Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 1. szám
Vízlépcsőrendszer a Parlament tükrében A Bős (Gabcikovo)—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (GNV) hidraulikai, hajózási és energetikai szempontból egységes, együttműködő rendszer, amelynek hatása a Duna Pozsony— Budapest közötti szakaszára és az azt szegélyező területekre terjed ki. A Pozsony—Budapest közötti Duna-szakasz hasznosításának előkészítése az 50-es években kezdődött és a magyar— csehszlovák közös tanulmányozás 1977-re érett megvalósítási szerződéssé. Az 50—50%-iban közös létesítmény építése 1978-ban megkezdődött. A gazdasági okok miatti halasztás — 1981—83 között a beruházás magyar részről szünetelt —, a közbenső technikai haladás, valamint a könyezeti hatástanulmány megállapításait is figyelembe vevő módosított beruházási javaslat alapozta meg a beruházási munkákat. Ezt a programot a Minisztertanács 1986. december 4-én tágyalta meg. A Minisztertanács 1988. szeptember 7-én az érintett tárcák közös előterjesztésében áttekintette a megvalósítás helyzetét. Ügy foglalt állást, hogy az építés szerződések szerinti folytatásával egyetért. A Vízlépcsőrendszer beruházásának helyzetét áttekintette az Országgyűlés Településfejlesztési és Környezetvédelmi, Mezőgazdasági, Építési és Közlekedési, valamint a Terv- és Költségvetési Bizottságai és az építés szerződések szerinti folytatásával egyetértett. Az Országgyűlés 1988. évi őszi ülésén — október 6-án és 7-én — vitatta meg a kormány beszámolóját a magyar— csehszlovák közös beruházásban létesülő Bős (Gabcikovo)— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításának helyzetéről. A kormány tájékoztatóját dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter terjesztette a parlament elé. Beszédében elmondta, hogy az Országgyűlési Iroda, meg a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium szervezésében a képviselők nagy többségének az elmúlt hetekben alkalma volt látni a Vízlépcsőrendszer magyar oldali munkáit, a csehszlovák oldalon készülő létesítményeket, továbbá a Duna osztrák szakaszán már üzemelő Greifensteini Vízlépcsőt. Ez utóbbi hasonlít legjobban az osztrák vállalatok által épülő Nagymarosi Vízlépcsőhöz. A miniszter kiemelte, hogy a Vízlépcsőrendszer a tervezett ütemben épül, készültségi foka magyar oldalon meghaladja a 25%-ot, csehszlovák oldalon pedig a 60%-ot. Ezzel a teljes rendszernek a közel fele már elkészült. Ezt a munkát 40 magyar vállalat 4 ezer dolgozója Végzi és a háttériparban további 6 ezer embernek jelent munkaalkalmat. A munka jól szervezett és kiváló minőségű. A dolgozókat elismerés illeti. Szólt arról is, hogy a Vízlépcsőrendszer ez idő szerint a kormánynak sok gondot is jelent. Erre az ügyre több rétegű hordalék rakódik. Egyik réteg a Duna hasznosításához kapcsolódó évtizedes vita. Másik réteg az elmúlt évek tudományos, társadalmi és politikai értékrendjében végbement változás, amely fejlődésében és ellentmondásaiban egymással is ütközött. Harmadik réteget a kialakult közállapotok es nehéz gazdasági helyzetünk egyidejűsége alkotja. A továbblépést nem befolyásolhatja a pillanatnyi hangulat, csak a nép, a társadalom, az ország érdeke. A folyóvölgyek minden időben a gazdasági és társadalmi fejlődés mozgatói voltak. A világ sok más folyójához hasonlóan a Duna völgyében is megfigyelhetők a fejlődés fokozatai. Az ókori erdőségek nagyarányú irtása után a középkor ártéri gazdálkodása az árvizek termőföldet javító hatását hasznosította. Az újkorban ármentesítéssel hódítottak el a folyótól nagyobb termelési biztonságot adó termőterületeket. A folyók hasznosításában és a károk elleni védekezésben a fejlődés következő állomását a vízlépcsőkkel történő többcélú