Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)

1989 / 6. szám

be. Ennek eredménye, hogy a határértéket kétszeresen meghaladó arzénkoncentráció közműves vízellátó rendszerben már nem fordul efő. Csúcsfogyasztási időszakban ez a feltétel azonban még maradéktalanul nem teljesíthető.

Ammónia, és huminsavak egyes rétegvizekre jellemzők, ezek nem önmagukban, hanem a víz fertőtlenítését és egyéb kezelését (pl. gáztalanítás, vastalanítás) követően jelentenek veszélyt. A magas ammóniatartalmú vizek a teljes ivóvízkészlet 2%-át teszik ki.

Nitráttartalom jelenleg 130 vízműnél (mintegy 200 ezer m3/dj van a határérték közelében.

A III. osztályú, azaz olyan összetevőket tartalmazó vizek, amelyek eltávolítására nincs bevezetett technológia, nem számottevőek. Az elmúlt évtized alatt összességében 150 ezer m3 d közüzemi vízmű kapacitást kellett kiváltani, mivel vizük III. osztályú lett.

A rétegvízkészlet egy kisebb részében már szerves mikroszennyeződések is előfordulnak. Eltávolításukra hazánkban iparszerű berendezések nem állnak rendelkezésre.

A hazai környezetvédelem egyik alapfeladata a vízkészletek — különösen az ivóvízkészletek — megóvása. A felszín alatti vízkészletek mennyiségi védelme megkívánja a vizeknek csak a dinamikusan megújuló készlet mértékéig történő igénybevételét.

Hazánk legdrasztikusabb környezeti károsodását szenvedi el az egyik legjobb minőségű ivóvízbázisunk. Az elsősorban bányászati vízszintsüllyesztés következtében kiemelt vizek mennyisége — különösen a Dunántúli-középhegység térségében — erőteljesen meghaladja az egyensúlyi mértéket, melynek következtében a réteg- és a főkarsztvízszint süllyedése számos helyen a 100 métert is eléri. E kedvezőtlen folyamat hatása a Hévízi-tó utánpótlását, sőt a fővárosi termálvizeket is veszélyezteti. Ennek megfelelően döntött úgy a KVM javaslatára a Minisztertanács, hogy a bányászat jelentős korlátozásával el kell kezdeni a ka rsztvi zek reha bi Utálásót.

Jelenleg az igénybe vett napi 4,8 millió m3 ivóvízbázisból 2,3 millió m3 kellő védelemmel biztosított. Napi 2,5 millió m3 vízbázis védettsége bizonytalan, amelyből napi 3 millió m3 a főváros vízbázisa.

A távlatban igénybe vehető, természetes védettséggel nem rendelkező vízbázisok veszélyeztetettsége megnőtt. Környezeti ártalmaknak kitett vízbázisokon üzemel jelenleg a közüzemi víztermelő kapacitás 65°/o-a. 1987-ben 26 esetben, 1988-ban pedig 27 esetben fedeztek fel felszín alatti rendkívüli vízszennyezést.

A vízbázisok védelmére készült Célprogram előirányzata szerint a VII. ötéves tervidőszakban a 420 veszélyeztetett vízbázis közül mintegy 50 esetben ismertté válik a veszélyeztetettség mértéke, 20 esetben elkészül a védelmi intézkedések terve és hat vízbázison konkrét védelmi intézkedésekre is sor kerül. Jelenleg 6 ivóvízbázison már kialakították a védőterületet, illetve védőidomot is. 13 vízbázis esetében megtervezték, 10-nél elkezdődött ezeknek a

tervezése, 20 vízműtelep környezetében pedig folyik az állapotfelvétel. A veszélyeztetett vízbázisok adatainak számítógépes nyilvántartása is elkészült.

Az egészséges ivóvíz iránti igények megbízhatóbb, szélesebb körű kielégítését és a vízkészletek minőségének védelmét szolgálja a vízzel való takarékos gazdálkodás, a víztisztaság fokozott védelmének akcióprogramja, a Balatoni Vízgazdálkodási Fejlesztési Program, Velence-tavi Fejlesztési Program, dél-alföldi települések ivóvízminőség-javító programja. Ezek eredményeként mintegy 5%-kal mérséklődik a frissvízhasználat, csökken a felszíni vizek szennyezőanyag-terhelése és fokozódik az ivóvízbázisok védelme, különösen a kiemelt vízminőség-védelmi területeken, ahol a beruházási előirányzat 76%-a koncentrálódik. A kiemelt üdülőkörzetek hasznosítási lehetősége stabilizálódik és a dél-alföldi térség mintegy 40 településén az ivóvízellátás helyzete véglegesen javítható, kiküszöbölhető az arzén-, metán-, nitrát-szennyezettség.

Feladataink

Az ország vízkészletének mennyiségi és minőségi védelme, a környezet értékeinek megóvása és lehetőség szerinti fejlesztése sokirányú, bonyolult feladat.

