Magyar Vízgazdálkodás, 1988 (28. évfolyam, 1-8. szám)
1988 / 7. szám
Helyzetkép az 1988. évi nyári ivóvíz csúcsfogyasztásról Hazánk lakosságának ivóvízellátását 32 különböző nagyságú, adottságú és felkészültségű vállalat látja el. A kereken 3060 település közül ma már 2070-ben van vezetékes ivóvíz-szolgáltatás, s az ellátott lakosok száma 9,3 millió fő, ami az ország összes lakosságának 88%-a. A kiépített összes víztermelő kapacitás 5,1 millió m3/d, melynek szétosztását 45 000 km-es vezetékrendszer teszi lehetővé. A termelt víz 12%-a (600 000 m3/d) felszíni, 88%-a (4,5 millió m3/d) felszín alatti rétegvízből származik, melyek közül a legnagyobb mennyiséget (44%) a partiszűrésű kutak képezik. A VII. ötéves terv rendkívül dinamikus fejlesztést irányzott elő, minek hatására évente 100—100 ezer fővel növekszik az ellátottak száma, s várhatóan ez 1990-re eléri a 90—91%-os értéket (9,65 millió fő). Az ellátott lakosok számát tekintve Magyarország a közepesen fejlett országok között a felső harmadban foglal helyet. A lakásbekötések arányában ettől függetlenül mintegy 20%-,kai elmaradtunk a fejlett európai országok mögött. A számoknál maradva feltétlen meg kell említeni, hogy ma még mindig közel 1000 olyan településünk van, melynek lakosai várják, hogy az áhított vízszolgáltatás örömeiben mielőbb részesülhessenek. Azt is tudni kell, hogy ezek közül 700 település vízminőségi szempontból veszélyeztetettnek nyilvánított (nitrát, arzén szennyeződés stb.). A nitrátos területeken a csecsemők és terhes anyák részére a napi minimális 2,0 l-es jó minőségű ivóvíz (zacskós, lajtkocsis szolgáltatás formájában) biztosított. A csúcsfogyasztási időszakra történő felkészülés körültekintő és összetett munkát igényel. Annál is inkább fontos a jó és előrelátó felkészülés, mivel a szolgáltatás színvonalát a lakosság azáltal ítéli meg, hogy a csapon folyik-e vagy sem a számára nélkülözhetetlen — s igen gyakran pazarló módon felhasznált — víz. Ez évben is csaknem több mint 2900 db ivóvíztermelő kút ellenőrzését, 225 kút javítását, 1600 db szivattyú javítását, 28 000 km hálózat és 1450 m3 tározómedence-térfogat tisztítását és fertőtlenítését végezték el, nem számítva az egyéb technológiai berendezések (gáztalanítók, szűrők, fertőtlenítők stb.) folyamatos karbantartását. Hasonlóan fontos a fenntartáshoz nélkülözhetetlen géppark üzemkész állapotban tartása, hiszen a hibaelhárítás gyorsasága nem csak ellátási színvonal, hanem gazdaságossági kérdés is. Az ellátási biztonság fokozását szolgálja a korszerű műszerezés és az irányítástechnika hatékony továbbfejlesztése. Bár e kérdésben a korábbiakhoz képest számottevő és helyenként látványos eredményeket is fel tudunk mutatni, összességében — az ez évi előrelépés ellenére is (gyártás, rendszerkiépítések stb.) — a színvonal nem kielégítő. A felkészülés hatékonyságát a korábbiakhoz hasonlóan ez évben is labilissá tette az importgépek és alkatrészek beszerzési bizonytalansága. A kedvező téli, illetve koratavaszi időjárás lehetővé tette, hogy a fenntartási munkák egy része korábban és jobb időjárási feltételek mellett — emiatt kisebb költségekkel — legyen végrehajtható. A szolgáltatás műszaki létesítményeinek csúcsfogyasztási időszakra történő felkészítési színvonala — az összes körülményt mérlegelve — kielégítőnek volt minősíthető. Emellett sajnos arra is fel kellett hívni a figyelmet, hogy a havária^körülmények közötti ellátás feltételei lényegében nem javultak. Mindezen előkészületek ellenére — a meteorológiai előrejelzést figyelembevéve — közel 40 településen kritikus, 160 településen feszített, a többi helyen pedig normál ellátási helyzettel lehetett számolni. Vízhiány fellépésére a zöldség- és gyümölcstermesztő községekben, üdülőterületek magasabb zónáiban és néhány városban (Pécs, Eger, stb.) kellett felkészülni. Az ellátást befolyásoló tényezők közül mindenkor kiemelt jelentősége van a hidrometeorológiai jellemzőknek. A kedvező hőmérsékleti viszonyok