Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 2. szám
Regionális vízminőség-vizsgáló laboratórium Szolnokon A társadalmi termelés növekedésével együtt jelentkező gond a környezeti elemek (talaj, víz, levegő) elszennyeződése, és ezek egyenes következményeként az élővilág, a természeti táj és a települési környezet károsodása. A társadalom környezetminőséggel szemben támasztott igényei hosszabb távon csak átgondolt és következetesen betartott, környezetvédelmi politika alkalmazásával lehetséges. A vízminőség-védelem amellett, hogy egyik környezeti elem védelme sem élvezhet elsőbbséget a másikkal szemben, sajátos helyet foglal el a környezetvédelemben, hiszen valamennyi káros szennyező anyag a vizekben előbbutóbb megjelenik. A vizek tisztaságának megőrzése társadalmi feladat, amit a közelmúltig az Országos Vízügyi Hivatal, napjainktól a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium irányításával lát el a szolgálat. A vízminőségvédelem szervezete és szabályozó rendszere az elmúlt 35 évben fokozatosan fejlődött. Már az 50- es évek elején megjelent a vízjogi eljárásokat rögzítő jogszabály (2/1952. (II. 8.) Mt. sz. rendelet), amelynek egyik lényeges kitétele volt, hogy a szennyvizek csak kellő tisztítás után vezethetők a befogadóba. Előre mutató intézkedéseket tartalmazott a két évvel később megjelent MT határozat, ami az új létesítményekhez előírta a szennyvíztisztító kötelező tervezését és létesítését. Nagy előrelépést jelentett az 1964. évi IV. törvény és végrehajtási rendelete. A törvény többek között kimondta, hogy a vizek káros szennyezése és fertőzése tilos. Az 1966-ban megjelent jogszabály 5/1966. (I. 23.) Korm. sz. rendelet, a szennyezőanyagok határértékeit és a szennyvízbírság mértékét szabályozta. 1967-ben a progresszivitás alkalmazásának feltételeit teremtette meg a 28/1967. (IX. 3.) Korm. sz. rendelet. A vízminőségvédelmi munka erősítését a 40/1969. (XI. 25.) Korm. sz. rendelet és az azt követő 1/1969.. (XI. 25.) OVH sz. rendelkezés a különböző szennyezőanyag féleségek után külön-külön történő szennyvízbírság kiszabásának lehetőségével biztosította. 1970-ben jelent meg a csatornabírság rendelet. Az előzőekhez viszonyítva nagy változást a 28/1978. (V. 26.) MT sz. rendelet megjelenése hozott. A jogszabály külön a szennyező, és külön a mérgező anyagokra állapított meg határértékeket, a befogadók védettségi foka szerint hat területi kategóriát figyelembe véve. Az említett jogszabályok tökéletesítését, a társadalmi, gazdasági követelményekhez igazítva 1984- ben végezték el. Külön jogszabályok rögzítik egy-egy kiemelt terület, mint pl. a Balaton vízminőség-védelmi előírásait. Az új laboratóriumrész a Tiszaligetben Az 1960-as évek elejétől egyre gyakrabban előforduló rendkívüli vízszenynyezések eredményeként fokozatosan kialakultak a vízminőségi kárelhárítás jogi, szervezeti, szakmai és műszaki feltételei is. A vízminőség szabályozásnak és kárelhárításnak napjainkra jelentős szakmai irodalma, megfelelő műszaki, anyagi háttere és gyakorlati szakembergárdája lett. A vízminőség-védelem bonyolult gyakorlati feladatainak ellátásához hatékony szervezet működtetése szükséges. A vízszolgáltatással összefüggő ismeretekhez és a vízminőség-védelmi intézkedésekhez a mindenkori helyzet pontos ismerete alapvetően fontos. Az egyik ilyen alapozó feladatot a vízminőség-vizsgáló laboratóriumi hálózat látja el. A laboratóriumok a 12 vízügyi igazgatóság szervezeti keretei között 1956— 1960 között létesültek. A munkahelyek korszerűsítése, a szakmai irányítás és ellenőrzés megszervezése több évtizedes folyamat volt, Az utóbbi évekre valamennyi vízügyi igazgatóság megfelelő laboratóriummal, a jellegzetes területi igények kielégítésére alkalmas — sajnos nem minden esetben eléggé korszerű — felszereléssel és műszerparkkal rendelkezik. A laboratóriumok végzik az országos törzshálózati mintavételi helyekről a felszíni, a belvíz, a tározó, az öntözővíz vizsgálatokat. Igazgatóságonként változó nagyságrendben történik a halastó tápvizek, a felszín alatti vizek és a szennyvíz kibocsájtók ellenőrzésével összefüggő vizek vizsgálata. Rendszeres feladata a laboratóriumoknak a hidroradiológiai mérések végzése is. A laboratóriumok évente több mint félmillió elemzést végeznek, melyek eredményeit a felhasználók felé továbbítják. A vízminőségi adatok számitógépes feldolgozása és értékelése a 80-as évektől vett nagyobb lendületet, 1987-re valamennyi igazgatóság laboratóriuma rendelkezett személyi számítógéppel. A laboratóriumoktól igényelt információk körének szélesedése, mint a szervetlen és szerves mikroszennye-A mikroszervezetek vizsgálata jól felszerelt mikroszkópokkal történik 6