A vízkészletek feltárását és korszerű hasznosítását a pootos mérés és nyilvántartás alapozza meg. Éppen ezért ihatékony vízrajzi tevékenység csak a víz természeti körforgásának (csapadék, párolgás, lefolyás, beszivárgás) tételes (mennyiségi és minőségi) ismeretében lehetséges. A hagyományos módszerek tökéletesítése mellett az újabb mérési módok (pl. radar) bevezetése, az észlelés és ellenőrzés igényes folytatása, automatizálás és számítógépes adatgyűjtés, feldolgozás nélkül nem képzelhető el. Ugyanakkor a hidrológia tudományterületének fejlesztése, a kapcsolódó kutatási és oktatási tevékenység is szakigazgatási tevékenységre épül.

Az igények sokfélesége között az egységes szemlélet és metodika (pl. interkalibráció, módszertani vezető, stb.) kialakításához, megerősítéséhez és működtetéséhez nemcsak területi, hanem szakmaközi harmónia is szükséges.

A vízkészletekkel történő gazdálkodás másik fő eleme az igény, valamint a készletigény egybevetéséből származó méleg.

Fontos feladatnak tekintjük az igény analízis mellett a mérleg módszertan fejlesztését, a korábbi statikus szemlélet dinamikussá — szükség szerint kockázatviselővé — alakítását. Nagyobb teret kell kapjon a jövőben a terület, az idő és a vízminőség együttes figyelembevételével vizsgált vízigény, s annak mérleg vetülete.

Különösen jelentős lehet a nagyobb térségeket érintő vízügyi beavatkozások következménye, a lefolyásszabályozás kívánatos, ám sok szempontból mérlegelt értékelése (Japánban például vízgyűjtő-fejlesztésre „kemény” és „lágy" változatot dolgoztak ki. A „kemény" változat a vízközpontú, gyors fejlesztést jelenti, míg a „lágy" a környezetcentrikus, lassú fejlesztést fedi, feltételezve a térség vízigénylőinek maximális türelmét).

Konkrét terveink között szerepel a Körös-völgy vízpótlásának és vízkárelhárításának egyidejű megvalósításelőkészítése, a Tisza-völgy vízgazdálkodásának átfogó szabályozása.

Távlati terveinkben foglalkozunk a tározóépítési program mellett a nagytérségi vízátvezetések (Tiszai vízpótlás, Balaton és térsége, stb.) lehetőségeivel, valamint az interdiszciplináris kapcsolatokká1! és hatásokkal.

Napi feladat a vizkészlet-gazdálkodási konfliktusok feloldása, az érdekeltek bevonása az egyes fejlesztésekbe, s a vízgazdálkodás határvízi és nemzetközi kapcsolatokból származó feladatai.

Ismeretes, hogy az országhatár harmadát folyók alkotják, s a határt is sok vízfolyás metszi. Pontosabban sok vízfolyás lépi át az országhatárt, keresztezi a politikai választóvonalat. Ebből adódóan a környező öt országgal mindig van tárgyalnivalónk.

A felszín alatti vízkészletek körültekintő kitermelése, a további hasznosítás érdekében történő védelem, a védőterületek szigorú őrzése napi és távlati feladatunk egyaránt. A hévizek védelme és hasznosítása ügyében az illetékes tárcákkal az együttműködés szorosabbá tételén is munkálkodunk.

A víz tulajdonviszonyaival, érték- és árkérdéseivel, a készletek és a minőség összefüggéseivel a jövőben kiterjedtebben kell foglalkoznunk, figyelembe véve a piaci helyzetet, valamint a vízzel kapcsolatos technológiai fejlődést. (Borsodszirák 1965 után napjainkban pl. az USA-ban Nevada állam foglalkozik kiterjedt talajvízdúsítással. Az USA vízigénye az 1950—1980 közötti időszakban fokozatosan növekedett, 1980—1985 között azonban a növekedés üteme 15%-kal, 1985 után pedig további 10°/o-ka1 csökkent.)

Munkánk nem elhanyagolandó részét képezi az egyes létesítményeknek a vízviszonyokra gyakorolt hatásvizsgálata, beleértve a másodlagos kutatásokat és a visszacsatolásokat is. Az öntözés, a vízellátás a csatornázás — de különösen annak hiánya — a folyószabályozás, a vízerőhasznosítás visszahat a készletek mennyiségére és minőségére, s szükségszerűen módosítja a vízmérlegadatokat. Ugyanakkor olyan környezeti hatások megjelenését is okozhatja, amelyek kiegyenlítése további feladatot jelent. Továbbra is nagy figyelmet kell fordítani a vízkincset érintő ipari, bányászati, hulladékelhelyezési stb. tevékenységre, s annak a viz- és környezetvédelmi érdekű megoldásának kialakítására.

Az ország vízminőségi helyzetének ismerete megköveteli a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének rendszeres vizsgálatát. Szükséges azonban az adatok sűrűségének, megbízhatóságának, homogenitásának mérési és ellenőrzési módszertanának trendvizsgálatokkal történő felülibírálata.

A laboratóriumi hálózat felügyelete és fejlesztése, valamint az interkalibrációs tevékenység szervezése és irá-19