Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 6. szám
12. táblázat Az ipari jellegű légszennyezés csökkentésére irányuló Ágazatközi Akcióprogram Környezetvédelmi Alap támogatásának alakulása millió Ft Becsült beruházási költségigény: 4 867 Tervezett Tényleges Központi Környezetvédelmi Alap 1986 74 65,838 támogatás 1987 70 82,362 1988 134 157,5 várható 1989—1990 315 444,461 várható összesen: 593 750,161 Tanácsi Környezetvédelmi Alap 1986 30 14,724 támogatás 1987 30 26,60 1988 39 21,70 várható 1989—1990 501 28,0 várható összesen: 600 91,024 és bizonyíthatók. Az élővilágban a levegőszennyezésből eredő károk becslése igen nehéz. A védett élőlények pusztulása, az életközösségek stabilitásának és produktivitáséinak csökkenése nyomán bekövetkezett károkat gazdasági mutatókkal nem lehet kifejezni. A legnagyobb kár abban a destabilizációs hatásban nyilvánul meg, amelynek folyamán élő szervezetek esnek ki azokból a kapcsolathálózatokból, amelyek végső soron az egészséges emberi élet sokoldalú, fontos biztosítói. Az új típusú erdőkárok okainak megítélésében eltérő álláspontok alakultak ki, és a károkat egyesek csak részben tulajdonítják a légszennyezésnek. A hazai erdőpusztulás okozta közvetlen és közvetett kár becslések alapján 3,3 Mrd Ft/év. A környezet savasodása nagymértékben megnöveli a korróziót. A felmérések szerint az éves korróziós kár 40—50 Mrd Ft, amelyből a savas ülepedés rovására írható kártétel jó közelítéssel 7,5 Mrd Ft évente. A környezet savasodásával kapcsolatos problémák megítélése, a hosszú évek óta folyó kutatások ellenére jelentős bizonytalanságot mutat. A folyamat részleteivel, a savasodás okaival, közvetlen és közvetett hatásaival kapcsolatban még nincs egységes állásfoglalás. A nézetek legnagyobb mértékben a műtrágya-felhasználás hatásaival és az erdőpusztulás okaival öszszefüggésben térnek el egymástól. összességében megállapítható, hogy a légszennyezés okozta károk számszerűsíthető tételei a legszerényebb becslések szerint meghaladják az évi 15 Mrd Ft-ot, de jelentősek a nem számszerűsíthető károk is. IV. A LEVEGÖSZENNYEZETTSEG CSÖKKENTÉSÉT CÉLZÓ NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKHEZ VALÓ CSATLAKOZÁS ÉRTÉKELÉSE Hazánk, földrajzi elhelyezkedése következtében, a légszennyező anyagok vonatkozásában jelentős exportőr és importőr. Igaz ugyan, hogy az ország szennyezett területein fellépő kedvezőtlen levegőminőségi helyzetet nem a külföldről érkező légszennyező anyagok okozzák, hanem a hazai kibocsátó források emissziói, de hatásuk érzékelhető. (6. ábra.) A levegőminőségi helyzet javítása megköveteli, hogy a hazai légszenynyezési problémák megoldásával, kibocsátásaink csökkentésével bekapcsolódjunk a légkör védelmére irányuló európai és globális léptékű programokba. A programok révén ugyanis egyrészt várhatóan csökken légszenynyező anyag importunk, másrészt hozzájárulunk az európai kontinentális jellegű problémák megoldásához. A nemzetközi együttműködés lehetőséget biztosít a légszennyezés csökkentését szolgáló korszerű technológiák cseréjére is. A Helsinkiben megtartott Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányának szellemében került összehívásra Genfben 1979 novemberében az összeurópai Magasszintű Környezetvédelmi Tanácskozás az ENSZ—EGB keretei között, és nemzetközi keretegyezményt írtak alá a nagy távolságokra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés korlátozására. Hazánk csatlakozott az Egyezményhez és ratifikálta azt. A Genfi Egyezmény megvalósításában első lépésként a kén-dioxid-kibocsátás csökkentését előirányzó Jegyzőkönyvet írt alá 21 ország — köztük hazánk is — 1985-ben Helsinkiben. Az aláírók vállalták, hogy országuk SO2- kibocsátását 1993-ig 30%-kal