Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 7. szám

gyártó üzemek létrehozására is. Igen fontosnak tartjuk, hogy a nemzetközi együttműködés terjedjen ki a közös környezeti gondok megoldását elősegí­tő korszerű technológiák és a megfele­lő nemzetközi pénzügyi eszközök bizto­sítására is. A magyar delegáció — alapos elő­készítés után — a konferencián sok­irányú és aktív tevékenységet folytatott, összetételével — amennyiben öt ma­gyar főhatóság képviseltette magát — reprezentálta a megtárgyalandó kérdé­sek sokrétűségét, valamint a hazánk­ban zajló társadalmi folyamatokat is. A delegációba ugyanis a KVM meghív­ta a független környezetvédő mozgal­mak, valamint az érdekelt ellenzéki pártok képviselőit is. Ez a lépés a kon­ferencián rendkívül pozitív visszhangot váltott ki, mert a bécsi utótalálkozó erre vonatkozó felhívásának konkrét magyarországi gyakorlati megvalósulá­sát bizonyította és egyben a legcsatta­­nósabb válasz volt mindazok számára, akik még ma is kétkedéssel szemlélik (vagy nem tűrik el országukban) az ilyen jellegű szervezetek és mozgalmak működését. Tervezzük, hogy a szófiai találkozó következtetéseit és ajánlásait magyar nyelven minden érdeklődő rendelkezé­sére bocsátjuk. Megkezdjük a találko­zó benyújtott anyagainak és javaslatai­nak részletes elemzését is, hiszen ezek­ből mindhárom területen igen sok ha­zai és nemzetközi teendőnk származik. Meggyőződésünk, hogy a szófiai ta­lálkozó előkészítése, maga a találkozó és az előttünk álló tennivaló megoldá­sa hozzájárul a magyar és egyben az európai régió környezeti állapotának javításához. Dr. Zákonyi János Elment egy Igaz Ember. A miértre hiába keresünk feleletet — választ adni nem tudunk. Ajtaja nyitva, asztalán a határidő­­naplók...; a legfelsőn az utolsó dá­tum, melyben még együtt állapodtunk meg. A szék üres . . . Szomorú és keserű dolog, ha közeli, szeretett és tisztelt munkatárs, barát távozása késztet a múlt felé fordulás­ra. Észrevétlenül volt főnökünk, hiszen közvetlensége, embersége felülemelke­dett az ilyen relációkon. A tekintélyelv távol állt tőle — viták, érvek révén rendezte a mindennapok teendőit — türelemmel és derűvel. Nagy formátumú, széles ívű életutat járt végig. Azon kevesek egyike volt, aki a vízgazdálkodás problémáit ösz­­szefüggésében ismerte, hiszen a szűk szakmai problémák kutatásától, terve­zési feladatokon át érkezett ágazati szintű teendők átfogó irányításáig. 1951-ben — érettségi után — a Földmérő és Talajvizsgáló Irodánál kezdett dolgozni, ahol laboratóriumi munkával, geoelektromos terepméré­sekkel, talajszilárdítással foglalkozott. Az FTI-nél töltött 6 év alatt végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol a vízépítő szakon szerzett okleve­let. Ezt követően, 1957-ben került a Víz­ügyi Tervező Iroda Előmunkálati Osztá­lyára. Azóta vízügyi dolgozó ... A VIZITERV-nél elsősorban a síkvidéki és dombvidéki tározók előmunkálatait, ta­lajmechanikai és hidrológiai feltárásait végezte. Később — mint irányító terve­ző — völgyzárógátak és vízkivételi mű­vek létesítésével foglalkozott, de részt vett a nemzetközi vízkészletmegosztási tervek készítésében, valamint az Orszá­gos Vízgazdálkodási Keretterv munká­lataiban is. Széles látókörét, felkészültségét is­merték fel, mikor 1964-ben áthelyezték az Országos Vízügyi Hivatalhoz. Hűsé­ge, vízgazdálkodás-szeretete azóta is ott tartotta. Korábbi, gyakorlati isme­reteit hasznosította, mikor koordinatív feladatokat teljesített a VIZIG-ek ta­lajmechanikai laboratóriumainak és műszaki tervezési osztályainak meg­szervezésében. 