Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

Energia hulladékból Egy „biológiai bomba" hatástalanítása Szinte felmérhetetlen a tisztítóállomás haszna (Fotó: Orbis — MTI) Az ötvenes években a mezőgazdászok a bájos dél-csehor­szági város, Trebon közelébe akaratlanul és mit sem sejtve, egy „bombát” helyeztek el, amikor felépítették a Gigant ne­vű, 30 ezer sertésre méretezett hizlaldát. A beruházás bevál­totta a hozzá fűzött reményeket — valódi sertéshúsgyár lett belőle. Egy dologról azonban akkor megfeledkeztek, vagy inkább lebecsülték azt.'Mégpedig arról, hogy a sertések nem csupán húst, hanem hulladékot is jelentenek. És egy har­mincezres telep hulladéka óriási mennyiség, sokkal nagyobb, mint egy ilyen lélekszámú városé. Két év elmúltával kezdett az ökológiai bomba robbanni. Az első robbanás — Rozmberk. Az egyik legnagyobb csehszlovákiai halastó, a középkori halgazdaságok nagysze­rű műve, melynek közvetlen közelében áll a hizlalda, több millió hektoliter teljesen holt víz tartályává vált. A tervezők­nek az az elképzelése, hogy elegendő a folyékony ürülék tisztítása két kisebb halastóban és utána azt átengedik a Rozmberkba, ahol a vízinövényzet és az állatfajok majd megbirkóznak a szennyeződésekkel, nem vált be. A másik robbanás akkor következett be, amikor a hizlalda hulladékát kezdték kihordani a termőföldekre, ami végül katasztrofális hatással volt a földekre. A treboni mezőgazdasági vállalat vezetőinek és a város képviselőinek helyzete csöppet sem volt irigylésre méltó. A hizlaldát megszüntetni gazdasági okok miatt nem lehetett, viszont tovább működtetni egyenlő volt az egyedi vidék fo­kozatos tönkretételével. A gordiusi csomót végül is egy kü­lönleges berendezés üzembe helyezésével vágták át. És im­már tizenöt éve, hogy káros ürülékek itt néhány hasznos ter­mékké változnak. Ezenkívül a tisztitó a város szennyvizét is feldolgozza. Az eredményességet mutatja, hogy az UNESCO bioszférikus rezervátummá jelölte ki a területet. A tisztítóállomás Trebon furcsa látványosságává vált. Amíg a külföldi és hazai turisták, valamint a természetbarátok Trebon környékére a harmonikus tájat jönnek megcsodálni, mely a termőföldek, erdők és halastavak hagyományos meg­művelésének évszázadai alatt alakult ki, látogatók sora — vegyészek, gépészek és mezőgazdászok — a tisztítóállomást keresik fel. A tervezők nemcsak arra gondoltaik, hogyan semmisítsék meg a veszélyes hulladékot, hanem arra is, hogyan állítsa­nak elő belőle valami hasznosat. Ebben az esetben ez a tő­zegstruktúrájú nagyon jó minőségű trágya és főleg a bio­gáz, melynek fűtőértéke a földgázéhoz hasonlítható. A napi mennyiség (6000 m3) elegendő a bomlasztó tartályok, a tisz­títóállomás és a hizlalda fűtésére is. A betakarítás idején ezzel szárítják a takarmányt, gyümölcsöket, gabonát. Egy­előre kísérleti jelleggel a biogáz egy villanygenerátort is meghajt. Az eredmények biztatóak, 50 m3 110-—120 kWó-t je­lent, ezen felül meleg vizet a hűtőrendszerből. A fennmara­dó biogázt cseppfolyósítani akarják. Jelentős mennyiségű energiaforrást, szerves trágyát nyer­nek tehát a hulladékból és a természetbe megtisztított vizet juttatnak vissza Trebonban. Az építés költségei már régen megtérültek. A természet megmentett értékeit számokban senki sem fejezte ki. De a szakemberek egyetértenek abban, hogy a tisztitóállomás haszna a természetvédelemben több­szörösen felülmúlja a gazdasági nyereséget. Alena Helclová (Orbis — MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents