Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
zisok mérséklésére, mivel a premixekbe olyan kelátképző anyagokat juttatnak (Ca, EDTA), amelyek a toxikus ágenseket lekötik, azok biológiai aktivitását megszüntetik. Humán vonatkozások A környezeti szennyeződés kérdéskörének taglalásakor nem elhanyagolhatók a humán vonatkozások sem. A szennyezőanyagok egy része önmagában, illetőleg egy vagy több más szennyezőanyaggal együtt szerepet játszhat a hirtelen halálozásban, vagy az idült és elterjedt megbetegedésekben. A levegő szennyezettsége pl. fokozott veszélyt jelent a keringési-légzési megbetegedésekben szenvedőiknél és a 60 évnél idősebbeknél. összefüggés található a levegőszennyezettség és a daganatos halálozások között is. A szennyezett levegőjű területeken élő gyermekeiknél megfigyelhető a csontosodás késése, (a fiáknál kifejezettebb formában jelentkezik), a vörösvérsejtszám emelkedése a haemoglobintartalom egyidejű csökkenésével. A nyirokcsomók, mandulák megduzzadnak, a légzésfunkció beszűkül. Az 1—6 éveseknél gyakoribb a tüdőgyulladás, a 9—10 évesek fejlődése elmarad a tiszta levegőjű helyeken élőkéhez képest. A túlzott nitrogén (N), foszfor (P) és kálium (K) műtrágyázás egészségikárosító hatása nemcsak abban nyilvánul meg, hogy fokozódik a növények nitráttá rtdlima, hanem egyidejűleg csökken a magnézium (Mg) koncentráció is. A magnézium (Mg) hiány ped'ig egyike a szívinfarktus rizikófaktorának. Az egyes növényi eredetű élelmiszerek, magas nitráttártalmával és az ivóvíz befolyásolható minőségével függ össze a csecsemőkori methaemoglobinaemia nagy száma. Az OKI felmérései szerint a talajvizek nitráttá rtalmának növekedése az ország legkülönbözőbb területein észlelhető. Kimutatták, hogy a környezeti és vegyi ágensek jelentős szerepet játszanak a rosszindulatú daganatok keletkezésében is. Összefoglalásként megállapítható, hogy a környezet sava.sodásának globális volta miatt, káros hatásának megelőzése, illetve csökkentése csak össztársadalmi összefogással érhető el. Befejezésként Brundtland asszony, a Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság elnöke a „Világstratégia 2000. évig" c. beszédéből idéznénk: „A környezet elvisel hét őségének minden országban és minden gazdasági szektorban (mezőgazdaság, ipar, energiagazdálkodás) a fejlesztés szerves részévé kell válnia. Ezért a környezet problémáihoz vaió „reagálj-ra” és „javítsd ki” hozzáállásnak át kell adnia a helyét a „jelezd előre” és „akadályozd meg” elvnek.” Dr. Szabó Lajos— Ligetiné Nechay Erzsébet Könyvespolcra ajánljuk Még a környezetvédelmi törvény hatálybalépése előtt havi rendszerességgel megjelent egy lap Vízgazdálkodás és Környezetvédelem címmel, dr. László Ferenc szerkesztésében. Az esetenként nyolcvan-kilencven oldal terjedelem lehetőséget adott arra, hogy kisebb tanulmányokban fejthessék ki az egyes cikkek szerzői nézeteiket a környezetvédelem alakulófélben lévő tárgy terül étéiről; beszámolhassanak a környezetvédelem helyzetéiről a világ országaiban. A szerkesztő bizonyos rendszerszerűség érvényrejuttbtását tartotta szem előtt, s ez nemcsak az egyes számokban, hanem a folyóirat életideje alatt főként az össztartalomban érvényesült. Az akkori tudatos szerkesztői élv most egy saját műben teljesedett ki. A Vízügyi Dokumentációs Szolgáltató Leányvállalat kiadásában, 1988-ban jelent meg az egykori folyóiratszerkesztő rendkívül figyelemreméltó könyve KÖRNYEZETVÉDELEM — KORSZERŰEN címmel, 387 oldal terjedelemmel, grafikai és fotó illusztrációval. A bevezető részben dr. László Ferenc kifejti, hogy a nyolcvanas évek végén elérkeztünk ahhoz az időszakhoz, amikor a környezetünket veszélyeztető további bajok megelőzésére, a már meglevők orvoslására sürgősen cselekednünk kell üzemi, területi, országos szinten