1965 márciusában új, izgalmas, szemléletformáló munkakörbe került. 1966-ig Breinich Miklós elnökhelyettes műszaki titkára, majd ezt követően 1972-ig az OVH elnöke mellett volt a Műszaki Titkárság vezetője. 1972-től 1974-ig az OVH Komplex Fejlesztési Osztályát vezette. E szerve­zeti egység feladata volt a nagytérségi vízgazdálkodás, a távlati tervezés, a vízügyi nagylétesítmények, a vízgazdál­kodási rendszerek elvi irányítása mel­lett a nemzetközi vízügyi koncepciók ki­alakítása is. 1974-től az OVH Beruházási önálló Osztályának munkáját irányította. Itt, az előzőekben vázolt komplex fejleszté­si feladatok mellett a beruházások szervezésének teendőit is meg kellett oldania. 1976 és 1988 között főosztályvezető­helyettesi beosztásban a Nagylétesít­ményi Osztályt vezette. E szervezeti egység feladatköre nagy átfedéssel megegyezett a korábbi munkaköreivel, így az osztály feladata volt a folyók komplex hasznosítása, illetve a regio­nális átvezetések, nagyműtárgyak meg­valósításának előkészítése. A Környezetvédelmi és Vízgazdálko­dási Minisztérum megalakítását köve­tően megbízást kapott a Vízkészletgaz­dálkodási Főosztály, illetve — a belső átszervezést követően — a Vízgazdál­kodási Főosztály vezetésére. Tevékenységét az utolsó napig a len­dület, a kitartás jellemezte. Tanult, ta­nított, publikált. 1966-ban műtárgyépítő tagozaton szakmérnöki oklevelet, 1967-ben mű­szaki doktori címet szerzett. A hatvanas években talajmechanikai tanfolyamokat vezetett; a Mérnöki To­vábbképző Intézetnél partállékonysági, tározótervezési, környezetvédelmi téma­körben tartott előadásokat; 1964—66 között a bajai Vízgazdálkodási Főiskola hallgatói számára a „Talajmechanika” c. tárgyat oktatta. 1967—76 között a Budapesti Műszaki Egyetemen folyama­tosan részt vett a „Vízgazdálkodás" c. tárgy tanításában. Első — 1958-as — publikációja óta több mint 100 cikk, tanulmány jelzi szakmai munkásságát. Kitüntetései szá­ma, rangja: a több Munka Érdemrend, a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója, a Kiváló Munkáért tükrözik hazai elisme­rését. Tiszteletreméltó, környezetét megha­tározó életút volt az övé, melynek le­zárulásába nehéz belenyugodnunk. Laci I Az ajtód nyitva volt — mindig, min­denkinek; mintha azt mondtad volna: „tessék Hölgyek és Urak, mert türe­lemmel és szeretettel is bírom . . .” Ugratás és cukkolás számba ment, ha a küszöbödön állva, az előszoba fe­lé fordulva megkérdeztem: „Nem tet­szik tudni, hogyan lehetne bekéredzked­ni a Főnök Úrhoz?” Te is nevettél, mert mindnyájunk előtt nyilvánvaló volt: ak­kor megyünk be Hozzád, amikor aka­runk, s Barátunk, ránk vigyázó Kollé­gánk voltál. De mondd, — ha az ajtó nyitva is — most hogyan megyünk be Hozzád? Hogyan mutatom meg Neked a nekrológodat — mert a fontos iro­mányokat mindig megbeszéltük...? Egyetértenél-e azzal, hogy az ágazat hivatalos, szakmai lapjába személyes hangú, Emberről szóló megemlékezést írok? Mentségemül: jó szakember sok van; a vízgazdálkodás kérdéseit hori­zontálisan és vertikálisan is ismerő, szé­les látókörű, képzett szakember keve­sebb; de ha az nyílt, közvetlen derűs Ember, a közelségét ajándéknak kell tekintenünk. Szeretettel és szomorúsággal emléke­zünk Rád. Dr. Németh Miklós 9

Next

/
Thumbnails
Contents