Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

A ViZITERV-ben készült tervek a vízbázis védelem kor­­szerű elmélete az ún. „mérlegelt védelem" elvén alapulnak, mely módot ad ama, hogy a védőterület méretének megha­tározásánál a vízbázis értékeit — tehát a térség vagy tele­pülés ellátásában betölltött szépét — s a szóba jöhető víz­kezelés szükségességét és eredményeit is figyelembe vegye. Különös gond a korábbi „bűnökből" származó szemét vagy egyéb hulladékok helyeinek feltárása, illetve felszámolása. Hasonló gyakori problémát jelent a védőterületen folyékony települési hulladékok „gondatlan" ürítése is. A tervezők tu­datában vannak, hagy a preventív bázisvédelem mindig gaz­daságosabb, mint a bejutott szennyeződések akár szelektív, akár komplex technológiai rendszerekkel való eltávolítása. A (szennyezés [megelőzés egyik alapja a korszerű megfigyelő rendszer 'kialakítása. A vállalat tervei a megfigyelőkutak telepítésére mindenkor kiterjeditek, s a vízminőségi labora­tórium rendszeresen végez is a kutakból vett minták alapján ellenőrző vizsgálatokat. A szennyeződések kizárása, a folyamatos ellenőrzés együttesen nyújt alapot az egészséges és „olcsó" ivóvíz­­minőség biztosítására. A fenti elvek figyelembevételével ké­szültek az Észak-kelet Magyarországon létesült vízművek, il­letve hozzájuk tartozó vízbázisod (Sajólád, Lázbérci tározó térsége, Nagybátonyi talajvízdúsítás), továbbá a bakonyi karsztvidék, Esztergom, Dorog, Tahi, Leányfalu, Szentendre, Győr-szőgyei vízművek stb. Néhány jellemző adat az ipari vízgazdálkodás területén végzett tevékenységről Az ipari vízgazdálkodás alapcélja a termeléshez szüksé­ges frissvízhasználat csökkentése, valamint a technológiai folyamatból származó szennyező anyagok minél nagyobb mértékben történő visszatartása. Ténylegesen a gyártástech­nológiának és a belső üzemi vízgazdálkodási rendszernek optimális illeszkedése a térség vízgazdálkodási rendszeré­hez. A tervezés feladata a termelési rendszer egészének (ter­mék, technológia, vízgazdálkodás, energia, munkaerő, szer­vezet stb. . . .) optimális kialakítása és működtetése. A víz — közismerten — épp oly gyártási alapanyag, mint az acél­lemez, a gyapjú, vagy akármelyik egyéb termék, s emellett energiahordozó is. Az ipari víz újrahasznosítása tehát egy­értelműen takarékos anyag- és energiagazdálkodást jelent, melyhez párosul a nem kívánt környezeti hatások csökkenté­se is. A tervezés egyértelműen kinyilvánítja, hogy az ipari ter­melés során (keletkezett szennyvizek, illetve egyéb hulladé­kok eliminálása nem önálló feladat, hanem a gyártási fo­lyamat utolsó fázisa. A beruházások megvalósításához igé­nyelt forrásbázisok csökkenésénél éppen ezt az utolsó fá­zist vágják le, ami elsősorban a szennyező anyagok vissza­tartását, újrahasznosítási lehetőségét lehetetleníti el. A ve­szélyes anyagok jelentős része így a közcsatornáiba vándorol át, s amellett, hogy ezek további kiszűrése a közüzemi vál­lalatokra hárul, az ott képződő anyagok (pl. szennyvíziszap) gazdaságos hasznosítását is meggátolják. A tervezési gyakorlat számos esetben bizonyította, hogy a hulladékok és veszélyes anyagok visszatartása érdekében sokkal eredményesebb és gazdaságosabb a gyártási folya­matba történő ésszerű beavatkozás, mint költséges és keze­lésigényes elő- vagy önálló tisztítók létesítése. A VÍZITERV tervezői eredményes munkát fejtettek ki az élelmiszeripar néhány területén (gyulai, debreceni húsüze­mek, tejipar), textilipari (LATEX üzemei), a hajógyártó üze­mek (Újpest,' Óbuda, Balatonfüred), a gyógyszeripar (Chi­­noin, Egyesült Gyógyszer stb.), bőripar stb. sajátos felada­taiban. Az ipari üzemek veszélyes hulladékainak elhelyezése nem­csak nekünk, magyaroknak, hanem a fejlett országoknak is komoly nehézségeket okoz. A megsemmisítésükre kidolgozott technológiák (pl. égetés) további gondja a légszennyezés meggátlása. A szűrőkön visszamaradt anyag és a salak vagy hamu elhelyezése pedig — bár mennyiségben kevesebb — de minőségben gyakran jelentősebb mértékben tekinthető potenciális környezetszennyező forrásnak. A veszélyes anyagok elhelyezési megoldásai 'lehetőségének feltárásához a ViZITERV felmérést végzett a külszíni bá­nyafejtések felhasználási (lehetőségeire, illetve kidolgozta azokat a vizsgálati módszereket, melyekkel megállapíthatóvá