Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 6. szám
A ViZITERV-ben készült tervek a vízbázis védelem korszerű elmélete az ún. „mérlegelt védelem" elvén alapulnak, mely módot ad ama, hogy a védőterület méretének meghatározásánál a vízbázis értékeit — tehát a térség vagy település ellátásában betölltött szépét — s a szóba jöhető vízkezelés szükségességét és eredményeit is figyelembe vegye. Különös gond a korábbi „bűnökből" származó szemét vagy egyéb hulladékok helyeinek feltárása, illetve felszámolása. Hasonló gyakori problémát jelent a védőterületen folyékony települési hulladékok „gondatlan" ürítése is. A tervezők tudatában vannak, hagy a preventív bázisvédelem mindig gazdaságosabb, mint a bejutott szennyeződések akár szelektív, akár komplex technológiai rendszerekkel való eltávolítása. A (szennyezés [megelőzés egyik alapja a korszerű megfigyelő rendszer 'kialakítása. A vállalat tervei a megfigyelőkutak telepítésére mindenkor kiterjeditek, s a vízminőségi laboratórium rendszeresen végez is a kutakból vett minták alapján ellenőrző vizsgálatokat. A szennyeződések kizárása, a folyamatos ellenőrzés együttesen nyújt alapot az egészséges és „olcsó" ivóvízminőség biztosítására. A fenti elvek figyelembevételével készültek az Észak-kelet Magyarországon létesült vízművek, illetve hozzájuk tartozó vízbázisod (Sajólád, Lázbérci tározó térsége, Nagybátonyi talajvízdúsítás), továbbá a bakonyi karsztvidék, Esztergom, Dorog, Tahi, Leányfalu, Szentendre, Győr-szőgyei vízművek stb. Néhány jellemző adat az ipari vízgazdálkodás területén végzett tevékenységről Az ipari vízgazdálkodás alapcélja a termeléshez szükséges frissvízhasználat csökkentése, valamint a technológiai folyamatból származó szennyező anyagok minél nagyobb mértékben történő visszatartása. Ténylegesen a gyártástechnológiának és a belső üzemi vízgazdálkodási rendszernek optimális illeszkedése a térség vízgazdálkodási rendszeréhez. A tervezés feladata a termelési rendszer egészének (termék, technológia, vízgazdálkodás, energia, munkaerő, szervezet stb. . . .) optimális kialakítása és működtetése. A víz — közismerten — épp oly gyártási alapanyag, mint az acéllemez, a gyapjú, vagy akármelyik egyéb termék, s emellett energiahordozó is. Az ipari víz újrahasznosítása tehát egyértelműen takarékos anyag- és energiagazdálkodást jelent, melyhez párosul a nem kívánt környezeti hatások csökkentése is. A tervezés egyértelműen kinyilvánítja, hogy az ipari termelés során (keletkezett szennyvizek, illetve egyéb hulladékok eliminálása nem önálló feladat, hanem a gyártási folyamat utolsó fázisa. A beruházások megvalósításához igényelt forrásbázisok csökkenésénél éppen ezt az utolsó fázist vágják le, ami elsősorban a szennyező anyagok visszatartását, újrahasznosítási lehetőségét lehetetleníti el. A veszélyes anyagok jelentős része így a közcsatornáiba vándorol át, s amellett, hogy ezek további kiszűrése a közüzemi vállalatokra hárul, az ott képződő anyagok (pl. szennyvíziszap) gazdaságos hasznosítását is meggátolják. A tervezési gyakorlat számos esetben bizonyította, hogy a hulladékok és veszélyes anyagok visszatartása érdekében sokkal eredményesebb és gazdaságosabb a gyártási folyamatba történő ésszerű beavatkozás, mint költséges és kezelésigényes elő- vagy önálló tisztítók létesítése. A VÍZITERV tervezői eredményes munkát fejtettek ki az élelmiszeripar néhány területén (gyulai, debreceni húsüzemek, tejipar), textilipari (LATEX üzemei), a hajógyártó üzemek (Újpest,' Óbuda, Balatonfüred), a gyógyszeripar (Chinoin, Egyesült Gyógyszer stb.), bőripar stb. sajátos feladataiban. Az ipari üzemek veszélyes hulladékainak elhelyezése nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a fejlett országoknak is komoly nehézségeket okoz. A megsemmisítésükre kidolgozott technológiák (pl. égetés) további gondja a légszennyezés meggátlása. A szűrőkön visszamaradt anyag és a salak vagy hamu elhelyezése pedig — bár mennyiségben kevesebb — de minőségben gyakran jelentősebb mértékben tekinthető potenciális környezetszennyező forrásnak. A veszélyes anyagok elhelyezési megoldásai 'lehetőségének feltárásához a ViZITERV felmérést végzett a külszíni bányafejtések felhasználási (lehetőségeire, illetve kidolgozta azokat a vizsgálati