Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
A talajok elsavasodása ellen alapvetően kétféle módon lehet védekezni: — Egyrészt csökkenteni kell, vagy meg kell szüntetni a savasodást kiváltó civilizációs hatásokat; — másrészt ;az elsavasodott talajokat kémiai talajjavítással, meszezéssel kell javítani. Az ipari eredetű talajsavasodás ma még nem számottevő, de néhány mintaterületen, a szigorúan védett bioszféra rezervátumokban célszerű folyamatos észlelést végezni, mivel ezeken a területeken a légköri hatásokon kívül egyéb civilizációs hatás nincs. A műtrágyázás okozta talajleromlás megfékezésének alapvető útja az, hogy a savas, vagy savasító fiziológiai kémhatású trágyaféléket közömbös, vagy lúgosító trágyázással helyettesítjük. Ezeken a talajokon előnyben kell részesíteni a szervestrágyázást. Az elsavasodott és már degradálódott talajok javítására egyedül a meszezés az, amely azonnal és gazdaságosan megvalósítható beavatkozásnak minősül. Országosan évente mintegy 250—300 ezer t СаСОз egyenérték a savas, csapadékot közömbösítő mészigény. Cél az évi 2 millió tonna СаСОз hatóanyag-felhasználás. Ennek fele az elsavasodás hatásával való lépéstartást, másik fele a már degradálódott talajok javítását szolgálja. A meszezést, mint az egyedüli kémiai talajjavítási eljárást gazdasági szabályozókkal, állami támogatással, illetve annak területi kiterjesztésével kell előmozdítani. Felszíni vizeinkben a savasodás gyakorlatilag nem észlelhető. Hazai sekélyvízű, tápanyagban gazdag, főként eutróf jellegű természetes tavaink vize eleve lúgos kémhatású az egész év folyamán és minden hidrológiai állapotban. A felszíni vizeink túlnyomó része jól pufferolt rendszer. A vizekben fennálló CO2—HCO3-—CO3“2 egyensúly a legtöbb esetben kalciumhoz (Ca), magnéziumhoz (Mg), a szikes vizek eseté-' ben nátriumhoz (Na) kötődve biztosítja a pufferrendszer hatékonyságát. Eutróf vizeinkben még a foszfátok is pufferként hatnak. A fokozódó légszennyeződés és a talajsavasodás nyomán azonban megnőhet a nehézfém- és tápanyagterhelés, a talajsavanyodási folyamatok következtében pedig vízminőséget rontó anyagok kerülnek a befogadó vizekbe. A felszíni vizekkel szemben a kis, gyengén pufferoló savanyú barna erdőtalajjal fedett, vulkanikus kőzetű vízgyűjtővel rendelkező, rövid vízfolyások, illetve tározók a savas csapadékra kevésbé ellenállóak. Ilyen szempontból legveszélyeztetettebbek a mátrai tározók, amelyeknek a vize jelenleg semleges pH érték körüli, pufferkapacitásuk kicsi, így a jövőben potenciálison e I sa va n yod hat n ak. A talajvíz elsavanyodása rendszerint hosszantartó folyamat következménye, általában a mészszegény talajú, magas tolajvízszintű területeket veszélyezteti. A talajvízsavamyodás jellegzetes kísérő jelensége a magas oldott alumínium (AI) koncentráció. Országszerte tao aszta Iható a talajvizek nitráttartalmának részben savas ülepedés okozta növekedése. Az élővilágban a levegőszennyeződés okozta károk becslése meglehetősen nehéz. 1979—1983. között az elpusztult tölgyfák értéke meghaladta az 1,2 milliárd forintot. A védett növények pusztulásában, továbbá az életközösségek stabilitásában és produktivitásában bekövetkezett károkat még felbecsülni sem tudjuk. A légköri szennyezőanyagok az élőszervezetekre, illetve azok populációira, társulásaira közvetlenül vagy közvetve (áttételesen) hatnak. Közvetlen hatásról akkor beszélünk, ha a légszennyező anyagok pl. kéndioxid (SO2) bejutva az élőiszervezetekbe, olyan kémiai folyamatokat indítanak el, amelyek toxikus hatásúak, vagy ionkicserélő mechanizmusuk révén megzavarják a sejtek normális működését. Irodalmi forrásmunkák arról számolnak be, hogy a kéndioxid (SO2) közvetlen hatásában a legveszélyesebb molekuláris folyamat az, amikor az autooxidáció során a szervezetben szabadgyökreakciók indulnak meg. A légszennyező anyagok másik nagy csoportja, a nitrogénoxidok (NO,) felelősek azért, hogy a légkörben ózon szaporodik fel, amely hatását a kéndioxidhoz (SO2) hasonlóan gyökreakciókon keresztül fejti ki. E közvetlen hatás elsősorban az ipari gyárakban, városi körzetekben és szűkebb környékükön jelentkezik