csökkentik az 1980. évi szinthez képest. A Jegyzőkönyv értelmében hazánk SO2- kibocsátását az 1980. évi 1633 E t/év értékről 1993-ig 1143 E t/év értékre kell csökkenteni és biztosítani keil, hogy az emisszió ezt követően se növekedjen. A hazai kén-dioxid-kibocsátás az európai összkibocsátás mintegy 2,7%-a, a közép-európai emissziók 10%-a volt 1980-ban. Részesedésünk az Európában tervezett csökkentések után 1993-ban kis mértékben növekszik. Az egy főre vonatkoztatott kibocsátások tekintetében helyzetünk kedvezőtlen, az NDK és Csehszlovákia mögött a 3. helyen állunk, a területegységre vonatkoztatott emissziók tekintetében az 5. helyet foglaljuk el. Számítások alapján a hazánkból külföldre irányuló kénvegyületek mennyisége nagyobb, mint a külföldről hazánkba érkező mennyiség. Kibocsátásaink a közép-európai és a tőlünk dél-keletre eső térséget terhelik. A kibocsátások alakulásának jelenleg kedvező az irárfyzata (lásd az 5. táblázatot), amely részben a termelés visszafogottságának, részben az energiahordozók szerkezeti arányaiban bekövetkezett változásoknak az eredménye. A villamosenergia-felhasználás növekményét a paksi atomerőmű fedezte. A kén-dioxid-kibocsátások további csökkentése érdekében a villamosenergia-ipar 1-2 hőerőművi blokk füstgázkéntelenítővel való ellátását, illetve kombinált fluidágyas kazánok alkalmazását tervezi. A hőerőművi kapacitások bővítése esetében gondoskodni kell a többlet kén-dioxid-kibocsátások ellentételezéséről az iparágon belül. A lakosság kis kéntartalmú tüzelőanyagokkal (pl. biobrikett) történő ellátása a hazai kéndioxid-mérleg javításán túlmenően fontos tényező lehet a települések szennyezettségének csökkentésében is. A nitrogén-oxid-kibocsátás korlátozásáról szóló Jegyzőkönyvet a Végrehajtó Testület Szófiába kihelyezett 6. ülésén 1988. november 1-jén 25 ország írta alá, közöttük a következő szocialista országok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió. A Jegyzőkönyvet Portugália, Jugoszlávia és Törökország nem írta alá, Románia távol maradt. Magyarország 1989. május elején csatlakozott a Jegyzőkönyvhöz. A Jegyzőkönyv szerint az alapvető kötelezettségvállalás a következő: 1994. december 31-re biztosítani kell, hogy az NO,-kibocsátás ne haladja meg az 1987. évi szintet (280 E t/év) és a továbbiakban annak tartását (az emiszszió befagyasztását). Megemlítjük, hogy 12 nyugat-európai ország külön nyilatkozatban vállalta NCh-emissziójának 30%-os csökkentését 1989-re. A hazai nitrogén-oxid-kibocsátás az európai összkibocsátás 1,68%-a és a közép-európai kibocsátás 4,8%-a. Európai rangsorban egy lakosra vetítve a 16., területegységre számolva a 10. helyet foglaljuk el. A 'legkritikusabb terheltségű dél-skandináv térséget a magyar emisszió gyakorlatilag nem éri el. A Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettség teljesítése érdekében 1994 végéig a hazai N(X-kibocsátást évi 27 E t-val csökkenteni kell. A cselekvési program fő iránya a városok légszennyezettségét és a lakosság terhelését közvetlenül érintő gépjármű-közlekedés által okozott NOx-kibocsátás mérséklése. Ennek keretében biztosítani kell azt, hogy 1991-től az új személygépkocsik szabályozatlan katalizátorral kerüljenek behozatalra. Amennyiben ez nem lehetséges, gondoskodni kell a katalizátoroknak a járművek értékesítése előtti beépítéséről. Biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a már forgalomban lévő személygépkocsikra szabályozatlan katalizátorokat lehessen felszerelni. A közületi dízelüzemű járműveknél — ahol ezek alkalmazása még gazdaságos — meg kell oldani a kipufogó gáz szabályozott visszavezetését. Ezeken túlmenően ki kell dolgozni az NCX-kibocsátások járulékos mérséklését szolgáló intézkedések körét
