Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

ahhoz, hogy megértsük: a klíma megváltozott. Vannak, akik bizakodóan azt vallják: a klímaváltozásnak vannak, illetve lesznek pozitív hatásai is, és nem is biztos, hogy nekünk, a mi társadalmunknak kell majd a nehézségekkel megküzdenünk. Akik így vélekednek, nem vetnek számot a jelenség bekövetkezésének rendkívül gyors ütemével. Ennyire rövid idő allatt képtelenség a klímaváltozások ellen védelmet találni. A gyors felmelegedés kivédhetetlen nehézségeket támaszt például az öntözőrendszerek alkalmazása, az élelmiszer-ellátás terén.

A fák csak bizonyos hőmérsékletű és nedvességszintű környezetben képesek megélni és nem viselik el a túl gyors klímaváltozásokat. Ha a hőmérséklet tízévenként egy századfokkal növekszik a közép és felső szélességi fokon, ez azt vonja maga után, hogy északi irányban 60—100 kilométeren megváltozik a vegetáció. Csakhogy a földi ökoszisztéma nem tud ilyen gyorsan alkalmazkodni, különösen a meleghez szokott vegetációk nem képesek ilyen gyors átállásra. Ha ez bekövetkeznék, még gyakoribbakká válnának az erdőtüzek, ezáltal tovább növekednék a szénsavszint, és gyorsabb lenne a felmelegedés.

Az élő fajták változatossága az ember környezetromboló tevékenységének első számú áldozata. Az erdőségek, mocsarak és a sarki tundra pusztítása jóvátehetetlenül megkárosíthatja az ezeréves ökológiai egyensúlyt. Azok a természetvédelmi rezervátumok, amelyeket az elmúlt években éppen az állat- és növényfajták megmentése érdekében létesítettek, halálos csapdává válhatnak, és lakóikat számukra nem megfelelő életkörülményekre kényszeríthetnék. A globális felmelegedés közvetlen következménye lenne tehát a fajok kipusztulása. Ez a jelenség leginkább a fejlődő országokat sújtaná, a legsűrűbben lakott területeket, ahol a rizstermelés a folyók deltájában és az alluviális síkságokon folyik. A kultúrákat védő gátak építésére fordított hatalmas befektetések nélkül a rizstermelés is veszélybe kerülne. A mocsaras vidékeken is megszűnne a halászat.

Bangladesben a tengerszint emelkedése az ország területének 18 szá-Rövidesen koros urakat és hófehér hajú dámákat láthatunk majd Polaroid fényképezőgéppel és rádiótelefonnal felfegyverkezve: a torinói tanács vadászati és halászati problémákkal foglalkozó tagja, Emilio Trovati a mind nagyobb létszámú „harmadik korosztály" tagjaiból akarja toborozni „az önkénzalékát fenyegetné elárasztással 2050- ig, ami 18 millió embert tenne hajléktalanná. Egyiptomban, ahol a területnek mindössze 4 százaléka művelhető, összeomlana az élelmiszer-termelés, és 8 millió ember lenne kénytelen elhagyni otthonát. Ezeik a már ma is túlnépesedett országok sem elég területtel nem rendelkeznek a menekültek befogadására, sem olyan alternativ területeik nincsenek, amelyeken földművelést lehetne folytatni.

Az Egyesült Államokban tanulmány készült arról, hogy a klímaváltozás milyen hatást gyakorolna olyan nagyvárosokra, mint Cleveland, Miami és New York. Olyan csekély előnyök mellett, mint a hóeltakarítás és a téli fűtés költségeiben jelentkező megtakarítás, az összkép lehangoló. Dollármilliárdokat kellene költeni például a már most nem megfelelő vízellátási rendszer korszerűsítésére. New Yorkban például a sós viz bekerülhetne a Hudson-folyó vizébe, a szárazság miatt viszont a hegyekből nem érkezne megfelelő menynyiségű édesvíz, amivel ki lehetne elégíteni a lakosság ivóvizigényét. A tengerszintnél alacsonyabban épült Miamit pedig — minden valószínűség szerint — még egy hatalmas gátrendszer sem tudná megvédeni a tengertől, és fennáll a reális veszélye annak, hogy a tenger elnyelné az egész várost.

