Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
Ellátott lakosok ( % ) A közüzemi vízellátás és a csatornázottság (szennyvíztisztítás) változása Csongrád megyében új ipari igényeket, sőt a régiek egy részét is — az értékes felszín alatti vízkincs védelme érdekében — lehetőleg ismételt vízfelhasználással és tárolók építésével, illetve nem ivóvízminőségű vízből (felszíni víz, talajvíz) elégítsék ki. A mezőgazdasági vízigények a majorokban, valamint az öntözéses gazdálkodás és a halgazdálkodás során merülnek fel. A megye 160 nagyobb majorjában a vízellátást biztonságosan megoldották. A mintegy 70 ezer m3-es napi víztermelő kapacitás a távlati igények kielégítésére is alkalmas. Az öntözés terén jelentős előrehaladásra van szükség. A 20 ezer hektárnyi öntözésre berendezett területet — az anyagi lehetőségek függvényében — 80 ezer hektárra, a mezőgazdasági földterület 26%-ra kelj növelni, összhangban a vízrendezés fejlesztésével. Ehhez az öntöző főművek vízszállító-képességét kb. 30%-kal indokolt növelni és több öntözővíz-tározót is létre kell hozni. A halgazdálkodás (több mint 3000 hektárnyi halastó) vízigénye a vízminőségi követelmények fokozottabb figyelembevételével elégítendő ki. Az öntözőrendszerek fejlesztése újabb halastavak létesítésére is lehetőséget ad, Csongrád megye hazánk hévizekben leggazdagabb megyéje. Az 1986-ban meglevő 118 hévízkút közül 92 kút 60 °C-nál melegebb hévizet szolgáltat. A hévizek hasznosítása egyrészt gyógyászati, másrészt energetikai célú. A gyógyászati hasznosítás mai színvonala elmarad a lehetőségektől, tehát — ahol az egészségügyi feltételek is adottak, illetve megteremthetők — fejlesztést kell célul kitűzni. A geotermikus energia hasznosításának, mely főképp a megye mezőgazdaságában terjedt el (üvegházak, fóliasátrak stb. fűtése), a hőenergia jobb hatásfokú, többlépcsős hasznosítására kell törekedni. A városokban — hévíz-távfűtő hálózat létrehozásával —■ fokozni kell a kommunális célú hasznosítást. A megye összes energiafelhasználásában a geotermikus energia arányát a jelenlegi 7°/0-ról kb. 10%-'ra célszerű növelni. A rétegenergia fönntartása és a környezet megóvása érdekében a használt hévizeket a hévíztároló rétegekbe vissza kell sajtolni. A környezetvédelmi követelmények közül legfontosabb a szennyvizek elvezetése (a települések csatornázása) és tisztítása. Ezek közvetlenül elősegítik a közegészségügyi helyzet javítását és a vízkészletek védelmét. Csongrád megyében a szennyvíz-elhelyezés színvonala jóval elmarad a vízellátás színvonalától, s egyben az országos átlagtól is. Az 59 település közül csupán 13-ban van szennyvízelvezető csatornahálózat, ami a városokban sem teljes, a községeknek pedig csak a központjára terjed ki. A csatornával ellátott lakosok aránya 37% (1. ábra). A szennyvízelvezető rendszerek fejlesztésére nagy erőfeszítéseket kell tenni. El kell érni, hogy a szennyvízelvezetés fejlesztési üteme haladja meg a vízellátás fejlesztési ütemét. Az ezredfordulóig további 15 települést szükséges (legalább részlegesen) csatornázni. A továbbiakban pedig azt kell célul kitűzni, hogy minden település központjában kezdődjön meg a csatornázás. A közcsatornával ellátott lakosok aránya 2000-re legalább 50% legyen. A megye Duna—Tisza közi homokos vidékén — a települések központján kívül — a szennyvíz elvezetésére (és egyben tisztítására) közműpótló, korszerű egyedi megoldásokat célszerű alkalmazni. A szennyvizek tisztítása terén is nagy az elmaradás. A megyében keletkező összes szennyvíznek csak kb. 10%-a részesül megfelelőnek minősíthető tisztításban (2. ábra). A kommunális szennyvíztisztítás fejlesztését a befogadók terhelhetőségének figyelembevételével, differenciáltan kell megoldani. Fontos feladat a városokban meglevő szennyvíztisztító kapacitás növelése, Csongrádon és Makón a biológiai tisztítóegység létrehozása. Szeged szennyvizeinek tisztítását — a csatornahálózat fejlesztése, az ipari előtisztítok megépítése és a szenyvíznek a Tisza sodorvonalába való bevezetése, mint legsürgősebb teendők elvégzése után — napirendre kell tűzni, és élső lépésként egy mechanikai fokozatú tisztítótelepet kell létesíteni. A biológiai tisztítás szükségességét a vízminőségi viszonyok távlati alakulása és a vízhasználati igények függvényében lehet majd eldönteni. Ahol a lehetőségek adottak, a szennyvizek természetes tisztítási eljárásait (szennyvízöntözés stb.) célszerű előtérbe helyezni. A szennyvíziszapokat — bizonyos fokú kezelés után — a mezőgazdaságban érdemes hasznosítani. Az ipari és a mezőgazdasági telephelyeken belüli vízgazdálkodás fejlesztésével 2000-re el kell érni, hogy e helyekről káros szennyezőanyag a környezetbe ne kerülhessen. A szilárd és a folyékony hulladékok elhelyezési gondjain elsősorban a hulladékszegény technológiák elterjesztésével és a hulladékok hasznosításával f Szegedi medencés kikötő építése 4