Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
Mérnöktovábbképzés Aggteleken Ifjúsági Környezetvédelmi Szeminárium A Környezetvédőim) és Vízgazdálkodási Minisztérium, az Ipari Minisztérium, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, a TIT Borsod Megyei Szervezete, a Magyar Hidrológiai Társaság Borsodi Területi Szervezete és a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem közös szervezésében 1989. szeptember 11—15. között immár hetedik alkalommal került megrendezésre az Aggteleki Ifjúságii Környezetvédelmi Szeminárium. A szeminárium megnyitásának és a plenáris ülésnek a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem adott otthont. A konferencia résztvevőit dr. Farkas Ottó, az egyetem rektorhelyettese köszöntötte. Dudla József, az MSZMP BAZ Megyei Bizottság első titkára megnyitójában utalt a megye halmozottan hátrányos helyzetére, mélyben a gazdasági-társadalmi gondok súlyos környezeti problémákkal párosulnak: a felszíni vizek szennyezettsége mintegy 100 települést érint, a megye lakosságának több mint 60%-° olyan területen él, ahol a kén-dioxid-, nitrogén-dioxid- és az ülepedő ponszenynyezés egyszerre jelentkezik. Ugyanakkor szólt a megye természeti és történelmi értékelnék védelmére és bemutatására létrehozott Bükki és Aggteleki Nemzeti Parkról, a Lázbérci, Tokaj—Bodrogzugi, Zempléni és Dél-borsodi Tájvédelmi Körzetről, a további 13 természetvédelmi területről és mintegy 50 helyi védelem alá helyezett természeti értékről. A plenáris ülés első előadója dr. Bulla Miklós, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium .főosztályvezető-helyettese volt, aki környezetvédelmi helyzetünkről és a környezetgazdálkodás programjáról tartott előadásában többek között megállapította, hogy jelenleg nincs egységes környezeti információs rendszer, pedig a fejlesztéspolitikai döntések előkészítéséhez elengedhetetlen — a regionális felmérő hálózatra alapozott — egységes információs és értékelési rendszer kialakítása. Jelenleg folyik a rendszerelvű állapotértékelés metodikájának kidolgozása. A föld, víz, levegő állapotát értékelve megállapította, hogy a termőföld területe mérsékelten ugyan, de tovább csökken, a megújuló erőforrások veszélyben vannak, a felszíni vizek állapota lassan romló, a felszín közeli vízkészleteik oly mértékig elszennyeződtek, hogy használatukról le kell mondani, a levegő szennyezettségét csak egyes helyeken sikerült csökkenteni. A környezet 'közegészségügyi hatását mutatja, hogy minden ötödik halálozásnál környezeti ok közrehatása is kimutatható. Környezetpolitikáinknak olyan stratégiát kell kialakítania, mely hosszú távú érdekeket képvisel és a széles nyilvánosságira támaszkodik. Eszközrendszerében a jogi tiltás és gazdasági szabályozás mellett a környezetvédelmi képzésnek, tudatformálásnak is kiemelt szerepet kell kapni — mondta befejezésül az előadó. A plenáris ülés másik előadója dr. Mezei János, a MÉM főosztályvezető-helyettese volt, aki a racionális földhasználatról és annak környezetvédelmi kapcsolatálról tartott előadást. Az első napi program ebéd után tanulmámyúttal folytatódott. A szeminárium résztvevői a helyszínen ismerkedtek meg a Hennád és a Sajó közötti kavicsterasz félsz ínközeli rétegére települt Saijóládi Vízművel. A vízmű napi 50 000 m3 víztermelő kapacitásával a miskolci regionális vízellátó rendszer termeléséből 50%-ot képvisel. Megtudhatták, hagy az egyik legfontosabb feladat a víztermelés mellett a vízikészlet vízminőségének védelme. A hidrogeológiai védőidomon négy település van, ahol megoldatlan a szennyvízelvezetés, szabályozásra váír a kisállattartás, trágya-, trágyalékezelés. A preventív védelem nem tűr halasztást. A vízműből a közeli Bőcsre, a Borsodi Sörgyárba vezetett az út, aíhöl a sörgyártás helyszíni bemutatása mellett a gyár vízgazdálkodásáról és a keletkező szennyvizek hasznosításáról is értékes információhoz jutottak a hallgatók, majd a gyár termékeiből rövid kóstolás következett. A környezetvédelmi szeminárium a további