Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
Gondolatok a területi vízgazdálkodási technikusok képzésével kapcsolatban* Amikor a vízgazdálkodási technikusok képzési igényeit meg akarjuk határozni, pontosítani szükséges, hogy pályatársaink — mely szakterületeken, milyen munkahelyeken fognak elhelyezkedni, — milyen kezdő, illetve perspektivikus munkaköröket fognak betölteni, — azok ellátásához milyen általános, illetve milyen speciális szakmai ismeretanyag birtoklása szükséges, valamint — a későbbiekben milyen továbbtanulási, továbbképzési lehetőség áll rendelkezésükre, illetve milyen lehetőségek kialakításáról kell gondoskodnunk. A betöltendő munkahelyek egy része a vízügyi szervezeteknél — igazgatóságok, vízügyi vállalatok, vízgazdálkodási társulatok — találhatók. Ezek a tulajdonképpeni szakembernevelő munkahelyek. Más részük — a tanácsi, a mezőgazdasági üzemi, illetve a településüzemeltetési szférákban — az egyszakemberes munkahelyek, ahol már bizonyos üzemi, vezetői, illetve igazgatási gyakorlattal bíró munkatársakat alkalmaznak. Míg az előzőek munkaerőigénye jól felmérhető, az utóbbiak számbavétele sok bizonytalanságot rejt magában, annál is inkább, mert a mezőgazdasági, vagy a tanácsi szervezetek nem egyszer fel sem ismerték az ilyen szakemberigényüket. Ezt bizonyítja az a tény, hogy mezőgazdasági üzemeink a jelentős meliorációs fejlesztések ellenére sem keresik a vízgazdálkodási technikusokat. Talán még szembetűnőbb az az állapot, ami a tanácsi átszervezés során lezajlott. Ott annak ellenére, hogy a községi tanácsok vízügyi szakigazgatási feladatai megnövekedtek, csak elvétve vettek fel ilyen szakképesítésű munkatársakat. A település-üzemeltetési szervezetek vezetői tisztségeinek betöltésénél hasonló tapasztalatokat szereztünk. Az elkövetkezőkiben ezekből a tapasztalatokból kiindulva, — az igazgatóságoknak, — a vízügyi vállalatoknak, — a jobb vízitársulatoknak célszerű lenne tudatosan felvállalni a kezdő szakemberek képzését, majd szárnyra bocsátásukat. Az igazgatóságok elsősorban a területi tanácsi szakigazgatás szakemberigényeinek kielégítésében működhetnének közre. Szükségesnek látszik az igények tárcaszintű, majd területi pontosítását elvégezni, különös tekintettel a kétszintű államigazgatásra való áttérés miatti szakemberigény-átrendeződésre. A társulatok a mezőgazdasági üzemek karbantartó és üzemelő szakember igényeinek felmérésében működhetnek közre, illetve rajtuk keresztül lehetne a * Hozzászólás a miskolci tanácskozáson kialakult vitához. gazdaságokat kellően felkészített technikusokkal ellátni. Külön kérdéskör a településüzemeltetési szervezetek vezetőszakember-ellátásának biztosítása. E szakterületen először a feladat pontosítását kell elvégezni, pl. a következők szerint: — vízgazdálkodási jellegű munkák elvégzése, = belterületi vízrendezési művek karbantartása, üzemeltetése, = intézményi víz- és csatornaművek üzemeltetése, = közműpótló berendezések ellenőrzése, bérüzemelése, karbantartása, = helyi vízkáréi hárítással kapcsolatos tanácsi feladatok ellátása — építmények, épületek, területek karbantartó sa, = tanácsi utak, járdák karbantartása, = közterületek, terek, parkok karbantartása = épületek, építmények karbantartása, üzemeltetése, — környezetvédelmi feladatok = lakossági hulladék-, szemétgyűjtés, -szállítás megszervezése, = települési hulladéklerakó telepek kialakítása, üzemeltetése, — települési folyékony hulladék szállítás, kezelés, ártalommentes elhelyezés biztosítása. A szerteágazó feladatcsoport megoldásához a vízgazdálkodási és mélyépítési ismeretanyag — környezetvédelmi