Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 7. szám
Minden részletre nem tudunk itt kitérni. Az 1985—88. évi üzemi tapasztalatokat leginkább a 2. táblázat nyomán összesíthetjük. A mérési adatokból látható, hogy a tározóban maradt az érkező lebegőanyagok háromnegyede, a foszfor és a nitrát nitrogén fele, az összes nitrogén negyede. A Balaton keszthelyi-öble 1985 óta mentesült (kerekítve) 54 ezer tonna lebegő anyag, 180 ezer tonna összes foszfor és 1300 tonna összes nitrogén terheléstől. Az elsődlegesen hozzáférhető foszfát foszforból (kerekítve) közel 100 tonna, a nitrát nitrogénből 1400 tonna maradt vissza a tározóban. A közegészségügyi vízminőség a tározóba lépéskor II. osztályú. A kilépéskor I. osztályú. A Balatonba jutó zalai tápanyagok csökkenő tendenciát mutatnak (5. ábra). A vízfelület egyharmadát fedő makrofiták eltávolításával jelenleg a tápanyagoknak kb. egynegyede kerülhet ki a rendszerből. Az algásodás a be- és kifolyók között tízszeresére nő. A foszfát—foszfor tizedére csökken. Nyáron gyakoriak a kékalga tömeg produkciók. A vízvirágzások a tározó déli, keleti részeire is kiterjednek. A hipertrófia a pangó víztereken aszályos időszakokban nagy meleggel párosulva kedvez a madárpusztulást okozó botulizmus kialakulásának. A Hídvég alatti Zala-szakaszon ilyenkor az oxigénhiány halpusztulást is okozott már. A tőzeg mederanyagból kioldódó huminsavak a tározó vizét sötétre festik. Ez a Balatonba jutva károkozás nélkül hamarosan szétoszlik. A mederanyag Ca tartalma nő. Ez az adszorpciós kapacitást emeli. így az adszorbált foszfor is nő. Az adszorpció, különösen a meder legfelső néhány cm-es rétegében a foszfor visszatartás egyik fő kiváltója. Talán ez a magyarázat arra is, hogy az ÖP és a P04 — P visszatartás télen-nyáron nem nagyon eltérő, hanem közel egyenletes. A víz tisztulásában ezenkívül jelentős szerepe van a lebegő anyagok kiülepedésének és a magasabbrendű növényzetnek. A vízi élettér egyéb tényezőinek szerepét, tisztító hatását további vizsgálatoknak kell tisztáznia. A kutatók szerint a Hídvégi-tó vize túlterhelt. A tisztítást meghatározó adszorpciós kapacitás öt—tíz év alatt kimerül. Ezt és az említett hipertróf, oxigénhiányos víz és egyebek káros hatásait csak a második ütem gyors megépítése és üzembe állítása révén lehet megakadályozni. Ha ehhez továbbra is csak olyan kevés pénz biztosítható, mint eddig: ebben az évezredben sem fog megépülni! Ha a második ütem üzembe áll, benne bentonikus eutrofizációra számíthatunk. Ez a Balaton számára összehasonlíthatatlanul kedvezőbb, nem szólva a tározón belüli vízminőségről. A második ütem a Zala árvizek visszatartásával! a Sió tervezett kiépítését, torozott vize a tó vízháztartását is kedvezően befolyásolná. Tovább csökkenhetne a tó vízjátéka is. A Hídvégi-tó a környezetre káros hatást nem gyakorol. A megfigyelések káros talajvíz-emelkedést nem mutattak ki. Ilyen panaszokkal szórványosan próbálkoztak. Adataink alapján ezek indokolatlanoknak bizonyultak. Eddig nem jelentkezett a szúnyogok nagymérvű elszaporodása, a szegély részek elmocsarasodása sem. A tározóban járulékos jellegű halászat folyik. Halpusztulása eddig nem volt, csak a Hídvég alatti Zala-szakaszon. Az 1988. évi botulizmus közel ezer madár — zömmel tőkés réce — életébe került. A térséget a 11/1986. (XII. 10.) OKTH sz. rendelkezés tájvédelmi körzetté nyílvánítoitta. Itt a vízügyi és a környezetvédelmi együttműködés zavartalan. Az elárasztás első napjától megindult a víziszárnyasok betelepedése. Már 1985-ben 139 madárfaj volt itt. Ma számuk 200 fölött van. A ritka, védett fajok közül mások mellett rendszeresen költenek a kontyos és az üstökös réce, a kis sirály, a fattyúszerkő, esetenként a gulipán és a lócsér. A nagy testű gém és gólya alkatúak a II. ütem területén fészkelnek, de az I. ütem területén is táplálkoznak. A túlszaporodott kárókatonák számát csökkenteni kellett. A nagyközönség a Hídvégi-tavat annak déli részén épített kilátókból tanulmányozhatja. Újabban erre szervezett idegenforgalom is alakul. Halászat, horgá-21 3. ábra. A Balaton és vízgyűjtője napjainkban
