Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
Ideje visszafizetni adósságainkat a természetnek A mostani ökológiai válság legfőbb okozójának leggyakrabban a műszakitudományos haladást tartják. Úgy gondolom azonban, hogy ez nem igaz. A tudomány és a technika eredményeit nélkülöző hagyományos technológia sokkal ártalmasabb lenne környezetünkre. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy semmit sem lehetne a tudósok, a szakemberek szemére vetni. A bioszféra pusztulásának egyetlen vétkeseivé kiáltani ki őket azonban nem lenne helyes dolog. A legfőbb, amiről beszélnünk kell, hogy a természet felhasználásának kialakult módszerei elfogadhatatlanok, sőt károsak. Nemcsak arra gondolok, hogy megcsontosodott az a nézet, miszerint a természet egy kimeríthetetlen kincsesbánya, hanem arra is, hogy mindenkor készek voltunk bármilyen ökológiai árat is megfizetni a gazdasági növekedés érdekében. Természetesen hiba lenne, ha nem látnánk, hogy ökológiai téren gondolkodásunk nincs a helyén. Az elmúlt 10—15 év alatt rájöttünk, hogy a természettel racionálisan, kíméletesen kell bánni. Ma azonban úgy tűnik, hogy ez már nem elegendő. Tovább kell lépnünk és meg kell értenünk, hogy egészséges és viruló természeti környezet nélkül szociális és gazdasági-politikai céljainkat nem tudjuk megvalósítani. Itt az ideje, hogy a természetet is embernek tekintsük, úgy kezeljük, mint a szociális-gazdasági fejlődés egyik alapvető célját. Ennek érdekében korrigálnunk kell a népgazdasági tervekben, részben pedig az ország szociális-gazdasági fejlesztési koncepciójában megfogalmazott elveinket: minden akadályt el kell hárítani a természet és a társadalom harmonikus együttélése elől. Az egyes térségek fejlettsége és ökológiai jóléte közötti szoros kapcsolat jól mutatja, hogy éppen ilyen magatartásra van szükség az ökológiai helyzet értékelése és a természet felhasználásának válságából kivezető út keresése során. Vegyünk példaként Ukrajnát! A Szovjetunió összterületének 3%-át kitevő területen koncentrálódik a termelőkapacitás negyedrésze. Az ipari termelés struktúrájában a nyersanyag- és energiaigényes ágazatok dominálnak, melyek jelentős károkat okoznak a környezetnek. Ukrajna földterületének több mint a fele (57 százaléka) szántóföld, emellett a mezőgazdasági területek nagy része különféle típusú eróziónak van kitéve. Ma a köztársaság természeti környezete az ökológiai kimerülés határán van. Olyan körülmények között, amikor a természet védelmére fordított összegeknek több mint 80 százalékát a népgazdaság által okozott károk megszüntetésére, s nem a kiváltó okok felszámolására fordítják, komoly sikerekre számítani nem lehet. Éppen ezért meg kell változtatni a természet felhasználásának feltételeit. A tudósok az alapkutatások alapján ökológiailag tiszta technológiákat dolgoztak ki, melyek társadalmi természeti ágazattól függetlenül mindenki által alkalmazhatók. Az ukrán tudósok „ajánlati csomagja” sok mindent tartalmaz. Van benne olyan típustechnológia, mely az ipari fűtőanyag és a közlekedés üzemanyagának tökéletesebb elégetését biztosítja, számos módszer a szennyvízcsatornák s a különféle ipari csatornák vizének ártalmatlanítására és tisztítására szolgál. A kutatók kidolgoztak egy olyan technológiát is, mellyel energetikai objektumok cirkuláló tápvizét lehet „újjávarázsolni”. Energetikai hőközpontok számára nagy hatásfokú, gázzal tisztító, hőhasznosító berendezést fejlesztettek ki, s többféle számítási módszert javasolnak az öntözött területek védelmére az elárasztás megakadályozására is, stb. Meggyőződésem, hogy a mai technológiák tökéletessége szempontjából az ökológiai tisztaság és veszélytelenség sokkal fontosabb kritériummá kell hogy váljék, mint az elérhető gazdasági előny. Éppen a tudósok azok, akik olyan megalapozott ajánlásokat dolgoznak ki, melyek a népgazdaság és az egyes területek strukturális arányainak távlati megváltoztatását célozzák. Ukrajna esetében szükségesnek tartjuk a bioszféra terheltségét tovább nem növelő termelés részarányának emelését. Ezenkívül a jelenlegi szakaszban a tudósok munkájának legfontosabb irányvonala a szakértői vizsgálatok színvonalának emelése a környezetre jelentős behatást gyakorló népgazdasági objektumoknál. Éppen a tudományos szakértői vizsgálat az egyik igen fontos, sőt néha egyetlen lehetőség, hogy az értelem hallassa szavát az önkény nyomásával, a hatósági egoizmussal, a pillanatnyi gazdasági gyakorlattal szemben. A Szovjet Tudományos Akadémia tudósai által végzett szakértői vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy le kell állítani a Duna—Dnyeper vízgazdálkodási létesítményével és a Dnyeper—Bug folyótorkolat duzzasztásával kapcsolatos munkálatokat. S végül, éppen a tudósok feladata, hogy matematikai modellekre és számitógépes monitoringra támaszkodva konkrét tudományos ajánlásokat fogalmazzanak meg arra vonatkozóan, hogy milyen természeti környezete legyen egyik vagy másik térségnek a gazdasági fejlődés bizonyos fokán. Matematikai modellek útján meghatározták a Csigirinszki vagy a Zaporozsjei Atomerőműben bekövetkező üzemzavar lehetséges következményeit, Ukrajnáról egy olyan térképet készítettek, melyen kiemelten szerepelnek azok az övezetek, melyek nem alkalmasak atomerőművek s más veszélyes üzemű objektumok létesítésére. Ma még nem minden esetben sikerül megfékezni a hatósági önkényt a természet felhasználását érintő kérdésekben. Pedig megszüntethető lenne, csak összes éltető elemét el kell távolítani a gazdasági mechanizmusból. A természetet pusztító döntéseknek rendkívül előnytelennek kell lenniük elsősorban maguknak a hatóságoknak a számára. Néha az is megesik, hogy az ökológiai károkat jelentősen csökkentő, hatékony technológiai döntések évekig nem tudnak utat törni maguknak sem az ipar, sem a mezőgazdaság területén. Nyilvánvalóan növelni kell azon személyek felelősségét, akik a tudományos szakértői vizsgálatok eredményével ellentétes döntéseket hoznak. A társadalmi megítélés és a glasznoszty garanciát nyújthat, illetve kell hogy nyújtson arra, hogy pozitív változások lesznek a természethez való viszonyunkban. Borisz Paton akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke 19
