Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)

1988 / 7. szám

riát. Nem sokat tévednek. A költő nem ebben a házban látta meg a napvilá­got, de gyermekkora minden élménye ide kötötte. Kilenc Vörösmarty-testvér nevelkedett a zöldtornácos, szegényes kúriában: későbbi jogászok, gazdatisztek, s az álmodozó diák, Mihály, alki el-éltűnika jobbágyviskólk mögött, Horatiust ésVer­­giliust bújja. A bútorok nem idevalók. A poéta kéziratait a Magyar Tudományos Aka­démia kézirattárában őrzik. A berende­zés inkább csak korabéli díszletnek al­kalmas. Bánkódtak is ezen a kápolnásnyékiek eleget — dehát milyen a véletlen? A gondnok ragyogó arccal meséli: — Nemrégiben egy férfi keresett Ceglédről. Elmennénk-e hozzá, kérdi, mert mutatna valami érdekeset. No és mi lenne az az érdekes? Hát egy író­asztal! A Vörösmarty-családé volt, a költő akkor adta el, amikor Pestre köl­tözött. . . Ennél különb hírt senki sem hozhatott volna . . . Úgy látszik, nemcsak a könyveknek — a bútoroknak is sorsuk van. „Szegény öreg.” A baracskai szelíd dombok körött ez a két szó visszhang­zik bennem. Az ismerősök, a barátok — Jókai Mór, Gyulai Pál — csak így emlegetik Vörösmartyt 1850 után. A szegény öreg elhúzódik Baracská­­ra, szülőfaluja közelébe és gazdálko­dásra adja a fejét. Néha eljár a Ben­­ce-hegyi pincéhez, mereng a felhő és a víz színén. Jóakarójától, Pázmándy Dénestől la­kást, kis kertet, szántóföldet kap aján­dékba. üres 'istállójába ismeretlenek tehenet kötnek. Valaki takarmányt csempész a pajtájába, más hizót dug az óljába. A császár emberei bármikor zaklathatják, hiszen a poéta Kossuth Lajos híve volt. .. Ebben a helyzetben három kicsiny gyermekről kell gondoskodnia. Vörös­marty Mihály abban bízik, hogy gazda­ként előteremti a mindennapi kenye­ret. Dohányt termeszt. A levelek tenyér­nyire sem nőnek meg. Jókai könnye ki­hull, amikor baráti látogatáson a köl­tő büszkén kínálgatja saját készítésű, keserű-büdös szivarjaival. Borocskán a domboldalon állok, ahová a téesz sertéshizlaldája települt. Valamikor ettől a bérelt földdarabtól remélte a megváltást Vörösmarty Mi­hály. Itt próbálta ki a turkesztáni dinnyét, és itt bukott el vele. Nevetni nem nevette senki az or­szágban — annál különb .név volt a Szózat szerzőjéé. Nevetett ő magán, mások helyett, anekdotázó kártyacsatáikban, velencei bor mellett, nevetett, hogy meg ne szo­­morítson senkit. Csak a baracskai, Bence-hegyi kéz­iratpapír tudta, hogy: „a föld meg­őszült” .. . Temető-sarok A református temető akáctüskés zu­gában, kőhajításnyira a Vörösmarty­­hegytől, találni egy haivá.nyrózsaszín márványlapot. A kőre csavarodott bo­rostyánt félrehajtva, a következő fel­írást betűzhetjük ki: Itt nyugszik Móllá Szadik ázsiai török szerzetes sz. 1836 megh. 1892. máj. 22. Meglepetésnek kell-e váratlanabb? Hát még akkor, ha az is kiderül, hogy ez a jámbor mohamedán kapcsolatban állt a nagy utazóval, Ázsia egyik ha­lálra szánt felfedezőjével, Vámbéry Ár­minnal, aki a török—magyar nyelvro­konság lelkes híveként valóságos nyel­vészeti háborút robbantott ki a múlt század végén. Móllá Szadik nem más, mint a tudós kutató nevezetes Tatár­ja, a khivai kánságból Magyarország­ra hozott Iszhak, Vámbéry istenkísértő utazásainak társa, segítője ... Vámbéry Ármin 1862-ben érkezett az Arai-tó déli partján fekvő khivai kán­­ságba, kalandos sivatagi utazást köve­tően, többször is végveszélybe kerülvén. Rongyokba burkolva, magát dervisnek álcázva, szent énekeket dünnyögve ha­tolt be Perzsiába, a vérengző kán ud­varába. Mivel kitűnően beszélte a keleti nyel­veket, elhitték, hogy 6 Resid effendi. így, tudósként szabadabban mozogha­tott. Ekkor csatlakozott hozzá Iszhak, akit maliának, azaz