajterhelés a lakosság arányában 50%-os. A sugárszennyezettségi helyzetet il­letően még viszonylag kevesebb konk­rétummal rendelkezünk, de az bizo­nyos, hogy Baranya általában az orszá­gos átlag felett van a háttérsugárzás szempontjából. A két megyében közel 25 000 ha or­szágos jelentőségű természetvédelmi terület van. Ilyen szempontból elmond­hatjuk, Ihogy a természeti értékekben ez az ország egyik leggazdagabb terü­lete. Ezek közül is kiemelkedik természeti különlegességeivel a barcsi Ősborókás, a „Pintér”-kent, a Szársomlyó hegy és a zsiíici táj. Turisztikai és üdülési szem­pontból a Kelet-Mecsek és települései. Rendkívül gazdagok a történelmi ha­gyományokkal is rendelkező védett te­rületek, például a babócsai Basálk-Deseda tározó (Fotó: Széles István) Zsilip a Dráva árvízvédelmi töltésében (Fotó: Széles István) 9

Next

/
Thumbnails
Contents