módszereket, melyekkel megállapíthatóvá vált, hogy alkalmas-e az adott telep veszélyes anyagok tartós deponálására. Közel egy évtizede kezdett a VIZITERV — a Műszaki Egyetem és az OKI bevonásával — a veszélyes anyagok betonba való beágyazásával foglalkozni. Annak ©Heinére, hogy az eredmények kedvezőek voltak, a költségesnek mutatkozó eljárás nem tudott meghonosodni. További tervek a környezetvédelem területén A piacgazdálkodással kapcsolatos szerkezetátalakítási folyamat, a vállalkozások területén kialakult verseny a tervező vállalatoktól — így a VIZITERV-tői is — megköveteli néhány hagyományos terület tervezői kapacitásának visszaszorítását. Ugyanakkor — a kereslet függvényében — elengedhetetlenül szükséges a meglevők kiegészítéseként újabb profilok nyitása, azaz a teljes komiplexícitásra való törekvés. Az ország gazdasági helyzete nagyobb ütemű szakágazati beruházás-fejlesztést nem ígér. A (klasszikus vízgazdálkodási feladatok beszűkülése a vállalat tevékenységi körének kiterjesztését — a világtendenciák szerint nálunk is egyre szélesedő — környezetvédelmi feladatok felé orientálja. Az ivóvízellátás területén elsősorban a még ellátatlan kistelepüléseknél változatlanul nagy társadalmi nyomás nehezedik a területi szervekre. Am míg korábban a regionális rendszerek képezték a fejlesztési irányvonalait, addig a még hátralevő mintegy 700 apró települést figyelembe véve — a kistérségi, illetve egyedi ellátási módozatok váThatók. A kedvezőtlenebb vízminőség a komplex technológiák szélesebb körben való alkalmazását (vas, mangán, ammónia stb.) teszik szükségessé. Nagyobb jelentőséget kapnak pl. a nitrát eltávolítására alkalmas technológiák, s a fertőtlenítés területén is számítani kell a klórgázt helyettesítő egyéb megoldásokra. A tisztítási technológiákból kikerülő iszapok közül 'különösen a mangántartalmú iszap tekintendő veszélyes anyagnak, mely elhelyezése — bár tömegében nem jelentős — a korábbihoz képest jelent körültekintő megoldást. A települési szennyvizek és egyéb kevésbé szennyezett technológiai vizek szélesebb körű ipari újrahasznosítása új fejezetet nyithat a vízelőkészítési technológiák területén, mely nemcsak a tervezés számára ad vállalkozási lehetőséget, hanem a frissvíz megtakarítás mellett csökkenti a kibocsátott összes szennyező folyadékfázis mennyiségét. A szennyvíztisztítás területén a terhelés ingadozásokra rugalmas kétfokozatú rendszerek elterjedése várható. E módszer nagyobb tisztítási hatásfokot biztosít, de (mellette megnövekszik az iszap mennyisége is. Az iszap elhelyezési módszerei között helyet kell szorítani a megsemmisítés (égetés) lehetőségének is, mivel főleg az iparral és idegenforgalommal rendelkező területeken a nehézfémtartaloim a „hagyományosnak" tekinthető mezőgazdasági elhelyezést lehetetlenné teszi. A termelési hulladékok újrahasznosítása a jövő nagy iparága. A hulladékok speciális szállítási és megfelelően kialakított lerakóhelyen történő tárolási (költségei a figyelmet a „hulladékmentes” technológiák felé irányítják, mely nem csupán a termélési önköltség, hanem a be nem következő környezeti kár szempontjából is jelentős. E kérdésben a külföldi tőke beáramlásával együttjáró csúcstechnológiák megismerése és eredményes alkalmazása jelenthet elsősorban ugrásszerű változást. A települési folyékony és szilárd hulladékok — helyi körülményektől függő — szeparált vagy komplex módon történő kezelése (szennyvíztisztító telepen, ko m posztótokba n stb.) ismét egy olyan feladatkör, mely a környezet (megóvása érdekében elengedhetetlen és sürgős tennivalót követel. A hulladéklerakók országos láncolatára való 'javaslatot a vonatkozó koncepciók már rögzítették. A részletek kidolgozására (környezeti hatásvizsgálatok, területelőkészítés, előkezelés, szállítási rendszer, közbenső és végleges tárolóhely kialakítás, rekultiváció stb.) a ViZITERV felkészült és vállalkozásra kész. A természet, a természeti erőforrások, a környezet gazdaságos módon történő megóvását — a VIZITERV nagy szellemi ismeretet felhalmozó mérnökei — ,nem csupán mindennapos szakmai munkáinak, hanem önbecsülésre is számottartó etikai feladatnak is tekintik, hogy a holnap generációi számára ne pusztaságot hagyjanak, hanem egészséges életteret biztosítsanak. Dr. Juhász Endre 22
