Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 8. szám
Vízépítés és környezetvédelem {gondolatok és javaslatok, a ///. Országos fyizépitőipari ^Alapok után A lehető legjobbkor és színvonalasan tartották meg szeptember végén Debrecenben a vízépítő napokat, melynek nemcsak jó házigazdája, hanem lelkes résztvevője is volt a Keletmagyarországi Vízépítő Vá I la lat, továbbá a Vízépítőipari Tröszt, a Magyar Hidrológiai Társaság és megtiszteltetésként az OMFB és a KVM. Dr. PerczeJ György miniszterhelyettes már bevezető előadásában kiemelte, hogy időszerű a környezetvédelem és vízépítőipar, a vízépítés kapcsolatának ismételt átgondolása, újraértékelése, mert a környezetvédelemnek a környezetgazdálkodás irányába kell átalakulnia, a károk megelőzésére, a természeti folyamatok és a gazdálkodó tevékenység hosszú távú összehangolására van szükség. Hatékony környezetvédelem, eredményes munka korszerű, jól működő vízépítőipar nélkül nem lehetséges. A társadalmi-gazdasági folyamatok alakulása hazánkat egy átalakulási periódusba juttatta. A szükséges komplex környezetvédelmi és vízgazdálkodási szemlélet és a mai szükségletek megérlelték a vízépítőipari fejlesztés koncepciója újabb felülvizsgálatának szükségességét. Ez lett a III. vízepítőiipöri napok célja és mottója. (1) A nagyon is szükséges vízépítőipari innováció megújulásához, a minőségi és komplex követelmények előtérbe kerüléséhez ajánlotta figyelembe venni pl. a kémia tudományát, a biotechnológiát, az elektronikát és az ökológiát az újfajta anyagok, technológiák bevezetése, a legkedvezőbb környezeti megoldások kialakítása, a tervezés-kivitelezésüzemeltetés javítása és az ökológiai szemlélet erősítése érdekében. (2) Megállapította, hogy növekszik a nagytérségi regionális vízellátási rendszerek, a használt vizek tisztítása mellett újrafelhasználást biztosító létesítmények jelentősége, a környezeti ártalmakat megelőző, mérséklő, környezetkímélő energia- és víztakarékos, hulladékszegény technológiák kidolgozása és bevezetése. Egyik — ha nem a legfontosabb — feladat a minőségében romló vízkészletek szennyező anyagainak (vas, mangán, arzén, ammónia, nehézfémek, metán) eltávolítására vonatkozó gazdaságos technológia kidolgozása. A csatornázásban jelentős lehet — a hibás anyagok miatt — az exfiltráció, a csatornahálózatok állagának megóvása. A szennyvizek tisztításában jobban ki kell használni a bővizű vízfolyások nagyobb mértékű terhelhetőségét, a tavas szennyvíztisztítást és a szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását. Technikai váltásra van szükség a szennyvíztisztítás terén a hatásfoknövelés, a „konzerv" baktériumok alkalmazása, a tipizálás, az értékes anyagok visszanyerése, az oxidáló* és az egyszerű eljárások érdekében. A síkvidéki vízrendezésben a kártétel nélküli levezetés, a talajvíznek a mezőgazdaság által megkívánt szintentartása jelent újabb és újabb innovációs feladatokat. A belterületi vízrendezés hiánya nálunk is nemcsak vízkárt jelent, hanem súlyos környezeti ártalmak forrása is. A térségi üzemvitelt jól szolgáló, az egyszerűbb, előrejelzésben korszerűsített szivattyúzás, a belvízi művek fejlesztésének, fenntartásának és üzemeltetésének javítása alapvetően fontos és innovációk sorát igénylő feladat, nem is beszélve az évtizedek óta sokat emlegetett belvízgazdálkodásról. Az árvízvédelem területén a töltés anyaga (diszpeirzitás), a töltés alapja (holt medrek) és a műtárgyak javítása, valamint a védekezési színvonal fenntartása jelentik a technikai fejlődés főbb pontjait. (3) A természetszerűen működési területünkre válogatott, szakágazati ízű feladatok végrehajtásának még egy igen fontos momentuma kíván kiemelést részemről: az érdekeltség és a munka becsülete. Nincs az a technika, mely pótolhatná a hozzáértő, tisztességes hozzáállást, a jó munkakörülményeket és a megfelelő anyagi-erkölcsi elismerést. Közhely, de manapság különösen igaz az emberi tényező fokozott szerepe. Ugyanakkor nagyon kevés az újítások, szabadalmak száma, megbecsülése, gyakorlati alkalmazása. (4) A III. Vízépítőipari Napokon elhangzott előadások és vita — véleményem szerint — jól szolgálta a célkitűzéseket. A feladatok konkrétabb megfogalmazásához szolgáljon tájékoztatásul a Hidraulikai és Vízépítési Albizottság megfontolt javaslatainak néhány pontja: 1. Az egységes tervezési szemlélet, a megbízható és tartós létesítmények kialakítása és üzemeltetése érdekében tovább kell folytatni a szabványkiadványok korszerűsítését, és azok rendszerét újabbakkal kiegészíteni a fejlődő követelményeknek megfelelően. 2. A növekvő számú kis tervező kollektívák és magántervezők miatt, a vízépítési tervezői jogosultságot rendelettel újra kell szabályozni. 3. Szabályozni és korszerűsíteni kell az anyagok, eszközök és technológiák használatba vételi engedélyezési eljárását, a termékek minősítésének és az építési munkák ellenőrzésének a módjait. 4. Célszerű lenne a vízjogi engedélyezési eljárás műszaki tartalmának a fejlesztése, a tervek fokozottabb ellenőrzésével, a szükség esetén a számítási-méretezési anyag átvizsgálásával, a környezetvédelmi kritériumok kielégítésének számonkérésével való kiegészítése, továbbá a szükséges tervezői színvonal megkövetelése. 5. A tervezési munkák korszerűsítése érdekében időszerű a várható élettartamra való méretezések bevezetése. Az ehhez szükséges kutató-fejlesztő munkákat meg kell kezdeni. Az örvendetesen terjedő számítógépes tervezési eljárások Kotrójavítás hagyományos módszerekkel 7
