Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
KÖN4VESPOLC „IMPROVEMENT IN IRRIGATION MANAGEMENT WITH SPECIAL REFERENCE TO DEVELOPING COUNTRIES'' címmel jelent meg az ICID State of — The Art (Világszínvonal) 4. sz. kiadványa Üj-Delhiben 1987 végén. Ez a könyv az ICID Magyar Nemzeti Bizottságának javaslatára magáévá tette VIZITERV dolgozók tanulmányait is, a könyv 5., „öntöző rendszerek tervezésének és igazgatásának megjavítása többcélú megközelítés által" c. főfejezetében. Rövid összefoglalásuk az alábbi. SZALAY—MARZSÓ A—GÁBRI M.: „A többcélú megoldás alkalmazása öntözőrendszer tervezése során." Annak, aki öntözőrendszer tervezésére felhívást vagy utasítást kap, tisztában kell lennie a rendszer megvalósítása indítékaival. Ezek főleg feltevéseken, általános tényeken, nyersen megfogalmazott igényeken és enyhén méretezett pénzügyi lehetőségeken alapulnak. Éles megfogalmazásuk függ a projekt méreteitől. Nagy — többezer hektáros — projektek tévesen megfontolt gazdaságossága helyrehozhatatlan hibákat idézhet elő. A helyesen megfogalmazott többcélú megoldás — melyet a hosszú tapasztalattal rendelkező szerveknek ismernök kell — szükséges azoknak a fő szempontoknak a kiválogatásához, melyek sikeres projekthez vezetnek. Egy projekt tervezés több célúnak nevezhető, ha rendelkezik átfogó szellemi állásfoglalással és annyi szakmai ágazati/speciális területet ölel fel, amennyi csak lehetséges és ha semmilyen, a projektet befolyásoló tényező — bármilyen ezeknek a kapcsolata és irányzata — nem marad tisztázatlanul. A tanulmány azután összevontan ismerteti a befolyásoló tényezők meghatározásának a fő lépéseit. Fenyegető tapasztalatok igazolják, hogy a felsorolt lépésekben foglaltak sem nem szükségtelenek, sem nem jelentéktelenek. GÁBRI M.: „A dinamikus szemlélet érvényesítése öntöző- és környezetvédelmi rendszerek tervezése során a sivatagosodás megakadályozására és a korszerű irányítás érdekében. Ismert tény, hogy a mezőgazdasági öntözés ma a világ jelentős része számára a túlélés modern tudománya. Civilizációk tűntek el a helytelenül folytatott öntözés elhalásával, egyik arid és félarid viszonyok között a folyamatosan jövedelmező, intelligensen gyakorolt és irányított öntözött mezőgazdaság létfontosságú néhány fejlődő nép számára. Az utolsó évtized tragikus eseményei az afrikai—ázsiai éhínségre terelték a közvélemény figyelmét. A magyar vízügyi szolgálat — amely az említett országokban is évtizedek óta széles körű sikeres tevékenységet folytat — tervezési munkája magas színvonalú és minden szempontból megfelel a nemzetközi előírásoknak. A tragikus események e munka bizonyos szemléleti kiegészítését igénylik. Az élelmiszer segélyek és a szervezett jótékonyság nem oldja meg a fejlődő országok éhínség-problémáit. A szárazság okozta éhínség okai feltárásának és az ellene való sikeres harcnak az egyetlen eszköze a jól tervezett, szervezett és irányított ösztönző projekt. A víz hiánya mellett nagyon sok esetben az emberi tevékenység az oka a környezet romlásának és az éhségnek. Az ember nem csupán az áldozata, hanem előidézője is a sivatagosodásnak. A dinamikus szemlélet nem valami képlet, vagy pontos módszer, hanem az egész munka során lépésről lépésre követendő feltáró és oknyomozó vezér elv. A hagyományos tervezési módszer egyik fázisa általában az adott helyzethez tartozó adatok hoszszú sorának a statikus, statisztikus kiértékeléséből áll. Az új szemlélet szel-287 oldal, 76 ábra, 29 táblázat. