Magyar Vízgazdálkodás, 1989 (29. évfolyam, 1-8. szám)
1989 / 4. szám
sági ráhatás fokozódása, részben a környezetvédelmi gondolkodás fejlődése következtében önállóan foglalkozik a hulladékgazdálkodás problémáinak megoldásával. Ezeket a kezdeményezéseket a nehéz gazdasági helyzet akadályozza. A hatósági tevékenység A környezet minőségének védelme, mint össztársadalmi érték és a parciális csoport vagy helyi érdek ütközése esetén a hatósági beavatkozásnak van helye a társadalmi érdek érvényesítése végett. Az erre feljogosított hatósági szervezet az elmúlt hat év alatt évente mintegy 1500 termelő veszélyeshulladék-kezelési tevékenységének ellenőrzését végezte el. A KVM megalakulásával a hatósági szervezet átalakult. Az elsőfokú hatósági feladatokat a jövőben a minisztérium területi szervei, a KÖVIZIG-ek keretén belül működő hulladékgazdálkodási egységek látják el. A hatósági szervek tevékenysége az elmúlt hat év munkája alapján eredményesnek minősíthető. Tevékenységük során nem csak köteleznek, tiltanak és bírságolnak, hanem segítenek a problémák megoldásában és szakmai tapasztalataikat is átadják. Ezáltal hozzájárultak azokhoz az eredményekhez, amelyeket a veszélyes hulladékokra vonatkozó minisztertanácsi rendelet végrehajtásában elértünk. A hulladékok káros hatásai elleni védelem területén kialakult jogos társadalmi igény kielégítése ma már szükségessé teszi, hogy valamennyi hulladéktípussal összefüggő tevékenység hatósági ellenőrzés mellett történhessék. Befejezés A hulladékok káros hatása elleni védelem esetében olyan anyagokról van szó, amelyek az általuk előidézhető környezeti károsodás következtében az emberi életkörülmények romlanak, ezen anyagok mérgező, fertőző hatásuk következtében egészségkárosítást idézhetnek elő. A veszélyes hulladékok kezelése, ezen hulladékokból származó környezetkárosítás megelőzése a termelők számára hat éve feladat. Ezen idő alatt — gyökeresen meg kellett változtatni az évtizedek (évszázadok) óta használt, alkalmazott, a hulladékgazdálkodási szempontokat figyelembe nem vevő termelési eljárásokat. E feladat ennyi idő alatt nem oldható meg. Ugyanakkor tapasztalható, hogy — a szennyeződési folyamatok előrehaladásával — fokozatosan növekszik a lakosság „környezetérzékenysége". Egyre határozottabb követelések nyilvánulnak meg a szennyeződés különféle formáinak felszámolása érdekében. Emellett mindenki egyértelműen elismeri, hogy a hulladékok és különösen a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása ma már elengedhetetlen feltétele fennmaradásunknak, azt azonban a lakosság többsége nem tudja elfogadni, hogy a hulladékkezelő berendezés (még esetleg akkor sem ha a hulladék a településükön keletkezik) náluk létesüljön. Ennek a szemléletnek az áttörése — tiltakozásból legalább a tudomásul vételig való eljuttatása — ma rendkívül nagy terheket ró az ezzel foglalkozó szakemberekre. Változás csak akkor képzelhető el, ha a lakosság már az oktatás alsó szintjein megszerezheti a szükséges ismertetéseket, továbbá akkor, ha tisztességes magatartást tapasztal mind a termelők, mind a kezelő berendezéseket tervező műszaki szakemberek, mind pedig a hatóságok részéről. A kialakult ellentmondások feloldására szemléletváltozásra van szükség. Ez csak akkor érhető el, ha a gyártókat, tervezőket és a környezetvédőket ugyanazok az elvek vezérlik. Dr. Árvái József Irodalom 1. Dr. Árvái József: A környezetvédelem alapjai, főbb szempontjai, feltételei, műszaki-gazdasági problémái. Mérnöki kézikönyv III. (szerk.: Dr. Palotás László) Budapest, Műszaki Könyvkiadó 1985. 2. Dr. Árvái József: A veszélyes hulladékkezelés magyarországi programja. Környezet-, Vízvédelem 1988. 3. Környezetvédelem (szerk.: Horváth Béla). Budapest, Népszava Lap- és Könyvkiadó 1988. 