Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 2. szám
A Bos—Nagymarosi Vízlépcső építésével kapcsolatos régészeti feltárások a Dunakanyarban A közelmúltban számos újságcikk és riport foglalkozott már ezzel a témával, így köztudott dologgá vált, hogy a Bős—Nagymarosi Vízlépcső megépítésével az érintett területen számos régészeti lelőhely vált veszélyeztetetté. Sajnos nem egy esetben a lelőhely teljes pusztulását is magával vonja. Jelen ismereteink szerint az érintett területen több mint 100 régészeti lelőhely veszélyeztetett, de a föld mindig rejtegethet meglepetéseket számunkra. Az átkutatásra váró terület óriási, s amit most nem tudunk megmenteni, lehet, hogy az örökre elvész a tudomány számára. Ezért ezeknek az emlékeknek a megmentése sürgős feladatává vált a szakembereknek. Persze, bármilyen nagy igyekezettel is történnek a feltárások, s ha elegendő pénz is áll a régészet rendelkezésére, csak a legfontosabb lelőhelyeket tudjuk megkutatni, hisz a feltáró munka jellegénél fogva lassú tempót követel. A Dunakanyar, mint tájegység, a Kárpát-medence történetében a legősibb időktől kezdve fontos szerepet játszott. Kiemelkedő szerepet képviselt a római korban, amikor a Duna vonala a birodalom ÉK-i határát képviselte. Az Al-Duna kivételével az egész római birodalom területén nem találunk olyan sűrű őrtorony hálózatot, mint itt a Dunakanyarban, mely a terület hadi jelentőségével magyarázható. Számunkra talán még fontosabb szerepet képvisel a középkorban, amikor ez a hely a magyar királyság központjává fejlődött. Az Árpádkori királyaink idejében Esztergom az ország fővárosa, s sokáig itt működik Magyarország első és egyetlen pénzverdéje. Kiemelkedő szerepét a Kárpátmedencében elfoglalt központi helyzetén túl, jó forgalmi fekvése is indokolja. Hisz épp a Duna folyó és a Dunába beömlő mellékfolyók, az Ipoly és a Garam vízi útjai, valamint a völgyében haladó szárazföldi utak tették jelentőssé. Ezek az útvonalak Esztergomnál keresztezték egymást, s a Várhegy lábánál levő átkelőnél lépték át a Dunát, s haladtak tovább a szárazföldön. A jelzett útvonalak egy része (pl. a Dunavölgyi) a kontinens fő útvonalaihoz csatlakoztak, mások a Kárpát-medencén belül játszottak szerepet, de egyaránt úgy hadászati, mint kereskedelmi szempontból igen fontosak voltak. Mindezek a kedvező adottságok magyarázzák, hogy a tárgyalt területen a Duna partvonala az őskortól kezdve folyamatosan és sűrűbben volt lakott az országos átlagnál. A régészeti lelőhelyek ismertetésére itt nem áll módomban kitérni, de azok egy része (Esztergom környéke) jól követhetők az 1979-ben az Akadémiai Kiadónál megjelent Horváth István—H. Kelemen Márta—Torma István: „Magyarország régészeti topográfiája” 5. kötetében, amely részletes ismertetést ad egy-egy lelőhelyről. A vízierőművel kapcsolatos régészeti feltárások a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének irányításával kezdődtek el az 50-es, 60-as években. Ekkor kezdődött el, s ma is tart a legendáshírű római limes őrtornyainak a régészeti kutatása Soproni Sándor vezetésével. 1978-tól a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében folynak a feltáró munkák. 1978—83-ig több nagyobb lélegzetvitelű munkák kezdődtek el, melynek nagyobb része máig sem befejezett. ilyenek pl. Esztergom—Szigeten egy XI. sz.-i eredetű templom és kolostor feltárása, Esztergom—Szentkirályon Árpád-kori település részleteinek (házak, kemencék) feltárása, Esztergom—Szentgyörgymezőn kora Árpád-kori — (X— XI. sz.-i) település feltárása, Pilismarót—Szobi révnél egy hatalmas kiterjedésű őskori telep feltárása. Mindezek eredményeit szakcikkekben a „Dunai Régészeti Híradó"-ban és a „Dunai Régészeti Közlemények”-ben ismertették. 1986-ban újból elindultak a régészeti kutatások. Ez alkalommal a Magyar Nemzeti Múzeum és az OVIBER egyezménye szerint a munkálatok sürgőssége miatt a leletmentésben részt kell, A temető leletanyagából hogy vegyen minden Pest megyei és Komárom megyei múzeum, műemlék vonatkozásban pedig az Országos Műemlékfelügyelőség. így kapcsolódott be a Magyar Vízügyi Múzeum is a régészeti leletmentő munkálatokba. 1987-ben az építkezés miatt Visegrád—Lepencén folytak a legsürgősebb munkák, ahol a Mátyás király Múzeum munkatársai a kora rézkortól az Árpád-korig több kultúra emlékeit tár-A templom kiszedett árka a temető egy részével 8
