Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 1. szám
Áttekintő előzetes 1988 vízügyi évfordulóiról Ismeretes, hogy a történelmi előzményeknek nincs „kezdetük" és sokszor hasznos lehet a távolabbi előzmények ismerete is; de a sürgető feladatok olykor mégis távlataink redukálását, figyelmünk közelhozását kívánhatják; így irányítjuk most szemünket lehetőleg nem régi (két évszázadon belüli) eseményekre: 1763. szept. 14-én nyílt meg a Collegium Oeconomicum, a gazdaság-műszaki felsőoktatás első hazai intézménye. Mária Terézia királynő alapította és a piarista rend gondozására bízta. Az alig ismert és rövid életű iskola (1763— 1780) szerepére jellemző, hogy a század, mintegy 1000 főnyi névről ismert mérnökének 10%-a e rövid életű iskolából került ki. A kamarai és megyei tisztviselők képzését szolgáló intézet oktatásának színvonalát pedig az jelzi, hogy tanítványai között kitűnő megyei mérnökök, térképészek és vízépítők egész sorát találjuk . . . Az év második jelentős eredménye már szorosabban vízügyi, víz- és környezethasznosítási jellegű: Mária Terézia udvari orvosának és tanácsosának Van Swietennek javaslatára rendeletet adott ki a hazai gyógyvizek kataszterének előkészítéséről, s ezt a megyei orvosok feladatává tette. (De mert a rendelet megjelenésekor még kevés megyei orvos volt, azt 1769-ben meg kellett ismételni.) így kerülhetett sor 1777- ben az első összesítésre (H. J. Cranz munkájára), amely hamarosan (1783-ban) magyarul is megjelent. 1788-ban — 200 éve — alakult meg a Vízi és Építészeti Főigazgatóság: a hazai vízügyi igazgatás közel egy évszázadon át (1867-ig) élő működő első szervezete . .. A XVIII. század mérnöki tevékenysége sokáig a névtelenség körében mozgott, csak a századfordulótól (és a XIX. sz. elején) találkozunk már országosan ismert, sőt nemzetközi jelentőségű mérnökökkel is: 1813. márc. 13-án halt meg, a bácskai Zomborban, Kiss József (*1749) a századforduló legeredményesebb magyar mérnöke: a Ferenc-csatorna tervezője, szervezője és építője, akinek nevét és érdemeit két ország gazdaság- és technikatörténete tartja számon. 1813. márc 1-én született Reitter Ferenc, a vízügyi szolgálat kiváló munkatársa (IG oki. 1833) aki a vízépítés (folyószabályozás-rakpartépítés) mellett a városrendezésben is kitűnt. Az elmúlt századok vízügyi eseményei sokáig és gyakran a természeti csapások sorozatát jelentették: 188. márciusában zajlott le Pest-Buda írott történelmének legnagyobb ismert árvize. 1838. jún. 18-án húnyt el Babócsay József nagykanizsai orvos, a fürdőügy egyik korai hazai művelője: a hévízi gyógyfürdőről szóló történeti becsű ismertetése 1795-ben jelent meg Sopronban .. . Az 1863-as aszály, az elmúlt 250 év legsúlyosabb aszályaként vált emlékezetessé. Hatására kezdődött meg termelési adottságaink tudományos tanulmányozására, készültek az aszályosság következményeit elhárító öntözési tervek és épültek az első öntözések és öntözési provizóriumok . . . Az 1863-as száraz esztendő lehetőséget adott a folyamatban levő vízi munkálatok meggyorsítására és a Balatonfejlesztési program megkezdésére: 1863. okt. 27-én adták át rendeltetésének a Balaton vízszintjét szabályozó Sió-zsilipet (Tervező-építője Cathry Szaléz) 1863/64-ben épült meg a Sió torkolatában (közel a vasútállomáshoz) a Siófoki kikötő, mely a balatoni hajózás központja lett. 1863. dec. 18-án született Bogdánfy Ödön (f1944) vízépítő mérnök a századforduló vezető hidrológusa, a hidrometeorológia úttörő művelője, a VK szerkesztője (1911 — 1916), az MHT alapítója és a Tanácsköztársaság Vízügyi szolgálatának vezetője ... 1888-ban vonult le (már csökkenő kártételekkel) az egyik legnagyobb Tisza-árvíz . . . 1888. nov. 21-én hunyt el Harrich Károly (*1818) a Tiszaszabályozás jelentős (bár ellentmondásos) alakja ... 