4. Olessá'k Dénes: A hulladékok káros hatása elleni védelem. Mérnöki kézikönyv III. (Szerk.: Dr. Palotás László) Budapest, Műszaki Könyvkiadó 1985. 5. Dr. Sümegi Mihály: Települési és termelési hulladékok. Hulladékgazdálkodás. ÉFK 1988/4. 6. Szabó László—Qlessák Dénes: Hulladékhasznosítás — szilárd hulladékok feldolgozása. Budapest, Műszaki Könyvkiadó 1983. 7. Takáts Attila: Hulladékok káros hatása elleni védelem. Kézirat, 1980. A nyíltság és a vitakultúra Ma, amikor a nyíltság kiváltotta első lelkesedés lecsillapul, a szovjet társadalom kezd arra a nem könnyű, de tisztes következtetésre jutni, hogy sokkal nagyobb az óhaj élni a demokratikus jogokkal, mint a képesség azok okos gyakorlására. — Olyanok vagyunk, mint a tanuló gépkocsivezető — mondta Vlagyimir Tkacsov, az Akadémia szibériai tagozatának automatizálási intézetének kutatója. — Erre vall az a vita, amely az altáji Katuny folyón tervezett vízerőmű körül fellángolt. Az akadémiai város már évek óta vitázik erről, egyebek között saját tagozatunk elnökségével. A környezetvédelem a szovjet közélet egyik legélénkebb területe. Hívei a legnagyobb sikert azzal érték el, hogy követelésükre leállították a szibériai folyók vizének egy részét délre továbbító sokmilliárdos terv végrehajtását. Sok helyi kampányt is folytatnak a környezetet veszélyeztető elképzeléssel szemben. Lettországban a fellépésük nyomán lemondtak a daugavpilszi vízerőmű megépítéséről, Észtországban azért folyik a küzdelem, hogy a főváros, Tallinn közvetlen közeiében ne kezdjék el az olajpala kitermelést. Szibériában az első számú kampány a Bajkál-tó védelmét célozza, a másik a katunyi vízerőmű körül folyik. — Sok neves tudós szerint ökológiailag veszélyes a katunyi terv, törvénytelen, sőt gazdasági szempontból is inkább káros, mint hasznos — magyarázta Bogdan Gavrilko, a szibériai akadémiai város matematikai laboratóriumának és a novoszibirszki környezetvédőknek a vezetője —. A terv híveinek érvei már csak azért is tarthatatlanok, mert nem vizsgálták komolyan az Altaj energiaellátásának más változatait, például azt, amely a közeli szénmezők föld alatti elgázosításával működő gázturbinás erőművet indítványozta. Hallgassuk meg a másik felet is: az Akadémia szibériai tagozatánál Natalia Pritvic, a tudományos sajtótitkár adott tájékoztatást. — A tagozat elnökségének szakbizottsága megvizsgálta a terv gazdasági és környezeti hatásait, és úgy Ítélte meg, hogy a környezetvédelmi intézkedések nincsenek eléggé kidolgozva. A közvélemény Gavrilenko képviselte alternatív elképzeléseit is áttekintette a bizottság és azokat nem találta elfogadhatónak. Mindketten elláttak anyagokkal. Ezekben vannak érvek, logika, — de talán még lényegesebb az a meggyőződés, hogy csak a saját nézetük helytálló, a másiknak nincs igaza. így újra leültünk külön-külön beszélgetni. Most elsőként Pritviccel. — A szibériai tagozat elnöke, Koptyug akadémikus egyszer úgy fogalmazott, hogy a közvélemény — laikus. Természetesen tiszteletben kell tartani a nyíltságot és a demokráciát, de nem feledkezhetünk el arról, hogy a közvélemény nem mindig hozzáértő. Az akadémiai város újságjában hosszú ideje folyik vita Katunyról, és minden érdemi javaslatot, megalapozott véleményt figyelembe vesz a bizottság is. A régi gondolkodás tehetetlensége, a múlt sztereotípiái a közvéleményben is tovább élnek. Ebből alakult ki az a szokás, hogy végig sem akarják hallgatni a másikat, nem akarják megérteni, hiszen ha így is, úgy is elutasítás a vége, akkor minek. Hogyan lehet megszabadulni az előítéletek ördögi körétől? Csak úgy, ha megtanulunk élni a demokráciával és megtanulunk kulturáltan vitatkozni. Georgij Afanaszjev (APN) 7
