Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
A Hanság 55 kilométer hosszú és 4— 17 kilométer széles lápi birodalom, melynek egy része az ausztriai Burgenlandhoz tartozik. A Hanság földrajzi kiterjedése ugyanúgy érdekes, mint az etnikumáé. A Hány medencéjében ugyanis állandó, összefüggő települések nem létesülhettek, hiszen az építkezést nem tették lehetővé a tájegység földrajzi adottságai. Csupán a magasabb fekvésű tájakon épültek erdészlakások, kisebb majorok és állatok tartására alkalmas karámok, akiok. Becslések szerint a Hanságból élt közel 200 000 ember, s csupán ezeknek 1%-a élt ténylegesen a Hanságban. Voltak olyan faluk, amelyek területének jelentősebb része a lápmedencére esett, de voltak olyanok is, amelyek a medencén kívül épültek. A hansági víz mindig vonzotta az embereket. Ahol fa és nád termett, könnyebb volt az építkezés; ahol hal és vad akadt, volt alapja a megélhetésnek. A Hanság peremi kaszálók pedig bőséges takarmányt biztosítottak az állattartáshoz. A fűzfavessző és gyékény lehetővé tette a mindennapi költőpénz előállítását is. A honfoglalás előtt itt letelepedett népek már tudták, hogy a táj ellensége nem a túlzott víz, hanem az időnkénti szárazságok. A kiszáradó tőzegtalaj nem látta el vízzel az élővilágot, hanem szárazság idején kiszikkasztotta a felette díszlő hasznos növényeket. Nemcsak a halak fogytak, hanem a legelők, kaszálók hozamai is. így érthető, hogy a Hanság lakói csatlakoztak a Rábaköz lakosságához, akikkel együtt Nicknél fűzrőzsékkel elgátolták a Rábát és vízlépcső segítségével megemelték a vizet és beleszorították egy természetes bifurkációba. A Hanság hasznosításának legősibb lehetősége a halászat és a pákászat volt. Híres lett a hansági csíkos káposzta, amiről később erdőrészt is elneveztek. (Csíkoséger). A nagy uradalmak által öntöztetett és karbantartott rétek egy részét a nagygazdaságok részesen vagy pénzért használhatták, továbbá „licitákon" értékesítették. Ez időben „nagy foga" volt a szénának. A rétek holdja kétszeri kaszálásra ötven mázsa szénát is hozott. Ez már lehetővé tette 8—10 szarvasmarha tartását. Ha a széna meghaladta a házi szükségletet, könnyen értékesíthették. Bécs is közel volt, ahol a katonaság jó vevőnek számított, és ne feledjük azt se, hogy még századunk elején is lovak húzták a bécsi „villanyosokat". Szinte hetente mentek szénásszekerek a hanságperemi falvakból Bécsbe. Már a lovak is ismerték az utat, kocsmai betérőket, sőt az utcákat is, ahol a szénát a vevők átvették. Visszajövet a hanyiak hozták a sót, cukrot, és még a kultúrát is. A szénát szállítók megfigyelték az osztrák falvakban az ott élők lakáskörülményéit, munkamódszereit, azaz az emberek életmódját. Bizonyítékai ennek az egykori Sopron megyei községek rendezett házai, utcái és lakosságának kultúrája. A széna hasznosult, ám nem kevés vesződség volt vele. A szénakaszálás, forgatás, gyűjtögetés a legmelegebb időszakra esett, amikor rajzottak a szúnyogok, és vágtak a bogácsok. Napközben nem volt tanácsos állatokkal közlekedni, hisz a bogácsok véresre mardosták a lovakat, teheneket. A széna behordását éjfél után végezték, vagy gondosan összeboglyázva téli napokra hagyták. Télen könnyebb volt a szállítás a nagy faszánokkal. A magyarok lakta Alsó-Hanság népe kizárólag kézzel aratott. Az északi peremén élő németek már az első világháború után átalakították aratásra a fűkaszáló gépeiket és a szomszédokkal egyetértésben egy-egy géppel naponta öt hold gabonát is (learattak. Az aratást követően végezték a második széna kaszálást, majd a télifa betakarítását. A parasztság magának is vásárolt ágfát, tüsköt, de főleg fuvarozott más vevőknek, hogy szert tegyen készpénzre. Időközben elvetette a következő év kenyér vetőmagját, majd betakarította a kapásnövények terméseit, így a kukoricát is, amit koszorúikba fonva akasztottak a gádor mellé. A cukorrépát legtöbbször már a hó alól ásták ki, hogy minél több ideje legyen a hízásra. A répa elszállítását követte a favágási szezon. A parasztság fűrészenként hármas, tízes vagy húszas csopor-Hansági mesterségek a lébénymiklósi múzeurr Hanság lecsapolása 14 A század eleji Hanság és művelői
