Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 3. szám

lehet enyhíteni. A nem hasznosítható, s különösen a veszélyes hulladékokat úgy kell kezelni és elhelyezni (tárolni), hogy az a felszíni és a felszín alatti vízkészletet ne szennyezhesse, a vízügyi létesítmények fenntartását és üzemeltetését ne zavarja.

A környezetvédelmi követelmények közé tartozik, hogy a vízgazdálkodást a természeti értékek sérelme nélkül kell fejleszteni. Különös figyelmet igényelnek a tájvédelmi és a természetvédelmi területek, ahol szükséges és lehetséges, a vízgazdálkodás eszközeivel is elő kell segíteni a leromlott természeti környezet javítását.

Az ár- és belvizek elleni védelem, a vízigények kielégítése és a környezetvédelmi követelmények teljesítése tervszerű, összehangolt vízgazdálkodásfejlesztést kíván. A rendszerint nagyon költséges vízügyi beruházások gazdasági hatékonyságának növelése érdekében a létesítményeket lehetőség szerint több cél kielégítésére is alkalmas formában alakítsuk ki, azaz többcélú vízgazdálkodási rendszereket hozzunk létre. Pl. a belvízelvezető és az öntözővízszállító rendszereket — a víztározókat is beleértve — egyesített, többcélú rendszerek formájában ajánlatos kialakítani, illetve fejleszteni.

Megyénkben országos jelentőségű többcélú vízgazdálkodási rendszer lesz a Csongrádi Vízlépcső és a hozzá kapcsolódó egyéb 'létesítmények. A vízlépcső megteremti a rendszeres tiszai hajózáshoz szükséges vízmélységet, növeli a hasznosítható vízkészletet és — az esetleg mégis megépülő vízerőmű által — energiát is termel.

A Csongrádi Vízlépcső állami nagyberuházásként való kivitelezése 1978- ban elkezdődött. A jelenleg szünetelő munkálatok folytatásának időpontja bizonytalan, erre valószínűleg csak az

ezredforduló után kerülhet sor. A Csongrádi Vízlépcső megvalósításán kívül a rendszeres tiszai hajózás fontos feltételei a kikötők, amelyek közül a szegedi medencés kikötő építése folyamatban van. A nemzetközi víziúthoz való csatlakozás révén a megye gazdasági föllendülését nagyban növelné a szintén többcélú Duna—Tisza Csatorna, melynek megvalósítása a Csongrádi Vízlépcső elkészülte után válhat esedékessé.

Reméljük, hogy Csongrád megye hosszú távú vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciója betölti szerepét, azaz elősegíti a rövidebb távú és az egyes részterületekre vonatkozó vízügyi feladatok helyes, a nagy egészbe jól beilleszkedő megoldását s a végrehajtás fontossági sorrendjének megállapítását.

Dr. Simády Béla—Kardos Imre

Á Kiskörei Vízlépcső és tározó

rendszerének hasznossága

üdülési és idegenforgalmi szempontból

A másfél évtizede üzembe helyezett műszaki létesítmény — emberi hasonlattal élve — átélte gyermekkorát. Több szempontból megismerhettük jó és kevésbé kedvező hatásait. Bonyolult közgazdasgi elemzés nélkül is megállapíthatjuk, hogy az általa biztosítható vízkészlet-többlet felbecsülhetetlen érték a Tisza-völgy társadalmi és gazdasági fejlesztése szempontjából. Nélküle az ipar és a mezőgazdaság biztonságos fejlesztése el sem képzelhető, mert a mai termelési technológiák már néhány nap, esetenként néhány óra vízhiányt sem bírnak el.

Nem kell elhallgatni azonban azt sem, s ez nem kritikája a nagy műnek, hogy a tervezett hasznosítás nem valósult meg maradéktalanul, amely kedvezőtlenül hatott egyes műszaki létesítmények kihasználtságára, hatékonyságára. Ennek legfőbb oka, hogy a beruházás előkészítése óta a társadalmigazdasági változások miatt lényegesen módosultak az eredeti clkitűzések. Elegendő említeni a tervezett öntözésfejlesztés elmaradását. (Eredeti célkitűzés az volt, hogy az öntözésbe vont területek kiterjedése a Tisza-völgyben 1985- re eléri a 480 ezer hektárt.)

