Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 7. szám

Környezetvédelmi feladatok a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalatnál Sokan nem is gondolnak rá, hogy a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat elnevezésének első szava környezetvé­delmi feladatokat foglal magában. Régen a kis folyók és a nagy folyamok, meglehetősen rakoncátlanul, széles földsá­­vot vettek igénybe lefolyásuk biztosítására, szennyezve ezzel több ezer négyzetkilométer egyébként jól termő területet, elmocsarasítva azokat, emberi életvitelire alkalmatlan kör­nyezetet alakítottak ki. Még megvannak azok a térképek, amelyek a Duna, Tisza vízzel borított mocsaras területeit tüntetik fel. Ma már ez csak a múlt, és a gróf Széchenyi István á'ltal kezdeményezett folyószabályozások után a volt mocsarak he­lyén értékes termőterületek gazdagítják hazánk földjét. Olyan környezet alakult ki, amely méltó az emberhez és al­kalmas a civilizált társadalom számára. Folyószabályozási és ezáltal környezetvédelmi tevékenysé­gével a vállalat a múlt században kezdett munkák folyta­tójának bizonyul és ezért sem engedhető meg, hogy akár a legkisebb mértékben is károsítsa környezetét. Miért kell kihangsúlyozni, hogy a legkisebb mértékben sem szabad környezetkárosodást okozni? Azért, mert ma már olyan mértékű a környezet szennyeződése, hogy a meg­újuló életfenntartó elemek (víz, levegő, termőtalaj) repro­dukciós képessége veszélybe kerül. Régen a folyók öntisztu­lása alapján kialakult ökölszabály szerint annyi szennyvizet lehetett a folyóba engedni, hogy legalább az ötszázszoros hí­gítás meglegyen. Ma már ez az ötszázszoros hígítás nincs meg, és a szennyeződés változása miatt olyan környezeti idegen anyagok (veszélyes hulladékok) kerülnek vizeinkbe, amelyek jelentős környezetkárosodást okoznak. A környezetvédelem leghatásosabb módja, ha környeze­tünkbe vagy semmi, vagy legalábbis csak minimális szeny­­nyezőanyagot engedünk bejutni. De ez a legolcsóbb módja is a környezetvédelemnek, hisz eltávolítani vagy semlegesí­teni a szennyeződést a vízből, talajból mindig többe kerül, mint biztonságosan tárolni ott, a'hol az kárt nem okoz. Környezetvédelmi jogszabályokból eredő teendők Hazánkban a környezetvédelemmel meglehetős késéssel kezdtek foglalkozni a nagyvilág eziráinyú felismeréséhez ké­pest. Pedig az ötvenes évek iparosításai víz-, levegő-, talaj­­védelmet, egyszóval környezetvédelmet is igényeltek volna. De akkor csak a hangzatos szavak voltak a fontosak. A vezetékes ivóvízellátás 50—60, jelenleg már 80%-ra tör­tént felfejlődése óriási eredmény. De ott, ahol vezetékes ivó­vízellátás van, csatornázni is kellene, az elfelejtődött. Vagy szennyvíztisztítás is kellene, de városaink zömében vagy nincs, vagy csak minimális mértékű. Mérgező anyagok, ve­szélyes hulladékok kerültek a talajba, vízbe, veszélyeztetve ezzel emberéleteket, és hány és há^ny falu van, ahol a cse­csemők csak zacskós vizet ihatnak a szennyezett kútvíz káros hatásai miatt. Végre a hetvenes évek közepén az 1976. évi II. törvény az emberi környezet védelméről megteremtette a környezetvéde­lem jogi alapját. A törvény a FOKA szempontjából egyik legfontosabb 19. §-a kimondja (1) Nem szabad üzemben tartani olyan gépe­ket, vizijárműveket, úszómunkagépeket és úszómüveket, ame­lyek a vizeket fertőzik, vagy károsan szennyezik. Tehát nem lehet olajfolt a műtárgyak körül. Úgy kell kar­bantartani a gépeket, hogy meghibásodás, különösen szeny­­nyeződést okozó meghibásodás ne forduljon elő. Ezért fon­tos a tervszerű megelőző karbantartások határidejének be­ta rtása. A törvény meghatározza a felelősséget is a környezetvé­delemre vonatkozó rendelkezések megsértése miatt. A 43. § szerint „aki tevékenységével vagy mulasztásával az emberi környezet szennyeződését, ártalmát, vagy