lehetővé tették, hogy aránylag kevés csapadék ellenére az ország területének 3/4 részén a tavaszi induló vízkészlet megközelítette a szántóföldi vízkapacitás értékét. Bár a talaj nedvességtartalma kedvezően alakult, a felszínközeli rétegvizek szintjét kedvezőtlenül érintette, hogy az előző évi maximális talajvízszintek elmaradtak az 1986. évitől, s az őszi igen száraz időjárás hatására a szokásos és kívánatos őszi-téli szintemelkedés nem jött létre. A Duna és a Tisza vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízmennyiség elérte a 16,9, illetve a 13,5 km3-t, azaz 20%-kai meghaladta az előző évit. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a két nagy folyónk vízkészletére, illetve partiszűrésű készletére telepített művek a vízutánpótlás tekintetében kedvezően indultak, ugyanez a felszínközeli rétegvizeket és a fakadó karsztot hasznosító vízművékre már korántsem volt elmondható. A tavasz végi csapadék hatását is figyelembe véve, az észak-,magyarországi tározók (Lázbérc, Csórrét, Köszörűvölgy, Komravölgy, Hasznos) csaknem mindegyike 100%-os telítettséget ért el. Az országosan lehullott (május-június) csapadék a legkritikusabb vegetációs időben a vízműveket — a korábbi évektől eltérően — nem hozta kritikus helyzetbe, s a szolgáltatás július elejéig, azaz a bekövetkezett „kánikulai hullámig” zavartalan volt. Az igazi forróság július első hetével kezdődött, s közel 40 napig kemény próbára tette a szolgáltatást. Míg az év egyéb időszakában kiszolgáltatott napi átlag vízmennyiség 2,9—3,1 millió m3/d, addig július első felében ez 3,5— 3,6 millió m3/d, a második felében pedig 3,8—3,9 millió m3/d-re emelkedett. Az 1988. évi egy napon kiszolgáltatott csúcsérték július 27-re (szerda) esett, amikor is 4,11 millió m3 került szétosztásra. A Fővárosi Vízművek e napon — minden eddigi csúcsot megdöntve — 1,34 millió m3 vizet szolgáltatott. A heti fogyasztási periódust vizsgálva megállapítható, hogy míg a főváros és a nagyobb városokban a fogyasztási maximum általában a hét közepére esik (szerda—csütörtök), s a hétvégeken visszaesés jelentkezik, addig az üdülőterületeken a csúcsok éppen megfordítva, szombat-vasárnap érik el a tetőpontot (Dunakanyar, Velencei-tó, Balaton stb.). A városokból az üdülőterületekre tóduló lakosság a zöldterület és kiskert locsolással együtt a hétvégeken az adott térség vízfogyasztását két-háromszorosára növeli. Ez egyben azt eredményezi, hogy az üdülőterületek vízműkapacitását a zavartalan szolgáltatás érdekében az — évi 10—15 napig tartó — nyári hétvégi csúcsra lenne szükséges kiépíteni. Különösen a városok agglomerációs területre történő kiáramlás esetében indokolt, hogy az ottani többlet vízmenynyiség kiszolgáltatására, mely csupán néhány hétvégén válik kritikussá (lásd főváros és üdülőkörzetei közötti összefüggéseket) ne építtetsünk ki e rövid felhasználási időre víztermelő kapacitást, hanem a területek hálózatainak összekapcsolásával a — városok hétvégén jelentkező fogyasztási visszaesését kihasználva — a vízátadással segítsenek a társvízmű szolgáltatási nehézségein. Az év egyéb időszakában az agglomerációs, illetve üdülőterület a kapott vízmennyiséget visszajuttatva a kölcsönösség alapján kiegyenlítheti. Ezt ma már nem lehet egyszerű műszaki vagy gazdasági kérdésre redukálni, ez egyértelműen területpolitikai feladat. A kedvező feltételek ellenére különösen a kánikulai hullám második hetétől kezdődően a vízműválialatok ajánlása alapján a helyi tanácsok 122 településen rendeltek el részleges vagy teljes locsolás! és gépkocsimosási tilalmat. A vízkoflátozás elrendelése és ellenőrzése tanácsi feladat. Az előzetes tájékoztatás és a józan belátásra való felhívás ellenére számos helyen kellett a bírságoláshoz folyamodni, ennek ellenére az állampolgári öntudat hiányában a korlátozás hatása csupán részleges eredményt hozott. Az ivóvíz-szolgáltatást végző 32 vállalat közül vízhiány végül is 12 vállalat működési területén jelentkezett.