négy napi munkáját Aggteleken a felújított Cseppkő Szállóban folytatta. A tanfolyamat meghirdető programfüzet ajánlásában a rendezők szándékáról többek között a .következő volt olvasható: „A program összeállításaikor a szakmai közvéleményt élénken foglalkoztató kérdések megvitatását tűztük napirendre. Olyan előadókat kértünk fel, akiknek eddigi munkálkodása, tudományos és közéleti szereplése garanciát jelent a problémáik rendszerszemléletű megközelítésére, valamint a lehetséges megold ásóik és összefüggések bemutatására. Olyan észak-magyarországi példákkal kívánjuk azokat illusztrálni, amelyekben országos viszonyaink is visszatükröződnék.” A rendezők szándéka teljesült. A hallgatók a hét folyamán 11 előadást és ugyanennyi korreferátumot hallgathattak meg, melyek felölelték a környezetvédelem csaknem valamennyi területét. A helyi és regionális — inem egy esetben a közvéleményt is élénken foglalkoztató — környezeti problémákról a legavatottabb szakemberektől kaptok tájékoztatást. Az előadások sorát dr. Pados Imne, a.z É KÖVIZIG igazgatója nyitotta meg, aki Észak-Magya.rország vízgazdálkodásáról és nemzetközi kapcsolatairól tájékoztatta a hallgatókat. Ebből megtudhattuk, hogy a régió lakosságának jó minőségű .(vezetékes) ivóvízzel való ellátottsága az 1960. évi 21%-ról 82%-ra nőtt, ugyanakkor a közcsatornára kötött lakások aránya mindössze 32%. Az ivóvízművek kapacitása napi 388 ezer m3, míg a szennyvíztisztító kapacitás 218 ezer m3. Az ipari frissvízigény a.z 1950. évi 0,9 m3/sec-iról 48,2 m3/secundu.mira, napi 4,2 millió m3-re nőtt. A lakosság vízellátása ugyan dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedekben, az országos átlaghoz viszonyítva azonban lemaradás tapasztalható. Itt van a legtöbb közegészségügyileg veszélyeztetett település. A lemaradás felszámolására hosszú távú fejlesztési koncepció készült. Ha az elmúlt öt évben élért fejlesztési ütem töretlen marad, 1995-re mór a lakosság 95%-a lesz bekapcsolva a jó minőségű ivóvízellátásba. Ahhoz, hogy a települések és a gazdálkodás továbbfejlesztéséihez a kedvező vízgazdálkodás feltételei megteremtődjenek, egyrészről növelni kell a hasznosítható vízkészleteket, másrészről el kell terjeszteni a korszerű vízkímélő technológiákat, fokozni kell a vízminőség-védelmet és egyidejűleg meg kelI teremteni — a felhalmozott nemzeti vagyonhoz igazodó — ár- és belvízvédelmi biztonságot. Nem téveszthető szem elől, hogy mindezeket a fejlesztéseket a határon átlépő vízkészletek monoton csökkenése, és a legjobb esetben is stagnáló vízminőségi állapot mellett kell megvalósítani. Ezért is von különösen nagy jelentősége a nemzetközi együttműködésnek. Az észak-m.agyarországii tájegységben elemi érd.ek a .magyar—csehszlovák kétoldalú területi együttműködés — mondta az igazgató. A soron következő feladatok közül kiemelte a Bódva-völgy közös vízgazdálkodás-fejlesztési tervének elkészítését, az Aggtelek—Jósvafő—Domica barlangrendszer .közös vízminőség-védelmét, a hatáirtérségi víziturizmus és .fürdőprogram egyeztetését. Katona Emil állami díjas, a KVM főosztályvezető-helyettese vizeink minőségének megóvása és javítása címmel tartott előadást. Bevezetőjében figyelmeztetett arra, .hogy a környezetvédelem a napi politikai csatározások eszközévé válhat, ami sem a politikának, még kevésbé a környezetvédelemnek nem válna hasznára. Hangsúlyozta a környezetpolitikában a tárgyilagosság és a következetesség fontosságát. A vízmi nőség-védelem, ezen belül a felszín alatti vizek minőségének helyzetét és a védekezés lehetőségeit értékelve leszögezte, hagy a védekezés passzív módszeréről át kell térni az aktív módszerekre. Előadása további részében a vízminőség-védelem három szakmailag is elkülönült területének, a monitoring rendszernek, a vízminőség-szabályozásnak és a vízminőségi kárelhárításnak aktuális kérdéseiről beszélt, rámutatva a .neuralgikus pontokra is. Dr. Takács Sándor, a BAZ Megyéi KÖJÁL főigazgató-főorvosa .nagy érdeklődéssel .kísért előadásában a környezet-7
