Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 8. szám
Д szennyvíztisztítás, a szennyvíziszap-kezelés és -elhelyezés helyzete és fejlesztési irányai I * 1. BEVEZETÉS Az elmúlt néhány év kényszerű megtorpanása után a szennyvízelvezetés kérdése — melybe beleértendő a gyűjtés, a kezelés és az elhelyezés — hazáinkban nemcsak a szűkebben számomtartott szakmai körökben, hanem a környezetvédelem legkülönbözőbb fórumain is az érdeklődés középpontjában áll. A civiIizá'lódási folyamatok dinamikus előretörése a szennyvízzel kapcsolatos problémák mennyiségi és minőségi megoldására vonatkozó fejlesztési munkáikat felgyorsította. Ebihez egyformán hozzátartozik a korszerű technológiai színvonal1, a gazdaságosság s az egészségügyi és környezetvédelmi követelmények egyre szaporodó szempontjainak betartásai Az iparosodással! növekszik a szenynyező források szalma, a szennyező anyagok mennyiségié és változik a szennyvízben levő anyagok összetétele. E jelenség egyre szembetűnőbben rombolja a környezetet, s egyre nagyobb mértékben veszélyezteti az amúgy sem bő ivóvízbázisainkat. A szennyeződ esteknek az élővízre, talajra stb. kifejtett hatását a megfövő és egyre inkább avuló infrastruktúra sem mennyiségi, sem minőségi értetemben nem képes meg gátolni. A tisztító berendezéseik túlterheltsége mellett az üzemeltetés színvonala, sok esetben tudatossága is elmarad nemcsak a 'kívánatostól, hanem a lehetségestől is. A fejlesztésnek a teljes struktúrára ki kell terjednie, azaz a technológiai rendszerek és berendezésekein túlmenően az építési módozatokra és rekonstrukciós feladatokra, a műszakijogi és gazdasági szabályozási kérdésekre, a tervezési alapelvekre, s nem utolsó sorban a különböző képzésre. A címben megjelölt témakörre létrehozott bizottság azt a célt tűzte ki maga elé, hogy értékelve a szennyvíztisztítás, a szenny víziszap-kezelés és -elhelyezés jelenlegi hazai helyzetét, adjon további útmutatást a közép- és hosszú távlat fejlesztési irányaira. A fejlesztések során a fejlett országokban kialakult trendek ésszerű alkalmazása mellett figyelembe kell venni a sajátos hazai feltételeiket is, ezek azonban a szükséges strukturális változásoknak nem állhatják útját. A magasabb műszaki színvonalú szennyvíztisztítási technológia megvalósítása a hozzá tartozó valamennyi „'háttér médium'' megteremtése nélkül sohasem lesz kellően és tartósan eredményes. * Előterjesztés az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága Vízellátási és Csatornázási Albizottsága ülésére. 1.1. Alapelvek A fejlesztés irányvonalának körvonalazásához szükséges néhány fontos kiindulási elv rögzítése. — A korszerű szennyvíztisztítás célja a szennyvízben előforduló káros oldott vagy szilárd részek gazdaságos módon történő visszatartása abból a célból, hogy azok sem a vízbázisainkat, sem a környezetet, s különösképpen a befogadó vizek ökológiai viszonyait ne veszélyeztessék. A visszatartott anyagokat minél nagyobb mértékben újrahasznosíthatóvá kell tenni. E technológiai tevékenységeket úgy kell kialakítani, hogy közben környezetükre önmaguk se fejtsenek ki káros /hatást. (A jó szennyvíztisztítás a vízbózisvédetem egyik alaptényezője, melynek elhanyagolását a víztisztítás sarán később 'rendszerint többszörösen kell megfizetni I) — A szennyvíztisztítás — beleértve a szilárd fázis átalakítását is — egyrészt az elhelyezéstől, illetve a hasznosítástól —, másrészt az érkező szennyvíz minőségétől függő, célszerűen megválasztott technológiai elemek sorozatai E megállapítás egyértelműen arra utal, hogy a szennyvíztisztítás „telepen belüli" /létesítményeinek megtervezése előtt mind a folyadék, mind a szilárd fázis