Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
Minőségi fejlődés jelei az öntözéses gazdálkodás területén A hazai öntözésre berendezett területek nagyságrendjében 1980—1988 között erőteljes változások figyelhetők meg. 1980—85 között az öntözésre berendezett területek 45 400 ha-ral csökkentek, 1985—86-ban 288 ezer ha nagyságrendben stabilizálódott, majd 1987 —88-ban kismértékű területi növekedés kezdődött és 1988. év végére várhatóan a berendezett terület megközelíti a 300 ezer ha-t. A területi csökkenés (1980—85.) egyértelműen az állami támogatás időszakos szüneteltetésének, majd a keretöszszeg csökkentésének, a gépárak növekedésének, a vízdíjak emelésének, és döntően az öntözőtelepek és berendezések alacsony műszaki színvonalának tulajdonítható. 1986—87-ben a növénytermelési rendszerek közül elsőnek a Nádudvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) szíakembergárdája jutott el arra a felismerésre, hogy a biológiailag és termeléstechnológiailag egyébként megalapozott intenzív kukorica termelési technológia elemei közül a folyamatos nagy termések (12— 14 t/'ha) elérését a víz hiánya limitálja. A termelési cél ismeretében az is egyértelművé vált, hogy a növény vízigényét — ökológiailag — a napi evapotranspirációs érték biztosításával kell kielégíteni. Ezt figyelembe véve — versenytárgyalást követően — került behozatalra lízing formájában az USA-ból a Valley linear pivot típusú frontálisan gördülő esőztető berendezés. A KITE-t követően a MEZŐVIZ, IKR, KSZE növénytermelési rendszerek is kialakították öntözéses programjukat és többféle korszerű esőztető berendezés (BAUER, Waldhauser, Ayanot, Beinlich stb.) került, illetve kerül folyamatosan 1986—90 között a mezőgazdasági üzemekbe. A programjuk ismeretében várhatóan — 1986—90 között — 85—90 ezer ha kapacitást kitevő esőztető öntözőberendezés lép üzembe. E program érezteti hatását a vízjogilag engedélyezett területek stabilizálódásában, illetve kismértékű emelkedésében. Felvetődhet a kérdés, hogy ha ilyen nagy volumenű gépbeszerzést hajtanak végre a mezőgazdasági üzemek, miért inkább stagnál, mint növekszik az öntözésre berendezett terület. Ennek megválaszolásához ismerni kell az országban meglévő öntözési kapacitás műszaki állapotót, amit egy — a MÉM által — 1987-ben elvégzett felmérés adataira építve az alábbi számok mutatnak. A berendezett közel 300 ezer ha-os kapacitásból (KSH-adat) 153.3 ezer ha 40%. vagy ez alatti műszaki állapotú, 44.5 ezer ha 41—60% közötti műszaki állapotú, 61.3 ezer ha 61—80% közötti műszaki állapotú, 40.3 ezer ha 81—100% közötti műszaki állapotú. A berendezések műszaki állapota alapján: 201,8 ezer ha további üzemelésre alkalmas, 64.6 ezer ha felújítással alkalmas üzemelésre, 33,0 ezer ha nem alkalmas üzemelésre. Amennyiben a felújítással és már azzal sem alkalmas kapacitás (97 ezer ha) nagyságrendjét vesszük csak figyelembe, ennek pótlásához is kevés a rendszerek által megvalósított fejlesztés. Ezért — bár nagyon jelentős a gépi háttér fejlesztése — nem számíthatunk a tervidőszakban az öntözésre berendezett területek jelentős növekedésére. A program — ami egyúttal a csúcstechnológia alkalmazását is jelenti — az öntözéses gazdálkodás hazai történetében jelentős mérföldkőnek számít. Ennek előnyei: 1. Az öntözés mint az agrotechnika egyik eleme technikailag is „felnőtt" a korszerű termeléstechnika elemeihez. 2. Az öntözővíz kiszolgálása a növény ökológiai vízigényéhez igazodhat, és annak kielégítését kevésbé akadályozzák a műszaki feltételek. 3. Mód nyílik az értékesebb — egységnyi területről — nagy potenciális értéket előállító kultúrák nagyüzemi termesztésére (zöldség, szója, árasztás nélküli rizs, burgonya). 4. A víz és munkaerő fajlagos értékének csökkentése ezekkel a berendezésekkel megvalósítható. 5. A programban szereplő gépek, berendezések magas fajlagos beruházási értéke mindenképpen megköveteli ezek intenzív hasznosítását, ami alapvetően új üzem- és munkaszervezést kíván. Ennek alapvetően kihatása van már jelenleg is a vezetésszerkezet intenzifikálására a berendezések igény szerinti magasabb színvonalú hasznosítására. 6. A gépek műszaki színvonala, minősége várhatóan hatással lesz a magyar iparra és meggyorsítja a hazai műszaki fejlesztést és sürgeti a külföldi kooperációk létrejöttét. Az előzőek alapján mit mutatnak az 1988. évi fömüvi vízszolgáltatás adatai? 1982 őszén kezdődött és 1988-ban is folytatódott a száraz, egyes években aszályos időjárás. Az 1988. év első felében lehullott csapadék mennyisége elegendő volt a növények fejlődéséhez. Szántóföldi öntözés alig volt, csupán a halastó és rizstelepek vízfelhasználása alakult a tervezett mértéknek megfelelően. Július hó elején beköszöntött forró, száraz időjárás hatására a talajok hasznosítható vízkészlete jelentősen lecsökkent, és ezért az öntözés iránti igény ugrásszerűen megnőtt. Július hónapban az öntözéshez felhasznált vízmennyiség 133 millió m3 volt ami 1984 óta a legmagasabb havi vízfelhasználást mutatja. Az augusztus hónap 102,2 millió m3 értékesített öntözővíz mennyisége is jóval magasabb, mint az elmúlt évek azonos időszakának vízfelhasználása. (1. sz. táblázat) összességében az eddig értékesített öntözővíz-mennyiség, 1. sz. táblázat Főművekkel kitermelt vízből öntözésre felhasznált vízmennyiség éves és havonkénti alakulása 1000 m3 Évek Évkezdettől ápr. hó végéig Május Június 1983 24 457 70 484 81 110 1984 52 557 75 757 75 113 1985 8 299 29 199 46 311 1986 1 743 43 866 62 150 1987 4 175 25 205 56 184 1988 3 382 57 259 71 998 *=várható érték Július Augusztus Szeptember összesen januártól! decemberig 97 889 73 946 19 545 369 373 121 167 106 314 38 645 471 579 63 176 73 226 26 579 255 450 93 422 84 217 24 170 326 557 130 281 71 204 26 637 321 155 133 413 102 230 20 000* 388—390 000* 26
