Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 6. szám
komplex hasznosítása, mely szolgálta a belvizek visszatartását, az öntöző vizek tározását, víziszárnyasok neveléséit stb. Határainkon kívül Yemen, Irán, India, Algéria, Tunisz, Nigéria stb. számára készültek, illetve valósultak meg olyan mezőgazdasági (öntözés, melioráció, pálma öntözés) jellegű tervek, melyekben a hasznosítás mellett a természet- és környezetvédelem szempontjai egyaránt érvényesültek. Körültekintő előkészítő munkát igényeltek — e témakörhöz kapcsolódva — elsősorban az ivóvízhasznosítás céljából létrehozott tárolók (Rakaca, Hasznos, Lázbérc, Köszörűvölgy stb.), melyek káros környezeti hatásoktól történő megóvása újszerű, átgondolt és felelős mérnöki szemléletet követelt. Érdekes műszaki feladatot jelentett a környezetszennyezés csökkentésére készített tatabányai széniszapzagy tározó, mely a lerakóhelyet egy végső kiépítésben 30 m magas völgyzárógáttal fogta meg. Ez a megoldás bizonyította, hogy a hulladékelhelyezés területén sem idegen a vízépítés gyakorlatából átvett, s a környezetbe illesztett völgyelzárás. A maga idejében — közel 15 éve — úttörő jellegűnek számított hazánkban a földből készült tározók műanyag szigetelő burkolattal (TAURUS RV. fekete fólia) történő vízzáró védelme. A Fejér Megyei Bauxitbánya Vállalat részére Rákhegyen ilyen technológiával létesült egy 16 000 m3 térfogatú tározó, melynek feladata a bauxitbányászat vízkiemelése során felszínre hozott iszapnak útépítésé és tározása. Az így ülepített viz hasznosítható, ugyanakkor a tározóban felhalmozódott vörösiszap nem okoz környezetszennyezést. A szennyvíztisztítás szerepe a környezet megvédése területén A vízellátás, szennyvízkezelés, vízminőség-védelem a környezetvédelem egyik legszélesebb körben kiterjedt láncolata. Az elmúlt időszakban a VÍZITERV a hazai szennyvíztisztítók összkapacitásának több mint egyharmadát tervezte. A településekről szennyvízcsatorna hálózaton összegyűjtött és tisztítótelepre juttatott szennyvíz a kezelés után végtermékként folyadékfázisra (tisztított szennyvíz) és szilárd fázisra (szennyvíziszap) oszlik. Mindkét anyag tartalmaz olyan komponenseket, melyek valamely kapcsolódó területen (ipar, mezőgazdaság) hasznosíthatók, ugyanakkor hordozhatnak magukban olyan elemeket, melyek potenciális szennyezőforrósoknak tekinthetők. A tervezőket mindenkor az a felismerés vezérelte, hogy mind a szennyvíz, mind a szennyvíziszap , — településkörnyezeti szempontból — olyan másodlagos anyag, mely a benne felhalmozott növényi tápanyag (N, P, К stb.) és a potenciális energiatartalma (biogáz, hő, villamos energia) által alkalmas primér anyagok, energiák kiváltására vaigy pótlására. Emiatt nemcsak mint térségi vízgazdálkodás elemét képezi, hanem újrahasznosításával a természeti erőforrások tartalékolását is elősegíti. Mindezek mellett a természeti körfolyamatba történő ártalommentes visszavezetésével növeli a környezet egyéb anyagokkal szembeni ellenállóképességét. Kiterjedésénél fogva a mezőgazdaság az a terület, mely alkalmas — megfelelő óvintézkedések mellett — mind a folyadék, mind a szilárd fázis fogadására. A kellő módon előtisztított szennyvíz elöntözése — mint környezetbarát hasznosítási forma — minden esetben szerepel a javasolt elhelyezési tervmegoldások között, ám elterjedése a VÍZITERV által készített terveknél is csak az erre fogékony gazdálkodást irányító vezetők hatáskörében tudott meghonosodni (Agárd, Zalakaros stb.). A folyadékfázis mezőgazdasági hasznosítása — annak ellenére, hogy arra ma már igen előremutató szabályzat áil rendelkezésre — a tisztítót összes szennyvíz mennyiségnek csupán 2—3%-át képviseli, azaz csaknem egészében élővízbe kell vezetni, mely természetesen visszahat a tisztítás hatékonyságára, ezzel együtt a tisztítás technológiai rendszerére. A tisztítási folyamatból származó szilárd fázis a víznél bár két nagyságredde'l kisebb mennyiséget képvisel, ennek ellenére a vele együttjáró problémakör legalább azzal megegyező nagyságrendű. Az iszap hasznosítással egybekötött elhelyezésénél a környezeti tényezők mértékadóan befolyásoló kritériumok. A tervezők számára az elhelyezés feltételei behatárolják a kiszállítás (folyékony vagy szilárd iszapfázis) módját, s e kettő együttesen hat a