Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

Hírek EGYÜTTMŰKÖDÉS KÁRPÁTALJÁN Bolygónk lakóit füstköd, az egész­ségre ártalmas gázok „fojtogatják" és meglehetősen bizalmatlanul fogyaszt­ják az ivóvizet, valamint a mezőgaz­daság számos termékét is. Az évszázad végére az ökológiai katasztrófa már reális fenyegetés lesz az emberiség számára. A modern civilizáció fennma­radása tehát már nemcsak a nukleáris katasztrófa elhárításálhoz kötődik, ha­nem környezetünk állapotának gyöke­res megjavításához is. E fel adattal egy ország természetesen egymagában nem birkózhat meg. A környezetvédelem problémája a Szovjetunióban nemrég lezajlott vá­lasztási kampány során is élesen me­rült fel. Borisz Olejnyik ukrán író pél­dául azt javasolta, hogy törvényes úton vonják felelősségre azokat a tisztségviselőket és vezetőket, akik a valóságnak nem megfelelő információt adnak a környezet állapotáról — bele­értve a radioaktív sugárzásra vonatko­zó adatokat is —, valamint nem vilá­gítják meg kellőképpen a környezeti hatások egészségügyi vonatkozásait. A népi küldöttként állást foglaló író szen­vedélyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a környezet számára talán a leg­nagyobb veszélyt a különböző központi főhatóságok tevékenysége képezi. Je­lentős ugyanis e főhatóságok szerepe abban, hogy több, mint száz szovjet városban a levegő jóval több szennye­ző anyagot tartalmaz a megengedett­nél. A Kárpátaljai Terület Népi Küldött­jeinek Tanácsa nemrég, Ungváron megtartott ülését a környezetvédelem­nek szentelte. Noha, Kárpátalját kör­nyezetvédelmi szempontból viszonylag kedvező helyzetben lévő körzetnek is­merik, itt is vannak problémák. Min­denekelőtt a mezőgazdaságban hasz­nált növényvédő szerek és a műtrágya hatását kell kiemelni. A Kárpátalja — és ezen belül Ungvár — ugyanis Eu­rópa egyfajta földrajzi központjának tekinthető, hiszen Magyarország, Ro­mánia, Lengyelország és Csehszlovákia határai is itt futnak össze és nincs olyan messze innen Ausztria, az NSZK és Jugoszlávia sem, nem beszélve né­hány más, szintén fejlett iparú ország­ról. Okvetlenül számításba kell venni azt is, hogy az errefelé uralkodó szél­járás álta'l hozott sokféle légköri szennyeződés csapadék formájában ép­pen a Kárpátalján jut vissza újra a földre. Ismét érvényesül ezzel az alap­igazság, amely szerint az államhatárok nem esnek egybe az ökológiai hatá­rokkal. Az érintett országcsoportoknak ezért közösen, tudományosan megala­pozott cselekvési programot kell kidol­gozni. Az ungvári ülésen sok vita folyt a közlekedési eszközök okozta légszeny­­nyezés problémáiról, amelyek a Kár­pátalján — mindenekelőtt Ungváron ugyanis — az országos átlagértékektől erősen eltérően — a légszennyeződés — különösen erősen jelentkeznek. Itt mintegy 90 százaléka a közlekedésnek tulajdonítható. Az egyik lehetséges megoldás a várost elkerülő új út épí­tésének befejezése, valamint az állami és a magán gépkocsik földgázüzemre való átállítása. A küldöttek túlnyomó többsége el­lenezte azt, hogy Kárpátalján 'válla­latok, illetve atomerőművek mérgező, vagy radioaktív hulladékainak tárolá­sára szolgáló objektumot építsenek. Erre ugyanis egyáltalán nincs szükség, hiszen Kárpátalján nincs, és nem is lesz atomerőmű. Tekintettel arra, hogy e területet olyan folyók szelik át, mint a Tisza, az Uzs, a Latorica, a Kárpátalján a föld és a vizek védelme is igen fontos. Az erre vonatkozóan az érintett KGST-tag­­országokkal aláírt egyezmény már el­avult kereteket ad az együttműködés­nek. Hiszen elsősorban csak a levegő és a vizek minőségének elemzésére