Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 3. szám
CSONGRÁD MEGYE vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciója Az Alsó-Tisza mentén elterülő Csongrád megyében a sajátos természeti adottságok és a viszonylag fejlett társadalmi-gazdasági környezet miatt a vízgazdálkodásnak kiemelkedő fontossága van. A megye területének több mint felét, öt várost (köztük Szegedet) és 23 községet fenyegetnek a folyók árvizei. A belvízkárok az 1970-es években több milliód forintra rúgtak. Időnként a mezőgazdasági termelés biztonságát súlyos aszályok ingatják meg. Az 1983 év óta bekövetkezett aszálykár meghahaladja az egymilliárd forintot. Az erőteljes városiasodás és az ezzel párosuló iparosodás (főként az élelmiszeripar térhódítása) a vízellátással szemben fokozott mennyiségi és minősági követelményeket támaszt. A vízellátás indokolt fejlesztése növekvő feladatokat ró a csatornázásra és a szennyvíztisztításra. A megye természeti adottságai a Tisza komplex hasznosítását és a gazdag hévízkészlet jobb kihasználását kívánják. A vázolt főbb vízgazdálkodási feladatok megoldását különféle szakágazati koncepciók és egy-egy kisebb térségre vonatkozó konkrét fejlesztési tervek segítették elő. Ezek sorából külön kiemelésre kívánkozik a megye hosszú távú vízrendezés-fejlesztési koncepciója, melyet az ATIVIZIG 1976-ban készített el, s melynek megvalósítása időarányosan halad. Hiányzott azonban egy olyan átfogó tanulmány, mely a vízgazdálkodás teljes körét és a megye egész területét felöleli, s 15—20 éves távra kitűzi a vízgazdálkodási feladatok irányvonalát. A Csongrád megyei Tanács megbízására az elmúlt években az ATIVIZIG- nél egy ilyen jellegű munka készül él. A megyei vízgazdálkodás-fejlesztési koncepció kidolgozásába több tudományos intézetet (MTA Regionális Kutatások Központja, BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete, VITUKI) és helyi intézményt (vízművek, KÖJÁL stb.) is bevontunk. Fölhasználtuk az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet, az OMFB által összeállított legújabb országos vízgazdálkodás-fejlesztési koncepciókat és figyelembe vettük a megyei hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciókat is. Az elkészült koncepciót — több lépcsőben — számos társadalmi szervezet (a Hazafias Népfront, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, a helyi tanácsok különféle bizottságai) megvitatták és véleményezték. A koncepciót — 1987 decemberében — Csongrád Megye Tanácsa jóváhagyta, a vízgazdálkodás ezredfordulóig történő fejlesztéséhez alapdokumentumnak tekinti. A fejlesztések sorában az egyik legfontosabb teendő az árvízvédelmi biztonság növelése. Az átlagosan száz évenként egyszer előfoduló árvizek elleni biztonságos védelem követelményének a 313 km hosszú árvízvédelmi fővédvonal 77%-a felel meg maradéktalanul. Mintegy 74 km-es töltésszakasz szorul fejlesztésre, főként a Maros jobb partján. Az árvízvédelmi töltések állékonyságát több helyen folyószabályozási beavatkozásokkal is növelni kell. A belvízvédelmi biztonságot a mezőgazdasági művelés alatt álló területeken és a települések belterületén egyaránt fokozni kell (lényegében az 1976-os vízrendezési koncepció szerint), összhangban az általános területfejlesztési és településfejlesztési tervekkel. A soron levő legfontosabb feladat a Tisza—Maros-zugi munkák befejezése és a Tisza jobb parti mélyártéri terület, valamint a Szentes környéki térség vízrendezési helyzetének javítása. Csongrád megyében a korszerűen vízrendezett terület 1986-ban 100 ezer ha volt. 1990 végéig további 70 ezer hektár vízrendezését kell megoldani, 200-ig pedig a Duna—Tisza közi homokhátság magasabb fekvésű területeinek komplex vízrendezésére is szükség lesz. A lakossági vízigények kielégítése a megye területén 100—600 m mélységben mindenütt megtalálható gazdag és általában jó minőségű rétegvízkészletből megoldható. Mivel ez a készlet egyre fogy (ezt a rétegenergia csökkenése régóta jelzi), takarékosan kell fölhasználni. Csongrád megyében az ivóvízellátás színvonala 1986-ban az országos átlagnál magasabb: a lakosság 87%-a van vezetékes ivóvízzel ellátva. A célkitűzés az, hogy 2000-re mindenki egészséges ivóvízhez jusson. A belterületen élő teljes 'lakosság vezetékes ivóvízzel való ellátása különösebb nehézség nélkül megoldható. A várhatóan távlatban is közel 10% arányú külterületi (tanyai) népesség vízigényét — a ma még általánosan használt ásott kutak helyett — kis mélységű fúrt kutakkal, vagy palackos ivóvízellátással kell kielégíteni. A közműves vízellátásba lehetőleg az összes belterületi lakást be kell kapcsolni. E célkitűzések érdekében, valamint a településekhez tartozó intézményi, ipari és mezőgazdasági vízszükséglet kielégítésére a közüzemi vízművek napi 216 ezer m3-es termelési kapacitását közel 280 ezer m3- re szükséges fejleszteni, miközben az ipari és a mezőgazdasági vízhasználat arányát jelentősen csökkenteni kell (ezeket lehetőleg nem ivóvíz-minőségű vízzel kell ellátni). A vízvezeték-hálózat hosszát 20%-kal, a tárolómedencék térfogatát 50%-kal kívánatos növelni. A fürdők vízellátásánál a vízvisszaforgatásos rendszerek széles körű bevezetésére kell törekedni. A fürdőket — a rentabilitás javítása érdekében — komplex szabadidő-központokká kell fejleszteni. Szegeden a Forrás SZOT gyógyszálló mellett korszerű gyógyfürdőt kell létrehozni, A lakosság üdülési és sportolási lehetőségeinek növelését, valamint a hazai és a külföldi idegenforgalom fejlesztését a folyók kijelölt parti sávjainak célirányos rendezésével, másrészt új vízfelületek (üdülőtavak) létrehozásával is kell segíteni. Az ipari vízigényeket részben saját mélyfúrású kútból, részben a közüzemi hálózatról elégítik ki az üzemek, legtöbbször ivóvízminőségű vízzel. Az ipar átlagos napi vízfogyasztása 70 ezer m3, az ismételt vízhasználat ennek közel kétszerese. Az ipari termelés várhatóan mérsékeltebb ütemű növekedése miatt a vízigények is csak szerény mértékben fognak növekedni. Lényeges, hogy az 3