Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 8. szám

üzembe helyezési ütemtervet és semminemű eltérést nem jelent azokhoz az adatokhoz, megvalósítási időpontokhoz képest, amelyeket a beruházás megvalósításával kapcsolatban az ország közvéleménye ismer, illetve az elmúlt hónapok társadalmi vitái keretében megismert.

Tanulságok nélküli az, ami a beruházás előkészítése és megvalósítása körül történt? Ellenkezőleg, súlyos tanulságokkal terhes, s az már valóban alaposan felróható lenne a műszaki társadalomnak és a vízépítő mérnököknek is, ha ebből a szükséges következtetéseket nem vonnák le.

Nyíltan valljuk ezt, azzal együtt, hogy a közmegegyezés keretében folytatható nyílt, minden részletet és adatot feltáró munkára a kibontakozó demokratikus folyamatok és feltételek adtak lehetőséget, ezt számon'kérni az elmúlt évtizedekre vonatkozóan csak a társadalom minden rétegére azonos módon szabad és lehet.

Melyek ezek a tanulságok?

— A beruházások lebonyolítási rendszere túlbürokratizált, nehezen áttekinthető, átdolgozásra szorul, úgy a tervezés, koncepciókialakítás, mint a közgazdasági feltételek tisztázása, az árképzés, prognózis és a vállalkozási feltételek kidolgozása területén.

— A tervezői tevékenység a független véleményaíkotói szabadság technológiai alapköve, tehát partikulációs érdekektől mentesen az objektív — kedvező és kedvezőtlen — adottságok és tények feltárására egyaránt törekednie kell. Őszintén reméljük, hogy a nyilvánosság reális tájékoztatására megindult folyamat erre egészséges, tárgyszerű kibontakozási lehetőséget ad.

— A technikai feltételek biztosításával azonos szinten kell kezelnünk a társadalmi érzékenységet és a közvetlenül érintett közösségek véleményét, igényeit. A realitás határai között ugyan, de csak ebben a szellemben képzelhető el a technikai fejlődés és a közmegegyezés összhangja.

— A Nyugat-Európában is csak mintegy két évtizedes múltra visszatekintő környezetvédelmi mozgalom társadalmi hatásait az eddiginél lényegesen érzékenyebben kell kezelnünk, ismét hangsúlyozva az érdekek kibékíthetőségét, a reális megegyezési igény korlátáit.

— Meg kell fogalmazni mindenesetben a beruházás által figyelembe veendő ökológiai követelményeket és ezeket be kell illeszteni a megvalósítási feltételrendszerbe.

— Az alkotó mérnöknek, intézménynek ragaszkodnia kell ahhoz az elvhez, hogy az ily módon kialakított, számos hatósági és társadalmi fórumon jóváhagyott és egyeztetett elképzelés csak a maga teljességében alkalmas a megvalósításra, csak a maradéktalan, ellenőrzött minőségű kivitelezés esetén lehet a szakértők által megfogalmazott társadalmi garanciákat szolgáltatni. A jövőben nyíltan és egyértelműen el kell utasítani minden olyan szűklátókörű intézkedést, amely a létesítmény teljességének megvalósítását csonkítani vagy

— látszat takarékosság jegyében — részletekre szabdalva egy későbbi időpontra igyekszik eltolni, a következményeik vállalása nélkül.

Természetes módon — egy új beruházás megindításakor — ennek feltétele a részletes, átfogó költségelemzés, amely a beruházási döntés alapfeltétele.

A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervezési munkáival kapcsolatban is levontuk a fenti következtetések tanulságait. A teljes koncepció alapos, ismételt átgondolása keretében megállapítottuk azokat a kritikus pontokat, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani. A teljesség és sorrendiség igénye nélkül ilyenek: a dunakilíti tározó vízminősége, a Szigetközi Duna szabályozása, a szigetközi talajvizszint-szabályozás, a Szap—Mosoni Duna közötti folyamszakasz mederrendezése, Esztergom—Pilismarót környéke, a nagymarosi vízlépcső felvízi és alvízi mederszabályozási kérdései, különös tekintettel a partiszűrésű vízbázisokra, továbbá a csúcsüzem hidraulikai és környezeti hatásainak elemzése.