irányuló intézkedéseket irányzott elő. Kárpátalja gazdasági fejlesztése koncepcióját már a szükséges termé­szetvédelmi intézkedések figyelembe­vételével dolgozták ki. Nagy ipartele­peket a jövőben sem szándékoznak építeni itt. További iparosítás helyett inkább az erdők, a hegyek és a gyógyvizek kép­viselte természeti potenciáira alapoz­va próbálják a körzet gazdaságát fej­leszteni. Az itt feltörő több, mint 360 gyógyforrás között gyakorlatilag mind­egyik európai forrás vizére akad meg­felelő. PUSZTULÓ KORALLOK A korai lók az utóbbi években a Csendes-óceán keleti részén 18 méte­res mélységig 70—75 százalékukban elpusztultak. Nem élték túl azt, hogy a belsejüket benépesítő egysejtű algák elpusztultak. Óriási károk keletkeztek a japán Ryukyu-szigetek körül, Indoné­ziában a Dzsakantai-öbölben, a Per­zsa- vagy Arab-öböl szaúd-arábiai partján és a Galapagos-szigetek kör­nyékén. A kutatók azt gyanítják: e pusztulást az okozta, hogy a tenger­­áramlatok áthelyeződtek, s emiatt az­után a víz hőmérséklete 2 fokkal meg­emelkedett. A Panamát körülvevő ten­gerben a kora'llok pusztulása a bel­terjesen megművelt földeket határoló vizekben következett be. Ezért valószí­nű, hogy ott azt a földről a tengerbe kerülő mérgező növényvédő szerek okozták. ESÖKELTÖ A felhőfizika rohamos fejlődésének köszönhetően az emberiség ma már reális terveket szőhet a mesterséges esőkeltésre, s védekezhet a jégverés ellen. A természetben igen gyakoriak az olyan túlhűlt vízcseppekből össze­tevődő felhők, amelyek maguktól nem képesek csapadékot adni. De ha vala­milyen módon elősegítjük, hogy a túl­hűlt vízcseppecskék megfagyjanak, a felhőben hirtelen megindul a csapa­dékképződés. Ezt az úgynevezett nuk­leáló anyagoknak a felhőbe való fel­juttatásával, és az ottani szétszórásá­val érhetjük el. Ha egy kialakulóban lévő zivatarfel­hőbe idejében juttatunk nukleáló anyagot, a pusztító nagy jégszemek helyett csak apró — „puha" — jégsze­mek esnek ki a felhőből, s mire elérik a földfelszínt, jószerivel el is olvadnak. A leggyorsabban ható nukleáló anyag az ezüst- és az óloimjodid. Egyik-másik ásványvizünkben megle­pően sok értékes anyag, köztük jód is található. Ezekből talán fedezhetnénk is jódszükségletünket. Mert pillanatnyi­lag még behozatalból fedezzük az or­szág szükségleteit. VESZÉLYBEN A RAJNA ÉS A RUHR A Rajna és a Ruhr menti erdők ta­lajának vizsgálatakor megállapították, hogy e talajokat annyi szennyező anyag éri a levegőből, amennyi már a forrás- és az ivóvíz minőségét is veszé­lyezteti. A legtöbb talajt a vártnál jó­val mélyebbre nyúlóan, a gyökereken túl, a szivárgó vízig találták savanyú­nak. Tehát az a veszély fenyeget, hogy azok a savak és egyéb káros anyagok, amelyeket mindeddig az erdőtalajok felfogtak és tároltak, a szivárgó vízen keresztül e'lőbb-utább bekerülnek a ta­lajvízbe is. Hogy ez mikor következik be, azt még felbecsülni sem lehet. Ez a helyzet azért is aggasztó nagyon, mert a vízgyűjtő területek 80 százalékát erdők borítják. CSERNOBIL FIGYELMEZTETÉSE A Szovjetunióban nyilvános pályáza­tot hirdettek olyan emlékműre, mely a csernobili atomerőműben bekövetke­zett katasztrófa áldozatainak állít em­léket. A pályázatot két fiatal moszkvai művész, Andrej Kovalcsuk szobrász és Viktor Korszi építész nyerte. A szobor­­terv mondanivalóját egy szimbolikus emberalak fejezi ki, mely testével védi a földi életet. A csernobili tragédiát a művészek egy nukleáris katasztrófára történő figyelmeztetésnek tekintik. Az emlékművet Moszkvában, a Mityini te­metőben állítják fel. 28

Next

/
Thumbnails
Contents