vallási tudomá­nyokban jártas írástudó úrnak szántak a szülei, s aki Mekkába, a szent város­ba készült, miként egy jövendő moha­medán tudóshoz illik. Úgy vélte, hogy Resid effendi oldalán célhoz érkezik. Egészen Sztambulig kísérte — amikor a gazdája angolul szólalt meg ... Isz­hak még ekkor is csak félig meddig hitte, hogy a sánta dervis Mekka he­lyett Budapestre tart. Letörten kísérte a hajóállomásra tisztelt tanítómesterét. Csak akkor szólalt meg halkan, amikor Vámbéry fellépett a hajóhíd lépcsőjére. A tudós intett, hogy kövesse, s az ifjú khivai a fedélzetre ugrott... Vámbéry útikönyve egyik fejezetének ezt a címet adta: Tatárom. Szerette Iszhakot, becsülte hűségéért, tehetségé­ért. És valóban, a zsimóros dolmányt öltő Tatár a magyar nyelven kívül meg­tanulta a németet, a latint, a franciát, az angolt, s ennek a nagy műveltség­nek birtokában belkerült a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába. A keleti osztály munkatársa lett. Molle Szadik magyar nőt vett fele­ségül, végső otthonának Magyarhont választotta. Sírja miként került Velencére —csak találgatni lehet. Mi vitte a tóparti fa­luba MoMa Szadikot, a tudományos vi­lág nem kutatta ezt. így csak a legenda jegyezhető fel, amely a falubéliek ajkán él, s öröklő­dik nemzedékről nemzedékre. Velence valamikor a székesfehérvári törökök fennhatósága alá tartozott. Amikor aztán menekülniük kellett, ami­kor kiűzték őket a magyar földről, a fehérvári basa elásta az összerabolt kincseket. Azóta sokan keresték az arannyal, drágakővel teli ládákat, fei-felcsapott a kincskereső buzgalom. Ezért kutatott Móllá Szadik is, aki a török iratok kö­zött megtalálta a kincshez vezető tér­képet. Holdvilágnál, arany után ásva, az ásó nyelét markolva érte a halál. Tér­képe örökre elveszett... Szokács László felvételei Vízkutakat fúrnak Csökkent a szénhidrogén-kutatás a Nagyalföld térségében, a szolnoki székhelyű Kőolajkutató Vállalat az idén várhatóan 30—32 ezer méterrel kevesebb kutató és feltáró fúrást végez, mint eredetileg tervezte. A vállalati hatáskörbe tartozó alföl­di területeknek több mint a felét már megkutatták, a még „vallatásra” váró re­ménybeli lelőhelyek egy része nagy mélységben található, a másik része pedig kisebb szénhidrogénvkészleteket sejtet, a kutatás tehát egyre költségesebb. A vállalat ezért — megrendelésre — a hazai meddő szénhidrogénkutak vízter­melésbe állítását, illetve új vízkutak fúrására csoportosítja át erőinek egy részét. Eddig 22 új kutat fúrtak, illetve meddőkutat alakítottak át víztermelésre. Török­­szentmiklóson például percenként 600 liter, hatvan Celsius fokos termálvizet szol­gáltat az az átállított kút, amelyet eredetileg szénhidrogénvagyon feltárása cél­jából mélyítettek le. így megoldódik a városi strandfürdő meleg vízzel való ellá­tása. Országos vándorgyiüés Nyíregyházán A Magyar Hidrológiai Társaság 1989. július 6—8. között Nyíregyházán tartja Vili. országos vándorgyűlését. A tanácskozás keretében rendezik meg a III. ipari vízgazdálkodási szemináriumot, amelynek öt témaköre lesz. Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön, árvízvédelem és fo­lyószabályozás, ipari vízgazdálkodás, a vízbázisok védelme, síkvidéki mezőgaz­dasági vízgazdálkodás. A vándorgyűlésre történő jelentkezést és a hagyományokhoz híven a megadott témák dolgozatainak kivonatát ez év november 15-'ig kell megküldeni a társaság ttikárságának. Egyébként a vándorgyűlés öt szekcióban kerül lebonyolításra s ezek közül a 3. szekció egyben az ipari vízgazdálkodási szeminárium. A vándor­­gyűlés keretében tartják meg a II. országos ipari hidrotechnológus találkozót és az AQUAPOL klub ülését is. 25

Next

/
Thumbnails
Contents