tisztítótelep kezelési technológiájának rendszerére. Az elhelyezés, kiszállítás, telepen belüli szükséges kezelési technológia műszaki, gazdasági, környezeti feltételeinek stb. optimális megválasztására készített matematikai modell biztosítékul szolgál arra, hogy a tervezés mindenkor az aktuális kritériumok szerinti legmegfelelőbb változatot legyen képes megbízója számára javasolni. A szennyvíziszap, szemét, települési folyékony hulladék hasznosítása A települési környezet „fogyasztói” hulladékainak nagy hányada a szemét és az ún. szippantással gyűjtött folyékony hulladék. Kifogásolt módon történő kezelése a bűz, rágcsálók, légy stb. ártalom mellett a környezet esztétikai szennyezését is okozzák. A Keszthelyen — az országban elsőként — megvalósult gyorskomposztáló rendszer alkalmas a szennyvíziszap, a szemét és a szippantással gyűjtött települési folyékony hulladék együttes kezelésére, oly módon, hogy a környezetidegen anyagok leválasztásra kerülnek, míg a talajtápanyag szempontjából hasznosnak minősülő béltartalom (C, N, P, К stb.) komposzt formájában kerülhet vissza a természeti körforgásba. Hasonló műszaki megoldások előkészítő tervei készültek Vas és Pest megye területére, valamint a Balaton és a Velencei-tó térségére. A Balaton térsége egyébként a VIZITERV munkáiban rendkívül jelentős helyet foglalt el. A tó vízminőségének javítására vonatkozó koncepció és intézkedési terv hosszú távra meghatározta azokat a feladatokat, melyek egyben érintik a térség kiemelt üdülőterületi struktúrájának környezeti tényezőit. Az ivóvízellátásra, a szennyvíztisztításra, a partvédelemre, a tóba betorkolló vízfolyások kialakítására, a kotrási munkákra és a Kis-Balatonra, a háttér települések infrastruktúrájára is kiterjedő tervezési munkák stb. hosszú távon több fokozatos végrehajtásban meghatározták a tennivalókat. Az eddig megvalósult tervek helyességét igazolta az a megállapítás, hogy a víz minőségének további romlása megállt, ami a felhalmozott tápanyagok mennyiségét is ismerve egyértdlműen javulásnak is tekinthető. A szennyvízolló, mint környezeti tényező Az ország 3058 településéből jelenleg mintegy 2100-ban található vezetékes ivóvíz, ugyanakkor egységes csatornarendszer mindössze alig 350-ben létesült. A csatornahálózatba bekötött lakások (1,45 millió db), csupán 54%-át teszik ki az ivóvízbekötéses (2,7 millió) lakásoknak. A vezetékes ivóvíz iránt kialakult lakossági prioritás ezt az arányt, azaz a szennyvízolló trendjét az évezred végéig várhatóan nem javítja. A szennyvízolló fogalma alatt egy adott térségben kiszolgáltatott összes vízmennyiség és az ugyanarról a területről azzal megegyező időben közcsatornán elvezetett és vagy a talajban szakszerűen elhelyezett szennyvízmenynyiség különbségi értékét kell érteni. Az olló megengedhető mértéke mindenkor a helyi tényezők függvénye. E megállapítások rávilágítanak a várható fejlesztési tendenciákra, nevezetesen arra is, hogy a települési folyékony hulladékok gyűjtése, kellő módon történő kezelése és elhelyezése nemcsak a múltban, hanem a jövőben is elsőrendű környezetgazdálkodással összefüggő feladat. E fontos témakörben a VIZITERV összegyűjtötte, rendszerezte és értékelte az országban eddig végzett összes kutatási és kísérleti eredményeket. Az adatok birtokában az előkezelési technológiákról tájékoztatást adott közre. Ezt követően a környezeti ártalmak csökkentése érdekében műszaki irányelvben (Ml—10 459) rögzítette a szükséges tennivalókat. Számos egyedi szennyvíztelepi előkezelő terv készítésén túlmenően, katalogizáltuk az országban található összes előkezelő berendezést is. A VÍZITERV szakmai munkájának színvonalát az is fémjelzi, hogy a nem kívánt környezeti hatások csökkentéséne a jövő szempontjából is progresszív szabadalmakat dolgozott ki és ezeket terveinek színvonalasabbá tételéhez alkalmazza. A vízbázisvédelem szerepe a környezetgazdálkodásban A hazai ivóvíz-termelésünket 12%nban felszíni, 88%-ban felszín alatti vízkészletből fedezzük. Ez utóbbi megoszlása 44% partiszűrésű kút, 35% rétegvíz, 8% karsztvíz és 1% talajvíz. A védelem szempontjából legkedvezőtlenebb helyzetben a partiszűrésű és karsztvízre kialakított bázisok vannak, annál is inkább, mivel ezek a területek az ország iparilag fejlett, sűrűn lakott részei. 21