Egyetértünk, és a jelen helyzetben — éppen a fenti célkitűzések megvalósítása érdekében — jelentős eredménynek tartjuk a Parlament elé terjesztett, nyolc ponttal kiegészített és kiigazított megvalósítási programot és készséget tanúsítunk minden olyan reális elképzelésnek a koncepcióba történő beillesztése tekintetében, amely a társadalmi közmegegyezést szolgálja. Igényt tartunk — a kutatási program keretében — az ökológiai követelmények megfogalmazására, az ehhez kapcsolódó kiegészítő kutatásokra — a folyamatban lévőkön túlmenően — és eredményes1 együttműködést szeretnénk kialakítani a parlamenti és társadalmi ellenőrző bizottságokkal. Mindezt elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk, annak a célnak érdekében, hogy a vízügyi mérnökök tevékenységéről ismét valós kép alakuljon ki a társadalomban.

Éhn József

ENSZ-ülésszak

Környezetvédelmi intézkedések

A környezet károsodása elleni nemzetközi szintű erőfeszítések, az ökológiai egyensúly fenntartását célzó, átfogó tervek kidolgozása mellett foglalt állást számos állam képviselője az ENSZ-közgyűlés ülésszakán.

Vincent Tabone máltai külügyminiszter arra hívta fel a figyelmet, hogy bolygónk klímája az egész emberiség kincse, védelmére tehát átfogó stratégiát kell kidolgozni. Ha az emberiség nem tesz sürgős lépéseket ez irányban, jóvátehetetlen következményekkel járhatnak a már ma is észlelhető rendkívül fenyegető ökológiai változások — állapította meg a felszólaló.

Crispin Tickell, Nagy-Britannia képviselője úgy látta; sürgős intézkedéseket kell hozni a „melegházi hatás" következményeinek az enyhítéséért, máskülönben a Föld átlagos hőmérséklete emelkedhet, a sarki jégtömeg egy része megolvad, a világóceán szintje akár 10—15 centiméterrel is emelkedhet, s mindez a tengerparti országok számára súlyos következményekkel járhat.

TUDÓSOK A DUNÁRÓL

Д környezetvédelem nem csak egy nrszág ügye

Budapestre érkezett október 30-án az ECO—Danube '88 konferenciahajó. Az utazó konferencia munkájában részt vevő nyolc Duna menti ország tudósai a magyarországi kibővített tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia várbeli konferenciatermében tartották meg. A hajó október 26-án a bulgáriai Ruszéből indult és november 6-ra érkezett az NSZK-beli Passauba. Az út során kikötöttek a Duna menti városokban, s a környezetvédelemmel, a társadalmi-gazdasági együttműködéssel foglalkozó tanácskozásokon vettek részt.

A magyarországi tanácskozást Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyitotta meg, majd Arthur H. Westing professzor, az Ecoforum for Peace egyik alapítója üdvözölte a rendezvény résztvevőit. Ezután Antoni Ferenc akadémikus, a Magyar Környezetvédelmi Egyesület elnöke szólt arról, hogy a környezetvédelem nemcsak egy ország ügye, hanem globális kérdés.

Varga Miklós környezetvédelmi és vízgazdálkodási államtitkár kitért a Duna vízminőségére, a folyó hasznosítási lehetőségeire is. Magyarországon nem lesz szennyezettebb a Duna, mint az országhatár előtt — mondotta —, ezt bizonyítják a belépő és a kilépő pontoknál végzett mérések. A bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban kitért a heves társadalmi vitákra, s megállapította, hogy meggyőződése szerint ez a beruházás az ország fejlődését szolgálja.

A tanácskozást Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára levélben üdvözölte, rámutatva, hogy a környezeti biztonság megteremtésében mennyire fontos a nemzetközi együttműködés.

6