Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 6. szám
SZEMEL VEN4EK KÜLFÖLD/ LAPOKBÓL A klíma megöli a Földet (La Stampa, 1989. február 19. Olaszország) A Worldwatch Institute éves beszámolója, a The State of the World'89 tíz fejezetben foglalkozik a bolygónkat korunkban fenyegető veszélyekkel (aszály, erdőpusztulás, ózonlyuk, nukleáris fegyverkezés, AIDS). Az olasz környezetvédő szervek a közéli napokban jelentetik meg a munka olasz fordítását. A cikk a beszámoló első fejezetéből közöl részleteket. Az 1988-as évet talán úgy emlegethetjük majd, mint fordulópontot a környezetvédelmi problémák megközelítésében, a viliág közvéleményének érzékennyé válásában. Környezetünk állandó romlásáról nap mint nap hírt adnak a tömegtájékoztató eszközök, amelyek mind nagyobb teret szentelnek a természetes környezet folyamatos pusztulása megdöbbentő realitásának. Az 1988-as év kézzel fogható „előzetest" szolgáltatott számunkra, mi vár ránk abban az esetben, ha tovább haladunk a megkezdett úton. Ebben az esetben a legkevesebb, amit a jövőnkről elmondhatunk, hogy nyugtalanító. Júniusban a NASA rávilágított: a föld globális felmelegedésére vonatkozó előrejelzések kezdenek valósággá válni. James Hanson, a NASA szakembere méréseket végzett, amelyek nyomán kiderült: nem csak fokozatos felmelegedés tapasztalható egész századunk folyamán, de a melegházhatás fokozódása következtében a nyolcvanas években (1980, 1981, 1983, 1987 és 1988) mérték a legmagasabb hőmérsékleteket is. Már múlt év októberében világos volt, hogy 1988-ban melegrekordot értünk el. A NASA a Föld számos „kulcsterületén" vizsgálta meg, hogyan élnek az emberek a megváltozott meteorológiai körülmények között. Kína középső területein tíz egymást követő napon át 36—40 °C-os hőmérséklet uralkodott. Azokban a városokban, ahol a legnagyobb a zsúfoltság (Sanghaj, Nanking, Vuhan) a hőség elviselhetetlenné vált. A kórházakban nagy számban szállítottak be hőgutát kapott embereket. A testhőmérsékletet jóval meghaladó melegben több száz halálesetet regisztráltak. Ugyanebben az időszakban Észak-Amerikában is kánikula és aszály pusztított. Az egész kontinensen rekordhőmérsékíeteket mértek. A terméseredmények meredeken zuhantak, a gabonatermés még a belső piaci igényeket sem elégítette ki. A tartalékok ugyan bőven fedezték a deficitet, sőt, a külföldi vásárlók igényeit is kielégítették, de ha 1989-ben hasonló aszályra kerülne sor, az erősen megcsappant készletekből exportra csupán minimális mennyiség jutna, ez felhajtaná az árakat, és búzaháborúba sodorná az importőr országokat. A NASA múlt év márciusában újabb rossz hírrel szolgált: a földet a nap ibolyántúli sugaraitól védelmező ózonpajzs veszélybe került. Hét ország több mint száz tudósa 16 hónapon át vizsgálta műholdfelvételek segítségével a jelenséget. Megállapításaik szerint 1969 és 1986 között az ózon 1,7—3 százalékkal csökkent az északi félteke legsűrűbben lakott, a Szovjetuniót és egész Európát magában foglaló része felett. Télen az ózonveszteség még nagyobb mértékű volt: 2,3—6,2 százalék. Ha nem sikerül a jelenséget az ózonrétegre ártalmas vegyi anyagok gyártásának beszüntetésével megállítanunk, hamarosan ugrásszerűen megemelkedik a bőrrákos megbetegedések száma, csökken az élelmiszer-termelés és a tengerek valamennyi élőlénye erősen károsodik. Számos természeti jelenség figyelmeztet a környezeti ártalmak okozta veszély nagyságára. Múlt év szeptemberében Banglades kétharmadát árvíz pusztította. Nem csupán a monszunesők következtében, hanem azért is, mivel a Himalája vízválasztó területén megbomlott a hidrogeológiai egyensúly az utóbbi évtizedekben végrehajtott erdőirtás következtében. Ba.ngladesben az árvíz következtében 25 millióan maradtak fedél nélkül. Brazíliából is nyugtalanító hírek érkeznek az erdőpusztításról. Az 1987- ben készült műholdfelvételek arról