Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 6. szám
A nitrogén-dioxid-szennyezettség trendje 3. táblázat Egyes megyeszékhelyeken Hosszú távon 1987-ben Megjegyzés 1. Budapest enyhén csökken csökkent 2. Debrecen enyhén csökken stagnál 3. Győr stagnál csökkent 1986-ban csúcs 4. Kecskemét enyhén csökken jelentősen csökken '81-től kissé emelkedő 5. Miskolc csökken stagnál 6. Nyíregyháza csökken enyhén csökken '80-ban csúcs 7. Pécs stagnál kissé nőtt 8. Tatabánya váltakozó kis csökkenés '85-től növekedett 9. Salgótarján stagnál kissé nőtt '81 óta enyhén nő Néhány ipari városban 10. Dorog növekszik növekszik '81 óta folyamatos emelkedés 11. Dunaújváros jelentéktelen csökkenés stagnál '83 csúcs 12. Várpalota enyhén csökken enyhe csökkenés 13. Leninváros '81 óta enyhe egyenletes stagnál '80—81-ben rohamos csökkenés csökkenés 14. Ózd '76—'83-ban csökken, jelentősebb emelkedés változó tendencia utána növekvő Az ülepedő por szennyezettség trendje 4. táblázat Egyes megyeszékhelyeken Hosszú távon 1987-ben Megjegyzés 1. Budapest enyhén csökkenő jelentősebb csökkenés szennyezett 2. Debrecen csökkenő csökkenő közepes 3. Győr enyhén csökkenő jelentősebb csökkenés közepes 4. Kecskemét erősen változó jelentősebb növekedés magas 5. Miskolc enyhén csökkenő enyhén csökkenő szennyezett 6. Nyíregyháza enyhén csökkenő enyhén csökkenő közepes 7. Pécs enyhén csökkenő enyhén csökkenő szennyezett 8. Tatabánya rohamosan csökkenő jelentős csökkenés igen erősen szennyezett 9. Salgótarján igen enyhe csökkenés stagnál közepes 10. Szeged csökkenő csökkenő közepes 11. Székesfehérvár váltakozó igen enyhén csökkenő közepes 12. Szolnok váltakozó igen enyhén csökkenő szennyezett Néhány ipari városban 13 Ajka igen magas, változó stagnál igen erősen szennyezett 14. Dorog igen magas, változó csökkenő igen erősen szennyezett 15. Dunaújváros nagyon magas, stagnál növekedett igen erősen szennyezett 16. Várpalota igen magas, növekvő jelentős növekedés igen erősen szennyezett 17. Leninváros igen magas, meredeken stagnál stagnál csökkenő 18. Ózd igen magas, csökkenő jelentősen csökkent igen erősen szennyezett csökkenés képét a váltakozó, illetve néhány városban a növekvő tendencia vette át. Ez a hatás a közlekedés és esetenként a gázfűtés növekedésével hozható összefüggésbe. A szennyezettség az éves átlagértékeket tekintve Budapesten, Kecskemétéin és Győrött kissé csökkent, Ózdon, Dorogon, Pécsett és Salgótarjánban nőtt. A rákkeltő policiklusos szénhidrogének egyes ipari tevékenységek, valamint a gépkocsiforgalom következtében Ajkán, Dorogon, Százhalombattán, Várpalotán és Budapesten jelentős mennyiségben fordulnak elő a levegőben. Az ólomszennyezettség — néhány üzem közvetlen környezetét leszámítva — közlekedési eredetű, a városok belterületén a határérték többszöröse. Az oxidáló típusú levegőszennyezettség (ózon, szénhidrogének) városainkban, különösen pedig Budapesten a nyári időszakban egyre jelentősebb, és azt a gépkocsik okozzák. Elegendő számú (költséges) műszer hiányában az erre vonatkozó információk hiányosak. Ugyancsak ez okból hiányzanak a szén-monoxid-szennyezettség re vonatkozó átfogó értékelések is. A településeken kívüli 'légszennyezettség, az ún. „háttérszennyezettség" hazánkban nem jelentős. A Magyarország területére ülepedő kén-oxidok és nitrogén-oxidok mértékére a nemzetközi modellszámításokon alapuló adatok mellett a háttérszennyezettséget mérő állomások adatai is rendelkezésre állnak. (1. ábra.) II. A LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK KIBOCSÁTÁSA ÉS A CSÖKKENTÉSBEN ELÉRT EREDMÉNYEK A hazai légszennyezési helyzet az ipari, a kommunális és a közlekedésből származó légszennyező anyagok mennyiségével jellemezhető. A valóságos helyzetet jól közelítő mennyiségi adatok a következő légszennyező anyagokra állnak rendelkezésre: — szilárd anyag, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, szén-monoxid és ólom az energiahordozók felhasználása alapján a fajlagos emisszióértékek segítségével számolva és a vállalati önbevallások figyelembevételével, — ammónia, klór (sósav) és fluoridok emissziómérésekre támaszkodó vállalati önbevallások alapján. A felsorolt anyagokra 1974-től állnak rendelkezésre — nem teljeskörűen — adatok. A nagyobb kibocsátó források rendszeres ellenőrzését a levegőtisztaság-védelmi hatóság végzi. A légszennyező anyagok kibocsátását alapvetően a felhasznált energia-7