elhelyezésének, illetve hasznosításának módját meg kell határozni. E tekintetben el nem hanyagolható szerepet követel magának — elsősorban az iszap kérdésénél — a szállítás. — Tudomásul kell venni, hogy eredendően a szennyvíziszap bár fertőző jellegű, de nem tekinthető veszélyes hulladéknak (azzá válását preventív úton meg kell akadályozni), hanem a tisztítás folyamatából szükségszerűen kikerülő olyan környezetbarát anyag, mely meghatározott feltételiekmellett mezőgazdaságii vagy egyéb területen hasznosítás céljából elhelyezhető, lehetővé téve — különösképpen a szerves részénék — a természeti körfolyamatba történő beépülését. — A szennyvíz jelentős energiapotenciállail rendelkezik. A volumenének függvényében törekedni kell e felhalmozódott energia minél nagyobb mértékű kinyerésére és gazdaságos módon történő hasznosításálra (hő, villamos energia). — A termelési struktúrák átalakulásával a hagyományos települési szennyvíz összetétele is változik. Nemcsak a szennyezettségi értékek növekedése okoz gondot, hanem az újabb, eddig ismeretlen anyagok biológiai bonthatósága, vagy ezeknek a hasznosításra gyakorolt hátrányos befolyása. Ez néhezíti a műszaki megoldások meg választását. A rögzített alapelveket is figyelembe véve a szakterület műszaki haladásának fő irányát az energiatakarékosságra, a neaktorvolumenek csökkentésére, a folyamatok műszaki ellenőrzésére és irányításaira, az egyszerűbb építési technológiák fejlesztésére, az üzemeltetési feltételek javítására, a beavatkozások hatékonyságának növelésére, s ezeken keresztül a teljes tevékenységi kör fajlagos költségeinek csökkentésére kell összpontosítani. 1.2. A hosszú távú fejlesztési koncepció célkitűzései A vízellátás-csatornázás hosszú távú fejlesztési koncepciója körvonalazza és időben behatárolja az alapvető tennivalókat. Az abban rögzítettek szerint legkésőbb 2005—2008-ig el kell érni, hogy: — az ország lakosságának 65— 68%-a részesüljön közcsatorna ellátásban, — a szennyvíztisztítási kapacitást a jelenlegi 1,38 'millió m3/d-ről 3,6 millió m3/d mennyiségre kell emelni. Ez azt jelenti, hogy valamennyi város és minden 3000 lakost meghaladó népességű település rendelkezzék egységes szennyvízgyűjtő hálózattal és biológiai szennyvíztisztítással. Ez azonban nem zárja ki egyéb szempontok miatt az ennél kisebb települések ellátását. A számítások szerint a tisztítótelepek darabszáma több mint megkétszereződik, továbbá mintegy 11 ezer km csatornát és 3—4 ezer db hálózati átemelőt kell építeni. Az 1. ábra a tervezett tisztítótelepek kapacitás szerinti daraibszámát tünteti fel. A műszaki megvalósítások során komoly anyagi teher fog nehezedni a lakosságra — elsősorban a gyűjtőcsatorna-hálózatok finanszírozása területén. A fejlesztések ésszerű ütemezése és hatékonysága érdekében a társulatokban rejlő és közvetlenül jelentkező anyagi ösztönzőket ki kell használni. A meghatározott célkitűzések szem előtt tartásává!! a közreműködők olyan átfogó irányelveket kívánnak rögzíteni a kutatás-fejlesztésre, a háttéripar, a tervezés, az építés és szerelés, az üzemeltetés, s nem utolsó sorban az oktatás számára, amelyek tehetővé teszik, hogy a mai ismeretek alapján megvalósuló létesítmények hosszú ideig korszerűnek minősüljenek. Az anyag figyelembe veszi az „Elektronizáloió a közműellátásban" és „A vízellátás-csatornázás energetikai kérdései” című tanulmányokat, melyek az Albizottság előtt korábbam ismertetésre és elfogadásra kerültek. Vitathatatlan tény, hogy a szennyvíz gyűjtése (csatornázás) a szennyvíz tisztítása (kezelés) és az e folyamatból származó szilárd és folyadékfázis (tisztított szennyvíz, iszap) elhelyezése egymástól elválaszthatatlan
