Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
Lószerszámok a mosoni sikon tokba szerveződött és így végezte a nehéz fakitermelő munkát. Esőben, hóesésben az emberek nem hagyták el otthonaikat, pihentek és erőt gyűjtöttek a következő feladatokhoz. Ez a program az önálló gazdákra vonatkozott, s egy évre szólt. Éltek a Hanságban nincstelenek is, akik szerződéses munkát vádoltak a környékből, de jöttek Zalából és Mezőkövesdről is. Ök tavasszal érkeztek és ősszel menHansági madarak és állatok (Szaiff János gyűjteményéből) tek vissza lakóhelyükre. E néhány hónap alatt igyekeztek megkeresni a télirevalót családjuknak. Nagyon takarékosan éltek. Igyekeztek a fejadagból minél többet félretenni. Gyakori volt az elhagyott istállókban kialakított tömegszállás női és férfi szakasszal. Néha annyira takarékoskodtak az élelemmel, hogy egy darab kenyérrel, hagymával mentek dolgozni. Őket az otthonmaradottak gondja kényszerítette a számukra káros takarékosságra. Keresetük gabona, liszt, burgonya, zsír, szalonna, bab, hús, zöldség és bizonyos készpénz volt. Az 1930-as évek elején kialakult gazdasági válság súlyos munkanélküliséggel járt együtt. Csupán néhány jó szívű erdésznek és gazdatisztnek volt köszönhető, hogy a Hányban segítettek a munkanélkülieken. Ekkor vezették be a padló- és deszkametszést, a fa úsztatást a Rábcán és a Répcén, valamint az úgynevezett kutyázást az égererdőben. Ez utóbbi érdekes munkaművelet volt, mert a faanyagot „repülő vágányokon" (mozgatható, állítható, arrébb vihető síneken) kis vágánykocsikban kellett kézierővel kitolni. Nehéz munka volt, de egyedüli megoldás arra, hogy a fülledésnek kitett ipari faanyagot idejében kiszállíthassák. Az egyéni parasztság és az idénymunkások mellett nagyon fontos szerepet töltött be a cselédség. Őket Szent Mihály napján fogadták és bocsátották el a nagygazdaságok, összes keresetük 800—900 pengő volt, amely megegyezett 40—50 mázsa búzával, vagy 6—7 kerékpár árával. A cselédség jobb gazdáknál, uradalmaknál padlás, szobakonyhás lakást kapott ingyen. A szerényebb módú uradalmaknál levők közös konyhával egy-egy földes szobát kaptak. Megoldották a gyermekek taníttatását, részesültek ingyenes orvosi és kórházi ellátásban. Az iskolából kimaradt fiúk kimehettek a földekre gyomlálni, markot szedni ... Az értélmesebbje lehetett telefonos, vagy valamelyik segédtisztnek „kiskocsisa", aki hajtotta a lovat a kisvasúti kocsi előtt. Ha megnősült, kettes fogatot kapott és beállhatott a teljes értékű cselédsorba. A kisparaszti birtok folyamatosan aprózódott. Bármilyen foglalkozású volt is a gyerek, földrészét örökölte. Így történhetett meg, hogy húsz holdas gazda ritkán akadt, annál több volt a kettő, öt holdas. Közösen sem gépet, sem fogatot nem használtak, még közeli rokonok sem, pedig nem tudták egyénileg kihasználni a lókapát, kaszálógépet, gereblyét. A mindennapi gondokkal küszködő parasztság amint jó lóra tett szert, illetve lovakra, igyekezett azokból anyagi hasznot húzni. A Hanságban a széna tette lehetővé, hogy az állattartó parasztság kissé felemelkedett az országos átlag fölé. Más volt a Felső-Hanságban élők helyzete. E területen a birtokmegoszlás már a múlt században megállapodott. A németajkú lakosság családonként egy gyermeket kitaníttatott, egy leányt „kistafírozott', a legkisebb fiú pedig örökölte a birtokot. így együtt maradt a vagyon. Lehetőségük adódott a gépesítésre is. Földjeik mellett általában 5—10 hold rétet béreltek az uradalomtól, amelyet lóvontatású kaszálógéppel vágtak, arattak és lógereblyével takarítottak össze. A kukoricát az udvarokon álló górékban tárolták. Házanként 8—10 szarvasmarhát tartottak és ennél több sertést. A tejhozamot saját vaj- és sajtgyárukban dolgozták fel. Ezáltal az országos tízfilléres tejárral szemben 14—15 fillért is elérhettek. A Hanság hasznosítása elsősorban a mezőgazdaságon alapult, de ipari vonatkozásai is voltak. Az első világháború végén megkezdődött a tőzegtermelés, majd kendergyárat hoztak létre. Bősárkányi kezdeményezésre a lakosság gyékény és csuhé anyagból iparművészeti rangot is elért: szatrokat, táskákat készített, amelyeket szövetkezeti alapon értékesített. Büki Attila 15
