Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 7. szám
ÖNTÖZÉS Magyar—francia Kerekasztal Konferencia A Francia—Magyar Vízügyi Albizottság és a Francia— Magyar Mezőgazdasági Albizottság közös rendezvénye keretében ez év nyarán a VITUKI-ban a két ország szakterületi vezetői, neves szakértői és a témakörben érdekelt üzletemberek áttekintették az öntözés magyarországi helyzetét, fejlesztési lehetőségeit és korlátáit, valamint az öntözés terén elért francia eredményeket. A Kerekasztal Konferencia elsődleges célja a vá I laka to к közötti kapcsolatfelvételek előkészítése és a szakemberek közötti információcsere volt. Perczel György miniszterhelyettes (KVM) megnyitó előadásában kiemelte, hogy az Európához szervesen integrálódó Magyarország számára fontos vezérlő, és értékálló gondolatok közül kiemelkednek, amelyek a 200 évvel ezelőtti Nagy Francia Forradalom időszakában születtek. A magyar nemzetgazdaság egyre nagyobb lehetőséget kínál a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez. Ezt kívánja elősegíteni a vízügyi-mezőgazdasági magyar—francia szakmai találkozó, hangsúlyozta a KVM miniszterhelyettese. A megnyitó előadás zárógondoíatai között Perczel György arról is szólt, hogy a gyakorlati megoldások terén a lépéstartást, illetve az előrelépést tőkehiány akadályozza. A megújuló mezőgazdaság. fontos feladatai között szerepel az öntözéses technika fejlesztése. A Kerekasztal Konferencia francia résztvevői közül elsőként Michel Delavalle, a Vízügyi Albizottság elnöke, a francia Mezőgazdasági Minisztérium képviseletében a nagytérségi öntözéses vízgazdálkodást segítő francia műholdas távérzékeléses technológia marokkói alkalmazási eredményeiről és tapasztalatairól adott átfogó ismertetést. Elsősorban a francia CEMAGREF által elért eredmények nem csa k az öntözés irányításához és ellenőrzéséhez, hanem a sík területek árvízi és belvízi elöntésének a térképezéséhez, valamint a növénykultúrákra és az infrastruktúrára gyakorolt hatásuk vizsgálatához hasznosíthatók. A SPOT XS felvételeket az öntözési vízkészlethasználati díjak számításához, valamint az öntözési célú völgyzárógátak üzemeltetéséhez is fel használják. Dr. Gáspár Zoltán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem adjunktusa, a vízgazdálkodás és a magyarországi öntözés ökológiai sajátosságairól és összefüggéseiről tartott színvonalas eladást. Az ökológiai módszeren alapuló számítógépes öntözés-irányítási technológiát hét év óta sikeresen alkalmazzák a magyar mezőgazdaságban. Megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az öntözővízigényt és vízfogyasztást befolyásoló ökológiai tényezőkre, a káros mértékű vízhiányra és az aszályra vonatkozó kutatási eredmények. Francois Gadell a CEMAGREF Montpellier-ben működő öntözési osztályán elért kutatási eredmények közül a növénykultúrák vízszükségletének a számítási módszereit simertette. A módszer felhasználásával az öntözés vezérlése terén új intézkedéseket dolgoztak ki. A franciaországi gyakorlatban egyre inkább alkamiazzák a tenziométereket a permetező és a mikroöntözéseknél, az öntözések optimális időpontjainak a meghatározásához, valamint a talaj hasznosítható víztartalékainak a számítására. Figyelemre méltó eredmények mutatkoznak a tényleges evapotranszspiráció jobb megismerése terén, különös tekintettel a növényfiziológiiai és az éghajlati tényezőkre. Dr. Baranyai Ferenc, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a magyarországi öntözés helyzetéről adott átfogó értékelést. Az előadó rámutatott, hogy a hazai öntözéses gazdálkodásban és az öntözésfejlesztésben egyaránt minőségi átrendeződési folyamat zajlik. Az évek óta tartó csapadékhiány és az ország egyes térségeiben mutatkozó aszály ráirányította a mezőgazdasági nagyüzemek figyelmét az öntözéses gazdálkodásra. Ennek első jeleként 1985—86-ra megszűnt az öntözési kapacitás 1970-es évek közepétől tartó folyamatos csökkenése (mintegy 400 ezer ha-ról 300 ezer ha-ra csökkent), majd 1987-től már öntözési ,,hobbi"-ról beszélhetünk. Az öntözhető terület 280—300 ezer ha körüli nagyságrendben stabilizálódott, a megelőző évek átlagához