1888. dec. 6-án fHunfalvy János akadémikus (1887-től ig. tog) a természetföldrajz professzora (előbb a Műegyetemen (1861—1870) majd a Tud. Egyetemen (1870—1888) történelmi, statisztikai, meteorológiai és vízügyi szakíró, a Magyar Földrajzi Társulat alapító elnöke. 1888. dec. 21-én +Zsigmondy Vilmos bányamérnök, az ártézikútfúrás m. úttörője, elméleti és gyakorlati művelője. Országgyűlési követként a bányaegészségügy és a bányászok szociális védelmének eredményes képviselője. 1888-ban a Tisza-szabályozás befejezése előtt a Budapesti Szemle három alapvető helyzetfelmérő tanulmányt közölt: 1. Hieronymi Károlytól (a korábbi munkák irányítójától): ,,A Tisza szabályozásáról” címen; 2. Hunfalvy Jánostól (a természetföldrajz professzorrától): „Folyóink szabályozásáról" címmel, és 3. Kvassay Jenőtől (a további munka szervező-vezetőjétől): „A Tisza-völgy szabályozása” címen. 1888-ban adta közre a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya a további munkálatok tervezéséhez gyűjtött alapadatokat: „Vízállások a Tiszában az 1876—1887. években” (= Vízrajzi Évkönyvek, 1888.) (A Vízrajzi Szolgálatot Baross Gábor alapította 1886-ban . . .) 1888-ban alkotta az Országgyűlés az 1888:XIX. t. c.-t (az ún. halászati törvényt), amely korszerűen szabályozta a halászat ősi tevékenységét.) A törvényhozás ebben általában az akkori porosz gyakorlat mintáját követte, de teljesen új volt benne a halászati társulatokra vonatkozó rész ...) Ugyanebben az évben fogadta el az Országgyűlés az Alduna-szabályozására vonatkozó XXVI. törvénycikket is.) A kivitel alapjául Wallandt Ernő korábbi terveit fogadták el. Elkészült 1896-ban . . .) A Sió 1863-ban épült zsilipje és medre 24 m3/sec víz levezető képességével nem bizonyult elégnek a tó vízszintingadozása szabályozásához, a munka a századfordulón továbbfejlesztésre szorult: előbb 50 m3/sec áteresztő képességű betonzsilipet építettek, majd 1913-ban két száraz-kotró üzembeállításával (Ikva és Sió) megkezdték a meder további bővítését is . . . 1913. júl. 8-án ■fDolecskó Mihály (*1839) korának legfoglalkoztatottabb mérnöke, aki minden szabályozási munkában részt vett. Előbb az Országos Vízügyi Műszaki Tanács tagja, majd Kvassay J. munkatársa. Sokoldalú elméleti és gyakorlati munkájának elismeréseként nyugalomba vonulásakor (1895-ben) m. nemességet kapott. Az 1913: XVIII. te. a vízjogi törvény kiegészítése már az ivóvizek minőségi és mennyiségi védelméről is intézkedett s a közhasználatú vizek (ártézivizek) védelmére védőterületek kialakítását írta elő. Az energiagazdálkodás terén, a kőszénvagyon kímélése érdekében pedig a vízerő fokozottabb kihasználásról intézkedett. . . 1913 júliusában a Tisza-marosi árvizek nagy pusztítást okoztak és a meglevő védművek fejlesztését tették szükségessé. Erről az 1914: XXXVIII. te. gondoskodott) melynek végrehajtását azonban a Világháború kitörése meghiúsította . . . 1938. Megkezdődött a Hernád alsó szakaszán a Kesznyéteni Vízerőmű építése (1938—1943). Tervezője Sabathiel Richárd műegyet. tanár... 1938. márc. 6. Budapesten elhunyt Balás Jenő (*1882) bányamérnök, a Vértes és a Bakony bauxittelepeinek felfedezője, a fővárosi hév-vizek hidrológiai rendszerének feltárója. Több vízgazdálkodási koncepció kezdeményezője. (Velencei-tó, Balaton-fejlesztés . . .) 1938. ápr. 28—30. között a Mérnök-Egylet Budapesten Országos Ivóvízellátási Nagygyűlést rendezett, hogy felhívja a közvélemény és a kormányzat figyelmét ivóvízelátásunk elmaradott helyzetére, mely fokozódó feszültséget okoz településeink fejlődésében. (Egyetlen eredménye a legnehezebb helyzetben levő falusi lakosság támogatására tett Ígéret volt...) A kongresszus anyaga dr. Lászlóffy Woldemár szerkesztésében jelent meg. (Bp. 1940.) P. Károlyi Zsigmond 22