szabályozás jelentette. Ez ma is világszerte elterjedt módszer. Nálunk ez a munka a múlt század végén kezdődött a Körösök lépcsőzésével. Az egyre összetettebb hasznosítási folyamatra példa a Rhone és a Rajna, vagy a Duna bajor és osztrák szakaszának belépcsőzése. A Duna azon vízrendszerén, amelyhez mi is tartozunk, felépült már 32, hasonló célokat szolgáló vízlépcső, továbbá 5 a tervezés és az előkészítés stádiumában van. A Nemzetközi Nagygát Bizottság megállapítása szerint a földön eddig 40 ezer nagyobb méretű vízduzzasztó gát épült, ebből mintegy 20 ezer darab az USA-ban. Érdemes egy pillantást a külföldi szakirodalomra is vetni, hogy átláthassuk a világ vízlépcsőépítési programjának jelenlegi helyzetét. Latin-Amerikáiban például találunk építés alatt lévő 15 MW-os kis vízerőművet (Rio Lempa, El Salvador) és 1260 MW-os nagyot (Segredo, Brazília). Guatemalában rövidesen átadják működésre a Domayana folyón épülő 300 MW-os Chixoy vízerőművet és folytatják a folyó további hasznosítási munkálatait. Equadorban a Paute-völgyben több vízlépcsőt terveznek, a 130 MW-os Daule-.Periipa építését megkezdték. Hondunasban befejezték a 600 MW-os El Cajon vízerőmű építését. Costa-Ricában 1990-re készül el a 23,5 MW-os Toro I., amelyet a 66 MW-os Toro II. követ majd. Panamában 120 MW-os lesz a Fortuna és az Estrella vízlépcső kapacitása, Brazíliában a Segredóval egyidejűleg épül az 510 MW-os Nova Ponte vízerőmű is. Chilében a Maule és a Melado folyón összesen 500 MW vízerőkapacitás beépítése folyik. Mexicóban építés alatt áll a 320 MW-os Aguamilpa vízerőmű. Kubában 1989-re készül el á Corojo-gát, 1991-re a Cautillo-gát és 1992-re a Canto folyón a legnagyobb, az El Paso-gát. Érdekes, hogy a szegénynek kikiáltott indiai Pradesh államban a 37 400 MW potenciál 30%-a vízerőből származik. Ezt az arányt növeli például a Yazali folyón épülő 180 MW- os Ranganadi vízlépcső is. Iránban jól halad a Martyr Raja gát építése a Tájén foíyón. Ugyanakkor kínai segítséggel létesítik a Kharkheh gátat. Nepálban a Sagarmatha hasznosításán dolgoznak. Szíriában két gát is épül az Orontes folyón, a Zeizoun és a Kastoun. Marokkóban 12 gát építését végzik. Nigerben az ország névadó folyójának hasznosítása tovább folyik. Swaz.iföldön 10 gát épül és a következő 3 év során 16 gát rekonstrukcióját végzik el. Spanyolországban 1989-ben indul az Eresma folyón a Ponton Alto gát építése. Törökországban a miniszterelnök 1988-ban ünnepélyesen felavatta az Atakoy vízerőművet. A Szovjetunióban 1988. november hónapban megkezdték az 1200 MW-os zagorszki szivattyús tározó első két gépének szerelését. A térségben három vízerőmű építés alatt áll, kilenc másik pedig terv formájában a megvalósulást várja. Ez a vázlatos kitekintés is jelzi, hogy szerte a világban folyik ennek a tiszta és olcsó energiaforrásnak a kiaknázása. Újabban a fejlett országok vízerő-hasznosításában olyan tendencia érvényesül, hogy a már meglévő erőművek mellé újat építenek — és bár kisebb hatásfokkal — de így is gazdaságosan üzemeltetik a kibővített vízerőműveket. Példa lehet az erőmű bővítésére Svédország és a Colorado folyón az USA. Vízerőművek építése, kapacitásuk jobb kihasználása világjelenség. Nem rendkívüli eset a mi Dunai Vízlépcsőrendszerünk sem. Tekintsük át, hogy milyen létesítményekből is áll ez a Vízlépcsőrendszer. A magyar—csehszlovák közös beruházásként megvalósuló Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, amely a Bősi (Gabcikovói) Vízlépcsőből és a Nagymarosi Vízlépcsőből áll, egységes, elválaszthatatlan üzemelésű létesítményrendszert alkot. A Nagymarosi Vízlépcső 160 MW-os beépített teljesítőképességű, folyamatos üzemű alaperőműként, a 720 MW-os Bősi Vízerőmű csúcserőműként üzemel.