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1987. A Szerző rokonszenves szerénységgel vezeti be művét: „E könyv azoknak szól, akik nem a vízgazdálkodással foglalkoznak, semmiféle szakmai kapcsolatuk nincs a vízzel, csak mint magánemberek, fogyasztók, használók, áldásait élvezők, szennyező vagy kellemetlen megnyilvánulásait tűrök kerülnek vele kapcsolatba.” Ez az előszó helyesbítésre szorul; mert szórakoztatva tanító, tanulságos olvasmány ez nemcsak a művelt nagyközönség, hanem a jelentős létszámot, még inkább szellemi kapacitást képviselő vízügyi szakembergárda számára is. Szórakoztató jeliegűnek tartom a könyv első negyedét. Ebben először a Föld (a „kék bolygó") egészének vízkészletével, természeti és ember által befolyásolt, társadalmi körforgásával foglalkozik. Majd végigfut az ember és víz kapcsolatának a változásain az ókortól a közelmúltig — szemléltetve a vízért és a víz elleni küzdelem térés időbeli változékonyságát, kiemelt figyelmet szentelve az ősi civilizációklemében a jelenlegi helyzethez tartozó előzmények folyamatának a dinamikáját és trendjét is fel kell ismerni. E felismerés szellemében kell összegyűjteni oly hosszú időre visszamenőleg, amennyiről csak lehet mindazokat a környezeti, ökológiai, mezőgazdasági, mérnöki, társadalmi-gazdasági stb. mozgásokra és helyzetekre stb. vonatkozó adatokat, amelyek a sivatagosodás, sivatagosítás és az éhínség elleni harcban befolyásolják, alátámasztják a tervezők munkáját. Ezeket az adatokat egymással összefüggésben kell kiértékelni. A tanulmány felsorolást nyújt a kiértékelés egyes lépéseiről. A kiértékelés ismeretében meg kell állapítani, hogy a folyamat milyen állapotában (csökkenő, közepes, erősödő) létezik ma a környezeti, ökológiai, technikai, társadalmi-gazdasági célja a jövendő projektnek. Erre alapozva kell a tervet úgy elkészíteni, hogy a gazdaságosan legkedvezőbb követelményeket teremtő tervezett művek a terület legkedvezőbb eltartóképességét teremtsék meg tartósan, mind a népesség, mind a termékek számára. A tervcsomagot ki kell bővíteni, hogy határozott előírásokat tartalmazza a környezetvédelem érdekében a sivatagosodás, éhínség elleni küzdelem szempontjából. Evvel kapcsolatban a tervbe kell foglalni a helyszíni oktatási, mezőgazdasági extenzionista stb. munkát úgy, hogy ennek révén a helyi lakosság, a projekt jövendő irányitói és ezek hatóságai megértsék a saját felelősségüket, amelyet a projekt sikerével vagy bukásával kapcsolatban viselnek. Ennek megfelelő javaslatokat kell tenni a helyi hatóságok, sok esetben a kormányzati szervek részére is. nak (Mezopotámia, Egyiptom, Kína, India, Görögország, Római birodalom), még inkább a Kárpát-medence vízügyi viszonyainak, a lakosság és a víz egymásra hatása alakulásának. A könyv igazán szakmai mondanivalóját a további 200 oldal tartalmazza, „Korunk embere és a víz” gyűjtőcím alatt. A vízgazdálkodás általános megfogalmazásából indul ki: a természet vízháztartásának a társadalom víz iránti igényével való optimális összehangolására irányuló tervszerű, tudományos, műszaki, gazdasági és igazgatási-jogi tevékenység. Ezt a tevékenységet azután a szokásos szakterületi felosztás szerint tárgyalja, különös tekintettel a hazai helyzet kialakulására és jövőben várható alakulására. A tágyalás formája, felépítése tehát nem tér el a megszokottól, de tartalmilag sem akarja a Szerző újdonságokkal meglepni az olvasót. Nem célja, hogy e könyvből képezze magát tovább a kultúrmérnök a belvízrendezés, az ipari technológus az üzemi vízgazdálkodás, a mezőgazda az öntözés terén. De ők — és a többi vízügyi szakember — is. okulhatnak a saját tevékenységi körükön kívüli jelenSZALAI GYÖRGY: EMBER ÉS VlZ 26