A klímaváltozásnak olyan messzire nyúlnak a gyökerei az időben, hogy a folyamat legfeljebb lelassítható, de meg nem állítható. A következő nemzedékeknek egy melegebb és bizonytalanabb világgal kell együtt élniük. És tisztában kell lennünk azzal is, hogy a status quo fenntartása is hallatlan befektetéseket igényel. A klímaváltozás magát a fejlődést kérdőjelezi meg. A globális felmelegedés meghiúsíthatja az új technológia előnyeit, a gazdaság javulását és a politikai folyamatok kedvező alakulását. A kihívás nagy, cselekednünk kell, mielőtt nem késő. Bizonyos fokú felmelegedés elkerülhetetlen, de ha a tendenciát nem igyekszünk korlátok közé szorítani, a következő 20 évben minden képzeletet felülmúló következményekkel találhatjuk szemben magunkat. Minél több időt vesztegetünk el tétlenül, annál radikálisabb és drákóibb ellenintézkedéseket kell majd a későbbiek folyamán foganatosítanunk.

tes környezetvédő állampolgárok" csapatát.

„Ezek az idős emberek tettrekészek, intelligensek és hasznosítani akarják magukat — mondja Trovati. — Szívesen bekapcsolódnának e szolgálat munkájába, amelyhez szabad idő és szenvedély szükségeltetik." Az idős emberek feladata elsősorban nevelő jellegű felvilágosítás lenne: ügyelnének arra, hogy az emberek ne dobáljanak el papírt az utcán, ne tépjenek le virágot a parkokban és ne alakítsák át futbalIpályává a pázsitot. Igyekeznének meggyőzni az állampolgárokat arról, hogy a mindennapi gondatlanság milyen környezeti ártalmakat okozhat. Egyszóval: bírság helyett szigorú figyelmeztetés és sok-sok tanács.

Komoly problémát és környezetkárosodást okoz az a szokás, hogy az olajcseréhez az olajat újabban nem a benzinkutaknál, hanem a szupermarketben vásárolják az emberek. A cél néhány ezer lira megtakarítása. A következmény azonban katasztrofális. Vegyünk néhány példát. Egy szupermarket havonta 5000 liter, biológiailag nem lebomló olajat ad el. Az állampolgár maga cserél olajat, de nem tudja, mit kezdjen a régi olajjal. Végül is ennek 80 százaléka a csatornákba kerül. Innen kijutva kerül az olajréteg a folyók vízfelszínére, ami a halak és rovarok pusztulását okozza, minthogy meggátolja a vizek oxigénellátását.

Ha az olajat elégetik, minden egyes kilogrammból 20 gramm ólom szabadul fel. Ez pedig igen erősen mérgező hatású. Ha ugyanezt az 5 kg olajat egy árokba borítják, beszennyezhet egy egész búzaföldet, vagy megmérgezhet 10 négyzetméternyi kertben nevelt zöldséget.

A benzinkutas viszont összegyűjti az olajat, és elküldi az 1932 óta üzemelő fáradtolaj-begyűjtő állomásra, amely regenerálja és a maradékot megsemmisíti.

A környezetvédő csapat tagjai tehát ott lesznek a szupermarket polcai mellett és felteszik a kérdést a vásárlóknak, hogyan kívánnak megszabadulni a fáradtolajtól. Ez a kérdés minden bizonnyal egy hosszabb beszélgetés kezdetét jelenti majd.

Megfigyelés alatt tartják majd az utcán dolgozó kőműveseket is. A Dora folyóba sok tonna cementet zúdítottak már, elpusztítva a folyóban lévő élet utolsó maradványait is (a sokféle más szennyezés ugyanis a halakat és rovarokat már régen kipusztította).

Az ökológiai őrség figyelni fogja a vasárnapi kocsimosókat is, akik a kirándulóhelyek közelében található patakokat választják ehhez a művelethez. Ennek a következménye is — mint a többi példában — a vizek mérgezése. Meg kell magyarázni az állampolgárnak, hogyan kell eljárnia. Előkészületben van egy brosúra, amelyet az autósztráda bejáratánál fognak az autósoknak osztogatni.

„Rengeteg a tennivaló — mondja Trovati. — Az idős jelentkezők felkészítését 150 órás tanfolyamon végezzük."

Polaroid készülékekkel a szennyezők ellen

(Stampa Sera, 1989. február 20. Olaszország)

27