károsodását idézi elő, köteles azokat korlátozni vagy megszüntetni”. Ez gya­korlatilag olyan technológia kialakítását jelenti, hogy mini­mális legyen a szennyeződés lehetősége és meglegyen a szennyeződést megszüntető anyag, felszerelés. A Minisztertanács 1981. XI. 18-án bocsátotta ki az 56 81 MT. számú rendeletét a veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzéséről és azok ártalmatlanításával kapcsolatos tevé­kenységéről. E rendelet fontos a vállalat számára, mert a termielés folyamán az alábbi veszélyes hulladékok keletkez­nek: fáradtolaj, olajos fenékvíz, savak, lúgok (akkumuláto­rokból), festék, hígító, olajos rongy. A rendelet intézkedik a veszélyes hulladékok keletkezésé­nek ellenőrzéséről, melynek gyakorlati megvalósítására anyagforgalmi diagramot és anyagmérleget kell készíteni, to­vábbá a veszélyes hulladékok átmeneti tárolásáról és szállí­tásáról. Tekintve azt, hogy a vállalat minden üzemigazgatóságán keiletkezik veszélyes hulladék, azt átmenetileg tárolni, majd szállítani kell, ezért elengedhetetlen a veszélyes hulladékok­kal kapcsolatos feladatok irányítására ahhoz értő, felelős dolgozó, úgynevezett környezetvédelmi megbízott kijelölése és a műszaki és egyéb feltételek biztosítása. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium jog­elődje az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 9001 85 (TK. 13.) OKTH számú közleménye rendelkezik a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával és átmeneti táro­lásával, valamint hagyományos energiatermelő kazánokban és nyílt téren történő égetésével kapcsolatos környezetvédel­mi követelményekről. Az üzemigazgatóságok számára a Közlemény több feje­zete bír kiemelt jelentőséggel, így az üzemnapló adatairól vagy a veszélyes hulladékok átmeneti tárolását szolgáló lé­tesítmények létesítésére és üzemeltetésére vonatkozó köve­telményekről. A törvény és a rendelet vállalati alkalmazásáról igazgatói utasítás rendelkezett. Majd azt követően igazgatóhelyettesi főmérnöki utasítások intézkedtek az üzemigazgatóságok szá­mára kielégítő részletességgel. A fentiek alapján készültek el az üzemigazgatói rendelkezések a környezet védelmével kapcsolatos helyi feladatokról. Mint a fentiekből következik, a területen a dolgozóknak ismerni kell a környezetvédelmi teendőket. A környezetvédelem vállalati szervezete A vállalat környezetvédelmi szervezete megfelel a gazda­sági szervezetnek, Minden önálló egységnek van egy kör­nyezetvédelmi megbízottja, akinek ez irányú tevékenységét a vállalati központ környezetvédelmi megbízottja irányítja. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gazdasági ve­zetőknek nincs meg a felelősségük a környezetvédelem terü­letén. Az igazgató és a főmérnök, mint egyéb területeken is, elsősorban a feltételek biztosításáért, a megbízottak ki­jelöléséért, a megfelelő rendelkezések kiadásáért felelnek. Nekik kell biztosítaniuk az anyagi eszközöket a környezetvé­delmi beruházások fedezésére, ellenőrzéseket kell tartaniuk, be kell számoltatni az üzemigazgatókat termelési területük környezetének védelméről. Lényegében a környezetvédelmi megbízottak a gazdasági vezetők segítői az üzemigazgatóság vagy szervezeti egység környezetvédelmében, és egyben ellátják az adminisztrációs feladatokat is. De emellett minden dolgozó egyéni felelőssége is megvan. Elsősorban azzal, hogy tisztaságot, rendet tart a munkate­rületén. ögyel arra, hogy veszélyes hulladék keletkezésekor véletlenül se szennyezze a környezetet, a vizet, levegőt, ta­lajt. Felhívja vezetőinek figyelmét, ha környezetszennyező­dést tapasztal. Tevékenyen részt vesz esetleges szennyeződés elhárításában. A környezetvédelem mindenütt pénzbe kerül. De rendsze­rint csak egyszer kell megteremteni a feltételeket, azután 17

Next

/
Thumbnails
Contents