alapismeretekkel való kiegészítése után — tűnik meghatározó jelentőségűnek. Szaktudásigényét mind a területi, mind a települési vízgazdálkodási technikusok kiegészítő képzésével lehet kielégíteni. A munkakör ellátásához alkalmasak a területismerettel rendelkező igazgatósági technikusok, felügyelők, illetve közműváWallati felügyelők, üzemvezetőik. A munkakörök betöltésénél az elkövetkezőkben tudatosabban és következetesebben kell vállalni a nemek szerinti megválasztást. Vannak olyan munkahelyeink, amelyek a lányok, asszonyok részére kedvezőtlenek, károsa*, vagy tiltottak, de olyanok is találhatók, amelyektől a fiúk, alkati adottságaik, vagy egyéb szempontok miatt, idegenkednek. Az előkészítő munkák közül — a geodézia, — a vízmérés és a vízrajz alapelveivel kellő mélységig, gyakorlatával kellő biztonságig kell tájékozottnak lenni. E három tevékenységgel kapcsolatos találkozás egy technikus életében gyakorlatilag kikerülhetetlen. A kellő rutin megszerzése a munkahelyen akkor biztosítható, ha a feladat elméleti megalapozottsága, munkafolyamata, műszerismerete és alapszintű kezelési jártassága biztosított. Fontos, hogy a begyakorlásra a pálya kezdetén, a pontos és megbízható munkára nevelés időszakában kerüljön sor. Itt kell megjegyezni a számítástechnikai jártasság szükségességét, legalább személyi számítógép kezelési szinten. A műszaki tervezés szakterületén — a rajzoló, — a rajzoló-szerkesztő, — a szerkesztő-tervező, — a technológus, valamint — a szervező-árelemző munkakörök egyben a szakmai pálya állomásait is jelölik. Ez a szakterület egyértelműsíti a rajzolási, az alapvető szerkezeti, rajzolvasási ismereteket, valamint igényli a technológiai képzést és továbbképzést. A munkakörök előfeltételei között a szakmai ismereteken és készségeken túl a személyiségjegyek felismerése, és a pályára való felkészítés is szerepet kap. Természetesen a más szakterületekre kerülő szaktársaink esetében is kívánalom a rajzkészség megfelelő kifejlesztése, annak során a rendes és tiszta munkára szoktatás, illetve a biztos rajzolvasás és a technológiai folyamatok megismerése, illetve elsajátítása. Az építési-szerelési munkák szervezése, irányítása, ellenőrzése a geodéziai, vízrajzi, tervolvasási, szerkezeti, valamint technológiai ismeretekre alapozva lehet sikeres. A munkaterületek a technikusokból verbuválják a munkavezetőket, művezetőket, a beosztott építésvezetőket, építésvezetőket, a szervező technológusokat, a műszaki ellenőröket. Ez a felsorolás egyben az életpálya reális lehetőségeit is bemutatja. A képzés során tudatosítani kell, hogy a kivitelezés célja a megtervezett létesítmény jó színvonalú és leggazdaságosabb megvalósítása. Annak a szakismeretek birtoklásán túl előfeltétele egyfajta „empátia" képességének elsajátítása is. A kezdő szakembernek ezen a területen rendelkezni kell: — a kitűzés, felmérés alapismereteivel és kezdőszintű gyakorlatával, — a különböző földmunkák elvégzésének, földművek építésének eszköz- és technológiai ismereteivel, a jó minőség ismérveivel, a méret-, illetve minőség-ellenőrzés módjával, rendszerével, — a víztelenítési eljárások ismeretével, — a kő, a beton és vasbeton műtárgyak, burkolatok szerkezeti követelmény, illetve technológiai rendszerének ismeretével, amit a méret- és minőségi ellenőrzési eljárások ismerete egészíti ki. Természetes, hogy ebben a feladatkörben a ducolással, zsaluzással, ács és állványozó, valamint vasbetonszerelő munkával válik teljes körűvé az eszköztár, így a szakismereti igényt is ehhez kell igazítani. A környezetvédelmi és vízügyi területi igazgatás, kezelés, fejlesztés nem 20