vált, hogy alkalmas-e az adott telep veszélyes anyagok tar­tós deponálására. Közel egy évtizede kezdett a VIZITERV — a Műszaki Egye­tem és az OKI bevonásával — a veszélyes anyagok betonba való beágyazásával foglalkozni. Annak ©Heinére, hogy az eredmények kedvezőek voltak, a költségesnek mutatkozó el­járás nem tudott meghonosodni. További tervek a környezetvédelem területén A piacgazdálkodással kapcsolatos szerkezetátalakítási fo­lyamat, a vállalkozások területén kialakult verseny a tervező vállalatoktól — így a VIZITERV-tői is — megköveteli néhány hagyományos terület tervezői kapacitásának visszaszorítását. Ugyanakkor — a kereslet függvényében — elengedhetetle­nül szükséges a meglevők kiegészítéseként újabb profilok nyitása, azaz a teljes komiplexícitásra való törekvés. Az or­szág gazdasági helyzete nagyobb ütemű szakágazati beru­házás-fejlesztést nem ígér. A (klasszikus vízgazdálkodási fel­adatok beszűkülése a vállalat tevékenységi körének kiter­jesztését — a világtendenciák szerint nálunk is egyre széle­sedő — környezetvédelmi feladatok felé orientálja. Az ivóvízellátás területén elsősorban a még ellátatlan kis­településeknél változatlanul nagy társadalmi nyomás nehe­zedik a területi szervekre. Am míg korábban a regionális rendszerek képezték a fejlesztési irányvonalait, addig a még hátralevő mintegy 700 apró települést figyelembe véve — a kistérségi, illetve egyedi ellátási módozatok váThatók. A kedvezőtlenebb vízminőség a komplex technológiák szé­lesebb körben való alkalmazását (vas, mangán, ammónia stb.) teszik szükségessé. Nagyobb jelentőséget kapnak pl. a nitrát eltávolítására alkalmas technológiák, s a fertőtlenítés területén is számítani kell a klórgázt helyettesítő egyéb meg­oldásokra. A tisztítási technológiákból kikerülő iszapok közül 'különö­sen a mangántartalmú iszap tekintendő veszélyes anyagnak, mely elhelyezése — bár tömegében nem jelentős — a ko­rábbihoz képest jelent körültekintő megoldást. A települési szennyvizek és egyéb kevésbé szennyezett tech­nológiai vizek szélesebb körű ipari újrahasznosítása új feje­zetet nyithat a vízelőkészítési technológiák területén, mely nemcsak a tervezés számára ad vállalkozási lehetőséget, ha­nem a frissvíz megtakarítás mellett csökkenti a kibocsátott összes szennyező folyadékfázis mennyiségét. A szennyvíztisztítás területén a terhelés ingadozásokra ru­galmas kétfokozatú rendszerek elterjedése várható. E mód­szer nagyobb tisztítási hatásfokot biztosít, de (mellette meg­növekszik az iszap mennyisége is. Az iszap elhelyezési módszerei között helyet kell szorítani a megsemmisítés (égetés) lehetőségének is, mivel főleg az iparral és idegenforgalommal rendelkező területeken a ne­­hézfémtartaloim a „hagyományosnak" tekinthető mezőgazda­­sági elhelyezést lehetetlenné teszi. A termelési hulladékok újrahasznosítása a jövő nagy ipar­ága. A hulladékok speciális szállítási és megfelelően kialakí­tott lerakóhelyen történő tárolási (költségei a figyelmet a „hulladékmentes” technológiák felé irányítják, mely nem csupán a termélési önköltség, hanem a be nem következő környezeti kár szempontjából is jelentős. E kérdésben a kül­földi tőke beáramlásával együttjáró csúcstechnológiák meg­ismerése és eredményes alkalmazása jelenthet elsősorban ugrásszerű változást. A települési folyékony és szilárd hulladékok — helyi körül­ményektől függő — szeparált vagy komplex módon történő kezelése (szennyvíztisztító telepen, ko m posztótokba n stb.) is­mét egy olyan feladatkör, mely a környezet (megóvása érde­kében elengedhetetlen és sürgős tennivalót követel. A hulladéklerakók országos láncolatára való 'javaslatot a vonatkozó koncepciók már rögzítették. A részletek kidolgo­zására (környezeti hatásvizsgálatok, területelőkészítés, elő­kezelés, szállítási rendszer, közbenső és végleges tárolóhely kialakítás, rekultiváció stb.) a ViZITERV felkészült és vállalko­zásra kész. A természet, a természeti erőforrások, a környezet gazda­ságos módon történő megóvását — a VIZITERV nagy szel­lemi ismeretet felhalmozó mérnökei — ,nem csupán minden­napos szakmai munkáinak, hanem önbecsülésre is számot­­tartó etikai feladatnak is tekintik, hogy a holnap generációi számára ne pusztaságot hagyjanak, hanem egészséges élet­teret biztosítsanak. Dr. Juhász Endre 22

Next

/
Thumbnails
Contents