tanúskodnak, hogy az amazonaszi erdők irtása az előirányzottnál sokkal gyorsabb ütemben folyik. Egyedül 1987-ben 8 millió ha erdőt pusztítottak el, ez megközelítőleg Ausztria területével egyenlő. Az 1988-ban kivágott vagy a szárazság következtében leégett erdőségek területe minden bizonnyal ennél nagyobb. Ez a gyors erdőpusztítás meg szám lálhatatlam állat- és növényfajta teljes kipusztulását vonhatja maga után, nem is szólva a szénsavszint növekedésével kapcsolatos klimatikus változásokról. Az e terület hidrogeológiai egyensúlyának megbomlása az egész föld klimatikus jellemzőit megváltoztathatja. Az 1988-as évet a többitől az látszik megkülönböztetni, hogy az emberek — minthogy a bőrükön érzik a környezetromlás következményeit — kezdenek érzékenyebbekké válni az ökológiai problémák iránt. A tömegtájékoztató eszközök jóvoltából például az amerikaiakat valósággal bombázták a Yellowstone parkban bekövetkezett erdőtűzzel, az aszály pusztította gabonaföldekkel, az egészséget károsító légszennyezéssel kapcsolatos hírekkel. Európában a környezeti problémák iránti érdeklődést a tömeges feketetengeri fókapusztulás keltette fel. Az Adria szennyezettsége nagyarányú halpusztuláshoz és a turisták távoltartásához vezetett. A szovjet hatóságok megtiltották a fürdést a Balti- és a Fekete-tenger vizében, valamint az Araitóban. Ügy tűnik, a természet világszerte ellentámadásba lendült. Vajon az 1988-as tragédiák lassan feledésbe merülnek, vagy olyan nyomásgyakorló eszközzé válnak, amelyek hatására a politikai vezetés kénytelen választ adni azokra a fenyegetésekre, amelyeket 1988 felvillantott? A Hansen által említett melegházhatás következményei végzetesek lehetnek. Habár a klíma mind ez ideig csak csekély mértékben változott, a világnak már most tudatosítania kell, hogy élete veszélyben van. A klimatikus viszonyokat a szénsav és más gázok megnövekedett koncentrációja okozza. Ezek melegházhatást idéznek elő, magasan tartják a hőmérsékletet a légkör alsóbb rétegeiben. A szén és más fosszilis tüzelőanyag égése folytán szénsav szabadul fel. A trópusi erdők kivágása is jelentős mértékben hozzájárul a szénsavszint növekedéséhez. 1958 és 1988 között a szénsav koncentrációja 315-ről 352 milliomod - részre növekedett, ami azt jelenti, hogy bolygónkon 160 000 éve ez volt a legmagasabb szint. Ugyancsak gyors ütemben növekszik más gázok — metán, nitrogénoxid, halogénezett szénhidrogének — koncentrációja. A jelenlegi ütem mellett ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a hőmérséklet emelkedéséhez, mint a szénsav. 1988-ban 5,5 milliárd tonna szenet juttattunk a levegőbe fosszilis tüzelőanyagok égetése folytán, az erdőpusztítás következtében pedig 0,4—2,5 milliárd tonnát. A legnagyobb felelős az Egyesült Államok, de hamarosan megelőzi a Szovjetunió és Kína. A szénemisszió fergeteges ütemben növekszik a fejlődő országokban. Amennyiben a világ fogyasztása a jelenlegi ütemben növekedne tovább, 2010-re a levegőbe kerülő szénemisszió elérné az évi 10 000 tonnát. És mindemellett folyik az amazonaszi erdőségeik pusztítása! Brit tudósok és amerikai kollégáik méréseket végeztek az utóbbi száz év hőmérsékleti átlagairól: 1890-ben az átlaghőmérséklet 14,2 °C volt, 1980- ban 15,2 °C. És mint már említettük, a század öt legmelegebb éve ebben az évtizedben volt. A hőmérséklet eddig nem fenyegeti közvetlenül a társadalmat. Az igazi veszély a klíma hirtelen változásában rejlik. 2030 és 2050 között az átlaghőméséklet 2—5 °C-kal lehet magasabb, mint a földön kétmillió év alatt mért legmagasabb, mostani hőmérséklet. Ez azt jelenti, hogy a felmelegedés 5—10-szer gyorsabb ütemű lesz, mint amit az utóbbi évszázadban tapasztaltak. Ha a folyamat nem változik, a kilencvenes években aszályok, meleghullámok és olyan meteorológiai furcsaságok követhetik egymást, amelyek láttán nem kell meteorológusnak lenni 26