feltűnőbben. E hatás kimutatására a legalkalmasabb indikátorfajok a zuzmók. A világ több országában elkészítették a nagyvárosok, ipari centrumok, sőt országrészek ón. zuzmótérképeit, korrelációt találva a levegő kéndioxid (SO2) koncentrációjának nagysága és a zuzmókárosodás között. Közvetett hatás esetében a szennyező anyag először valamelyik módiik külső nagy tényezőcsoportban (pl. víz, talaj) indít el olyan folyamatokat, amelyek az élőszervezetek tűrőképességi tartományára már közvetlenül és ténylegesen jelentenek változtató hatást. A környezetsavasodás és az erdökárosodás, illetve pusztulása közötti kapcsolat napjaink egyik legvitatottabb környezeti problémája. Az erdőpusztulás döntő része hazánkban a tölgypusztulás, ezen belül a kocsánytalan tölgy fajspecifikus pusztulása. Az erdőpusztulás primer okaira vonatkozóan több hipotézist dolgoztak ki (általános stressz, alumínium (AI) toxicitás, ózon és kéndioxid (SO2) koncentráció, magnézium (Mg) hiány, nitrogén (N) felesleg, egyes szerves vegyületek (etilén, amiin), ólom (Pb) és egyéb nehézfémek). Ezen hipotézisek kísérleti igazolása még nem történt meg. Erre vonatkozóan kutatásokat végeznek Észak- és Nyugat-Európábon, valamint Észaik-Amerikában és a magyarországi erdészeti megfigyelőállomákon is. A hazai erdőpusztulás okaként elsősorban a savas ülepedést teszik felelőssé. Mások véleménye szerint a hazai kocsánytaJantölgy-pusztulások okát a kárláncolatok függvényében kell keresni, a kutatásokban pedig döntő szerepe van az ökológiai tényezők komplex vizsgálatának. A mérési eredmények is ezt hivatottak igazolni, vagyis a savas légköri ülepedés erdőterületeinken jelentéktelen mértékben fordulhat elő és a kocsánytalan tölgy pusztulását nem okozhatja. A környezet savasodásának állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai vonatkozásai E témakörben nem folytak még átfogó szélesebb körű kutatások. A környezet savasodásának közvetlen, vagy közvetett állategészségügyi hatása az ásványi elemek, fémek mobilizációjából ered, esetleg többlet felvételekből adódik, amelyek ritkán toxikus tüneteket is előidézhetnek. Állategészségügyileg a talajsavanyodás legnagyobb veszélye a fémsótartalom mobilizációjával, a növények által a talajból felszívott fémsók mennyiségével kapcsolatos. A fémsókat a különböző növények más-más mértékben, különböző szerveikben halmozzák fel. A környezetszennyezés következtében nő a takarmányokban a kén (S) tartalom, amely a réz (Cu), szelén (Se) felszívódását interakció miatt rontja. Ismeretesek a műtrágyázással összefüggő ásványielem-hiányok, vagy -többletek is, pl. a szuperfoszfáttal való trágyázás emeli a növények kadmium (Cd) tartalmát. Az állati eredetű élelmiszerek nyomelemtartalmát kimutató vizsgálatok szerint egyes nehézfémek a vágóállatokban, a húskészítményekben, a szárnyasokban, valamint a vadon élő állatokban egyaránt előfordulnak. A cink (Zn) évek óta nem elfogadható szinten fordult elő a vágóállatokban, szarvasmarha és sertés izomszövetében és belső szerveiben. A réz (Cu) főleg házi és vadonélő szárnyasokban található az előírt határérték feletti mennyiségben. A kimutatható ólom (Pb), vas (Fe), mangán (Ma) a megengedhető határérték alatt maradt. Arzént (As) a vizsgálatok során nem találtak. Kadmium (Cd) elsősorban a szarvasmarha izomzatában, a háziállatok veséjében és a szalámiban fordul elő a minták 9,9%ában, a megengedett mennyiség felett. Higany (Hg) elsősorban a szárnyasokban, elvétve a vadállományban (vaddisznó, őz) volt található. Elmondható, hogy e vizsgálatok eredményei összességében nem befolyásolták lényegében az élelmiszerfogyasztást és az exportszállításokat. Továbblépésként szükséges lenne célzott vizsgálatokat végezni a vágóállatok nehézfém szennyeződéseinek eredetére. Az állategészségügyi károk kiküszöbölésére takarmánykiegészítő készítmények állnak rendelkezésre. Erre a célra speciális ipari takarmánykeverékeket, primexeket forgalmaznak, amelyek előzetes laboratóriumi vizsgálatok alapján kerülnek felhasználásra. A takarmánykiegészítők alkalmazásával lehetőség nyílik a környezeti szennyeződés okozta takarmány toxikó-5