Mivel ennek ma már nincs realitása, a távlatilag 400 millió m3 víz tárolására tervezett tározó belátható időn belül — alacsonyabb duzzasztási szinttel — csak 120 millió m3-es lesz. (A tározó 127 km2-es kiterjedésével a Balaton után így is az ország legnagyobb vízfelülete, ötszöröse a Velencei-tónak.)

Mivel a Tisza-völgyi vízkészlet nagyobb arányú hasznosításának gazdasági szükségessége néhány évtizeden belül nem valószínűsíthető, ezért a meglevő adottság járulékos hasznosítására célszerű törekedni. Elsősorban az üdülés, idegenforgalom, víziturizmus, vízisport, sporthorgászat — egyszóval a „humán hasznosítás” irányába. (E gyűjtőfogalom a jövőben még további lehetőséget takar.)

Lényegében nem új ez a gondolat, mert az üdülésfejlesztés az alapfeladatok között is szerepelt. Kormányhatározat kötelez bennünket, hogy „a tározót üdülési és idegenforgalmi, valamint vízisport céljaira is hasznosítani kell”. Az aktualitást és a lehetőségek körének a bővítését az adja, hogy nő az üdülési jellegű hasznosítás irányából jelentkező igény, a lehetőségek pedig sokszínűbbek. Ezért időről-időre érdemes átgondolni teendőinket.

Ilyen nézőpontból — mint a Középtiszavidéki Intéző Bizottság (KIB) elnöke — szeretném gondolataimat közreadni azzal a jószándékkal és céllal, hogy ezekből a humán jellegű törekvésekből mindenki akkora részt vállaljon, amekkorára csak képes. Nagyok még a tározó mentén és a tározón belül a fel nem tárt lehetőségek. Ezek felismerését, fejlesztését más munkákhoz kapcsolva az érintett tanácsi és vízügyi szervekkel együtt céltudatosabban szorgalmazhatnánk és tehetnénk. A kibővült hatáskörű Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Hivatal a területi szerveikkel, a helyi lakosság (érdekeltek) bevonásával sokat tehetnek. Ezekben a helyi jellegű, de nagyon fontos fejlesztésekben felhasználható az a másfél évtizedes tapasztalat, amely az üzembehelyezés óta nemcsak műszaki jellegű, hanem a természeti jelenségek, változások mérése, regisztrálása, megfigyelése során került birtokunkba. Pénzben nem kifejezhető értékek ezek csakúgy, mint az sem, hogy a tározótérben a szárazföldi (hullámtéri) élettér vízi élettérré való átalakulásának folyamata előrehaladott (végbement?). Lényegében kialakult a vízi élettérre jellemző növény- és állatvilág, gazdag madárvilág, mikroszervezetek, melyek összességében elősegítik a víz öntisztulását, ezzel a vízminőségre is kedvezően hatnak.

Fejlesztéseink során továbbra is elsődleges szempont, hogy a műszaki létesítmények rendszere biztosítsa a mindenkori vízhozamok (árhullámok) levezetését, növelje az árvízvédelmi biztonságot, a hajózás, és vízleadás jobb feltételeit, kedvezően hasson a víz minőségének védelmére, javítására és a sokirányú egyéb vízgazdálkodási szempontokra. Ezen érdekek sérelme nélkül viszont bátrabban bővíthető (bővítendő!) a lakosság széles körét érintő humán jellegű fejlesztések köre. Ezek kezdeményezéséhez, összehangolásához egységes értelmezés, komplexebb és humáncentrikusabb gondolkodás, nagyobb öntevékenység és közös cselekvések egész sora szükséges. Ezektől lesz többcélúbb, emberközpontúbb, hasznosabb e természetesnek tűnő, csodálatos emberi alkotás. Eszmei értékét növeli, hogy itt és csak itt található kicsit a múltat tükröző és a jövőbe mutató romantikus Tisza-táj.

5