képest 6—8-szorosára nőtt a beruházási szándék, a géppark fokozatos lecserélése indult el. Mindezen változások indítéka — hangsúlyozta Baranyi Ferenc — az, hogy a VII. ötéves tervidőszak második felére a hazai öntözéses gazdálkodásban alapvető szemléletváltozás következett be. A megelőző években az öntözésfejlesztés általában egyenlő volt egy új műszaki létesítmény létrehozásával, vagy telepek felújításával, vagy egy egyszerű gépvásárlással, és az ezekre épülő üzemelés esetleges, ad-hoc jellegű volt. Napjaink és az elkövetkező évek öntözésberuházásai azonban már komplex termesztéstechnológiába illesztett elemként valósulnak meg. A műszaki létesítmények és berendezések üzemeltetése pedig tudatos, tervszerű agrotechnikai beavatkozások sorát jelenti. A minőségi átrendeződés 1986-ban a kukoricatermelésben indult el, és ennek sikere mozgósítani tudta az üzemi érdeklődést, a kutatás-fejlesztés, a tervezés-kivitelezés területén működő szervezeteket egyaránt: újabb kultúrák termesztési intenziifiká Iá sónak lehetőségkeresése indult el. A mezőgazdasági kormányzat egyetértve ezekkel a törekvésekkel, támogatással segíti a komplex termelésintenzifikáláisi módszereket, mind a szükséges öntözésberuházások, mind a célirányos kutatás-fejlesztések terén. Az összehangolt intézkedések eredményeként várható, hogy a jelenlegi 280— 300 ezer ha öntözhető területen belül a berendezések mintegy 1/4-e 1990-ig lecserélődik, majd 1990 után fokozatos kapacitásbővülés indul el, és az öntözésbe bevont területeken már komplex módszerek fognak terjedni. Jean-Paul Séchoi, a Pulhan székhelyű IRRIFRANCE Vállalat fejlesztő-mérnöke, a táblánkénti öntözés automatizált irányításának és ellenőrzésének az új franciaországi eredményeit ismertette. Az IRRIFRANCE eredményei azért keltenek fel világszerte érdeklődést, mert az öntözési információforgalom folyamatos és programozott feldolgozásához egyszerű, de nagyon hatékony elektronikus és elektromechanikus berendezéseket fejlesztett ki. Az IRRIFRANCE öntözési csúcstechnológiája manapság a világszínvonalat képviseli. A programozott automatákat alkalmazó távvezérlő rendszer lehetővé teszi a mozgó és a fix telepítésű öntözőrendszer-elemek automatikus indítását, szabályozását, üzemeltetését és ellenőrzését. Különösen a mikroöntöző rendszerek és a programozott távvezérlésű öntözőgépek jelentenek nagyfokú előrehaladást az öntözési technika forradalmasításában. Az öntözési vízigények és az öntözővízadagok meghatározása terén mutatkozó magasszintű számítógépesítettség a franciaországi öntözés hatékonyságának és eredményességének egyik forrása. Dr. Szilárd György, a KVM főosztályvezetője, a hazai öntözéses gazdálkodás fejlesztésének vízgazdálkodási lehetőségeiről és feltételeiről adott nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót, amelyben rámutatott, hogy az elmúlt — közel 10 éves — időszakban az öntözéses gazdálkodás területi fejlődésében három jól elkülönített szakasz különböztethető meg: visszafejlődés — stagnálás — fejlődés. Az egyes szakaszok kialakulását a hidrológiai ciklusok, a termesztéstechnol óg ia i igények, a műszaki színvonal és a közgazdasági körülmények befolyásolták a legerősebben. Az elmúlt évek száraz — több esetben aszályos — időjárása erőteljesen ráirányította a figyelmet a termesztéstechnológia sorában meglévő „minimum tényező” hatására. Az elmúlt 35—40 évben végrehajtott céltudatos vízügyi fejlesztések hatására létrejöttek a területi fejlesztés vízgazdálkodási feltételei, ugyanakkor több vonatkozásban ennek az időszaknak az értékelése — egy intenzív szakaszban — számos tanulsággal is szolgál. Mindezek alapján és figyelembevételével dr. Szilárd György főosztályvezető az alábbi főbb célkitűzésekről tájékoztatta a Kerekasztal Konferencia résztvevőit: — A fejlesztő munka során az agroökológial elvek figyelembevétele. —1 A komplex melioráció elvi és gyakorlati egységének biztosítása. — A K-j-F program és tevékenység orientált meghatározása és az eredmények gyors alkalmazása. — A komplex, többcélú hasznosítási művek fejlesztése. — A főművi kapacitás 300 m3/s-ról 400-ra történő növelése. 25