egyaránt. „A hatékony cselekvéshez viszont meg kell találnunk a legcélravezetőbb eszközöket és módszereket, amelyek sorában helyet kell kapniok a műszaki, biológiai, ökológiai, jogi, hatósági, ökonómiai, szervezési megoldásoknak egyaránt, mivel ezek csak együttesen hozhatják meg a kívánt eredményt.” Ez annyit jelent, hogy csak a rendszerszemléletű megközelítés lehet eredményes mind a megelőzés, mind az orvoslás terén. A szerző mondanivalóját öt fejezetben rendezi el, áttekintést adva a természeti környezet elemeit fenyegető ártalmakról, majd számba veszi az intézkedési eszközrendszer egészét. Az I. fejezet azokat a hatásokat, következményeket mutatja be, amelyeket a gazdasági-technikai fejlődés idézett elő az emberi környezetben. Plasztikusan mutatja be, hogy a „győzzük le a természetet" jelszó oktalan érvényesítése milyen egyensúlybomlást eredményezett abban a csodálatos és logikus rendszerben, amelynek az emberiség nem alkotója, nem uralkodója, hanem részese. Az ember és a természet „normális” kapcsolatának helyreállítását helytelen lenne úgy felfognunk — vallja a szerző —, hogy térjünk vissza a technika előtti időkhöz. Inkább olyan helyzetet kell kialakítanunk a termelés szférájában, amely alapja lesz a töretlen fejlődésnek, s egyben lehetővé teszi a társadalom és a biológiai élettér közötti feszültség megszüntetését. A II. fejezet a környezetvédelem és a rendszerszemlélet kapcsolatával foglalkozva, abból a meggondolásból indul ki, hogy a természet rendjébe történő emberi beavatkozás csak akkor lehet célszerű és eredményes, ha az rendszerszemléletű alapokon nyugszik. Ez adja kezünkbe azt az iránytűt, melynek segítségével módunkban áll kellő biztonsággal eligazodni a bonyolult és sokoldalú kölcsönhatásokra épülő ökorendszerékiben. Itt teljesedik ki az az elv, amelyet a szerző még a hetvenes éveik elején alapozott, mint folyóiratszerkesztő. A további fejezetek ebben a szemléletben elemzik a környezetvédelem egyes tárgyterületein jelentkező problémákat. A mű középpontjában a vizek védelme áll; a nyolcvankét oldal terjedelem felöleli a vízvédelem minden jelentős részét. Követi a levegő védelme, majd az élővilágé, a települési környezeté és a fejezetet a zajártalom elleni védekezés zárja le. A hulladékok kezelésének, felhasználásának és ártalmatlanításának szervezési kérdései önálló fejezetet kaptak, jelezve, hogy a termelés mellékterméke mekkora veszélyt jelent a természeti könryezetre — elhárító intézkedések nélkül. Az V. fejezetben taglalt feltétel- és eszközrendszer a rendszerszemlélet gyakorlati megtestesedését mutatja be. Rendkívül figyelemreméltó a vállalatközi gazdasági együttműködésről írt néhány oldal és a felhozott példa. A recenzens számára külön örömöt okozott az oktatás és a tudatformálás szerepének kiemelése és eszközeinek bemutatása; egy oktatási modellterület konkrét megjelenítése. A nemzetközi környezetvédelmi együttműködés beiktatása a környezetvédelem világjelentőségére utal. A gazdag irodalomjegyzék jelzi, hogy a szerzőnek teljes áttekintése van a tématerületen. Az angol és orosz nyelvű összefoglalók a mű minden lényeges tartalmi jellemzőjét arányosan felölelik, a mondanivalót színvonalasan közvetítik. Kiknek ajánlható dr. László Ferenc munkája? Elsősorban azoknak a szakembereknek, akik hivatásszerűen foglalkoznak a környezetvédelem kutatásával, igazgatósával, szervezésével és azoknak, akik publikálni kívánnak a témában. De ajánlható a felsőoktatásban résztvevőknek is. A szerző, mint egyetemi oktató, megfelelő tapasztalatokkal rendelkezik a posztgraduális képzésben; ez a könyv szerkesztésében megnyilvánul. Mint olvasókönyv is élvezetes, mert a nyelvezete erre is alkalmassá teszi. Mindenkinek ajánlható tehát, akit a téma összefüggései érdekelnek. dr. Egerszegi Gyula 6
